Cerca

Vatican News
LITHUANIA POPE FRANCIS Ferenc pápa a litván papokkal és szerzetesekkel Kaunasban   (ANSA)

Ferenc pápa a litván egyháziakhoz: Emlékezzetek, vértanúk fiai vagytok

Mindenekelőtt azt szeretném mondani, amit most magamban érzek – kezdte beszédét Ferenc pápa a litván papokhoz, szerzetesekhez és szeminaristákhoz fordulva. Rátok tekintve, mögöttetek megannyi vértanút látok, mint ahogy közületek egyet, aki börtönben volt, köszöntöttem is. Most kezdésként arra gondolok: Ne felejtsetek el emlékezni! Vértanúk fiai vagytok! Ez a ti erőtök! Evilág lelke ne mondjon nektek mást, mint amit elődeitek megéltek! Emlékezzetek vértanúitokra, vegyetek példát róluk! Ők nem féltek. Ma a püspökökkel beszélve – utalt a pápa a velük való találkozásra – az egyikük azt mondta, hogyan lehetne elindítani a boldoggá avatásukat, amikor nincsenek róla dokumentumaik, de tudják róluk, hogy vértanúk. Nagy vigasztalás ezt hallani. Törődés ez azokkal, akik tanúságot hagytak ránk. Ők szentek.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Ferenc pápa vasárnap délután két órakor Kaunas Szent Péter és Pál székesegyházában találkozott a litván papokkal, szerzetesnőkkel és szerzetesekkel valamint szeminaristákkal. A mintegy hatszáz egyházi személy zsúfolásig megtöltötte az ősi gótikus templomot, melyet többször is átépítettek, de elemeiben máig hűen tükrözi az egyes korok stílusait.

A szív kereső nyugtalansága

A spontán bevezető után Ferenc pápa a látogatás mottóját – „Jézus Krisztus a mi reménységünk” –  elemezte. Pál apostol említi, hogy az istenszeretőknek minden javára válik, éppen ezért hív bennünket reménységre. Ám előtte az apostol háromszor is beszél a nyögdécselésről, a sóhajtozásról. Nyögdécsel az egész teremtés, az emberek, sőt még a Szentlélek is. Ez a sóhajtozás a  lélek vágyakozását, éhét és szomját jelenti, mely a szív keresésének a nyugtalanságából ered. Erre választ az Úrral együtt töltött idő hoz, amikor imádattal fordulunk hozzá.      

Sóhajtozásunk másik oka az embertársaink szemléléséből ered

Sóhajtozásunk másik oka az embertársaink szemléléséből ered – folytatta a pápa. A legszegényebb testvéreink kielégítetlen szükségletei, az élet értelmét nélkülöző fiatalok, az idősek magánya, a természet elnyomása okozza a sóhajtozásainkat. Miközben az imádság során Isten szavát halljuk, meghalljuk és meglátjuk mások szenvedéseit, hogy aztán megszabadítsuk őket ezektől.

Állhatatosság a szenvedésben, kitartás jóban-rosszban

Ferenc pápa Pál apostol egy másik kulcsszavára is utalt, az állhatatosságra. Állhatatosság a szenvedésben, kitartás jóban-rosszban. Ez az állhatatosság adott nektek erőt, hogy a szenvedést, a börtönt, a deportálást elviseljétek. Tudom, hogy ebben sok mondanivalótok van – ismerte el az idősek szenvedés-tapasztalatát a Szentatya. A jelenlévő fiatal hivatásoknak viszont azt ajánlotta, hogy csalódottságaikban ne zárkózzanak magukba, hanem tekintsenek az idősebb testvéreik és nővéreik megjárt életútjára.  

Jézus belénk helyezte az elvárásait és mi ebben remélünk       

A krisztusi reménységről szóló harmadik pontként említette a pápa az Úrral való azonosulást és a közösségi részvételt az ő sorsában. Pál számára az üdvösség nemcsak a szabadulást jelenti a terhektől, hanem a részvételt is Krisztus győzedelmes életében, eljövendő országában, a test megváltásán keresztül. Isten mindannyiunk számára egyetlen és megismételhetetlen tervet gondolt ki, amit nekünk minden áron meg kell próbálni megvalósítani az életünkben. Ő belénk helyezte az elvárásait irántunk, és mi ebben remélünk – szögezte le.

Közös felelősségünk elvárásai  

Zárógondolatában a pápa a közösségi szellemről beszélt és a székesegyházra utalt, mely Péter és Pál nevét viseli. Ők együtt vannak, egy bárkát jelent az egész egyház, benne „mi” együtt utazunk. Ebben a közösségben találunk rá a szomorúság ellenszerére, de még inkább a hivatásból eredő örömre. Végül lelkükre kötötte, hogy gyakran és bátran időzzenek a Tabernákulum előtt az Úr Jézus közelségében.  

24 szeptember 2018, 13:47