Ferenc pápa a litván vezetőkhöz: a gyökerek tapasztalatával a kihívásokkal szemben

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán       

Litvánia csendes tanúja a vallásszabadság iránti szenvedélyes szeretetének

„Örömmel és reménységgel kezdem meg litván földön a Balti országokat felkereső zarándokutamat” – kezdte a litván politikai élet vezetőihez intézett beszédét Ferenc pápa, majd rögtön II. János Pál pápát idézte: „Litvánia csendes tanúja a vallásszabadság iránti szenvedélyes szeretetének” (1993. szeptember 4.).     

Vissza kell szerezni a megélt idő emlékezetét

A szabadság visszanyerése óta eltelt századot számos próbatétel és szenvedés jellemezte: letartóztatások, deportálások és vértanúság. Az ünneplés során meg kell állni, vissza kell szerezni a megélt idő emlékezetét, melyek a jelen kihívásai értelmezését és a  jövő tervezését teszik lehetővé, a párbeszéd és az ország összes lakói egysége légkörében, oly módon, hogy senki ne maradjon kizárva. Minden nemzedék hivatása, hogy sajátjává tegye a múlt harcait és megvalósításait és hogy tisztelje a jelenben az atyák emlékezetét – emelte ki a pápa. 

A litván népnek „erős lelke van”

Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de azt tudjuk, hogy minden korszak feladata megőrizni annak a „lelkületét”, amely felépítette és amely segítette abban, hogy a fájdalom és az igazságtalanság minden helyzetét lehetőséggé alakítsa, továbbá élő és hatékony módon őrizze meg azt a gyökeret, mely gyümölcsöket hoz ma. Ennek a népnek „erős lelke van”, mely lehetővé tette, hogy ellenálljon és építkezzen! Így szól a himnuszotok: „Hogy fiaitok tudjanak erőt meríteni a múltból” – idézte a pápa a litván nemzeti dal egyik sorát, hozzátéve: azért, hogy bátran tekintsenek a jelenre.   

„Hogy fiaitok tudjanak erőt meríteni a múltból”

Történelme során Litvánia tudott vendégül látni, befogadni és elfogadni más népeket, különféle népcsoportokat és vallásokat. Mindegyik helyet talált ezen a földön az élet számára: litvánok, tatárok, lengyelek, oroszok, belaruszok, ukránok, örmények, németek…, katolikusok, ortodoxok, protestánsok, ókatolikusok, muzulmánok, zsidók…; együtt éltek békében a totalitárius ideológiák érkezéséig, melyek kettétörték annak a lehetőségét, hogy továbbra is vendégül lássanak és harmonizálják a különbözőségeket, miközben az erőszak és a bizalmatlanság magvait vetették el. A múltból erőt meríteni az jelenti, szögezte le Ferenc pápa, hogy helyreállítjuk a gyökereket és mindig életben tartjuk mindazt, aminek leghitelesebb és legeredetibb része a múltból bennetek tovább él és ami lehetővé tette, hogy növekedjetek és össze ne roppanjatok, mint Nemzet: ez pedig a tolerancia, a vendégszeretet, a tisztelet és a szolidaritás.      

„Vendégül látni a különbözőségeket” 

A világ színpadára tekintve, melyben élünk, ahol növekszik annak a hangja, mely megosztást és ellentmondást hint el – eszközzé téve sokszor a bizonytalanságot és a konfliktusokat – vagy pedig azt hirdetik, hogy egy kultúra létezésének és biztonságának egyetlen garanciája abban áll, hogy megpróbálják kiküszöbölni, eltörölni vagy elűzni más kultúrákat. Minderre nektek litvánoknak van egy eredeti szavatok: „vendégül látni a különbözőségeket” – emlékeztette Ferenc pápa a litván politikai élet vezetőit saját hagyományuk tapasztalataira. A párbeszéd, a nyitottság és a megértés révén ezek az egység hídjaivá válhatnak az európai kelet és nyugat között. Ez egy érett történelem gyümölcse, hogy azt mint nép ajánljátok fel a nemzetközi közösségnek és főként az Európai Uniónak.

A litván nép saját történelmi tapasztalata

Ti a „saját bőrötökön” szenvedtétek el – folytatta a pápa – azokat a kísérleteket, hogy egyetlen modellt kényszerítenek rátok, hogy az megsemmisítse a különbözőt, azzal az igénnyel, hogy kevesek privilégiuma mások méltósága és a közjó fölött álljon. Erre utalt XVI. Benedek pápa: „A közjót akarni és a közreműködni érte, ez az igazságosság és a szeretet követelménye (…). Annál hatékonyabb a szeretet a felebarát iránt, minél inkább közreműködik a közjóért, válaszolva annak legvalósabb igényeire is” (Caritas in Veritate enciklika, 7). Minden adódó konfliktus tartós megoldást talál, feltéve, ha abban gyökeret ver a konkrét figyelem az emberek iránt, különösen is a gyengék felé, annak a meghívásában, hogy „tágítsuk ki a horizontot, hogy elismerjük azt a legfőbb jót, ami mindenki számára gyümölcsöző lesz” – idézett a pápa az Evangelii Gaudium kezdetű enciklikájából.  

Különleges figyelmet fordítsanak a fiatalok felé

Ebben az értelemben a múltból erőt meríteni azt jelenti, hogy különleges figyelmet fordítunk a fiatalok felé, akik nemcsak e nemzet jövője, hanem a jelene is, ha a nép gyökereivel egyesülnek. A nép, melyben a fiatalok teret kapnak a növekedésre és a munkára, segíti őket abban, hogy főszereplőnek érezzék magukat az ország társadalmi és közösségi szövetének az építésében. Ez lehetővé teszi mindenki számára, hogy reménnyel tekintsen a holnap felé – állapította meg a Szentatya.

Vendégszeretet a jövő felé

A fiatalok olyan Litvániáról álmodnak, mely előmozdítja és ösztönzi azt a politikát, amely által a fiatalok a társadalom tevékeny részesei. Kétségtelenül ez a remény magja lesz, mert olyan dinamizmus felé visz, melyben ennek a népnek a „lelke” továbbra is nagylelkűséget terem: vendégszeretet az idegen felé, vendégszeretet a fiatalok, az idősek felé, végeredményben vendégszeretet a jövő felé – zárta beszédét Ferenc pápa a litván politikai élet képviselői felé, megköszönve a litván köztársasági elnökasszonynak a szívélyes fogadtatást.