Litvánia legyen a reménység világítóoszlopa – Ferenc pápa imája a vilniusi Terror Házában
Vertse Márta - Vatikán
Az épületben előbb a Gestapo náci rendőrség, majd a szovjet KGB ügynökei kínoztak és gyilkoltak meg mintegy ezer rabot 1944 és a 60-as évek között. A Vörös Hadsereg 1944-ben a Szovjetunióhoz csatolta a balti köztársaságokat, több mint 200 ezer észt, lett és litván állampolgárt Szibériába deportáltak, vagy menekülésre kényszerítettek.
A pápa két 60 cm szélességű magánzárkát keresett fel, ahol egy-egy gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. A 11-es számot viselő cellában állították ki néhány, hite miatt üldözött katolikus püspök fényképét és történetét, közöttük Teofil Matulionis érsekét, akit 2017. június 25-én iktattak a boldogok sorába. 1946-ban ebben az épületben gyilkolták meg Vincentas Borisevičius püspököt. A pápa csöndben imádkozott a kivégzések termében, majd beírta nevét a múzeum vendégkönyvébe.
A szovjet megszállás áldozatainak emlékműve elé Ferenc pápát egy, az üldöztetést túlélt katolikus püspök, valamint deportáltak leszármazottja kísérte el. A Szentatya virágokat helyezett el az emlékmű előtt, majd a következő imával fordult az Úrhoz:
„Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” (Mt 27,46).
Uram, a te kiáltásod továbbra is felcsendül és visszhangzik ezek között a falak között, amelyek e nép oly sok gyermekének itt megélt szenvedésére emlékeznek. Litvánok és különböző nemzetek fiai itt testükben szenvedték el azok mindenhatóságának lázálmát, akik mindent ellenőrizni akartak.
Uram, a te kiáltásodban visszhangra talál az ártatlan kiáltása, amely csatlakozik hangodhoz és az ég felé száll. A fájdalom és a keserűség, a reménytelenség és a tehetetlenség, a kegyetlenség és az értelmetlenség Nagypénteke ez, amelyet ez a litván nép élt meg a szívet megkeményítő és megvakító féktelen hatalomvággyal szemben.
Az emlékezetnek ezen a helyén, könyörgünk hozzád Uram, hogy a te kiáltásod tartson ébren minket.
Add, hogy a te kiáltásod, Uram, megszabadítson bennünket a lelki betegségtől, amely, mint népet, mindig kísért bennünket; attól a betegségtől, hogy elfeledkezzünk atyáinkról, arról, amit megéltek és amit megszenvedtek.
Add, hogy kiáltásodban és atyáink életében, akik olyan sokat szenvedtek, megtaláljuk a bátorságot, hogy határozottan elkötelezzük magunkat a jelenben és a jövőben; add, hogy az a kiáltás legyen ösztönzés, hogy ne alkalmazkodjunk a pillanat divatjaihoz, a leegyszerűsítő jelszavakhoz, azokhoz a próbálkozásokhoz, amelyek arra irányulnak, hogy csökkentsék és elvegyék bármely személy méltóságát, amellyel Te ruháztad fel.
Uram, add, hogy Litvánia legyen a reménység világítóoszlopa. Legyen a tevékeny emlékezet földje, amely megújítja az elkötelezettséget minden igazságtalanság ellen. Add, hogy mozdítson elő kreatív erőfeszítéseket minden személy jogainak védelmében, különös tekintettel a legvédtelenebbekre és legsebezhetőbbekre. És add, hogy legyen a különbözőségek kiengesztelődésének és összehangolásának mestere.
Uram, ne engedd, hogy süketek legyünk mindazok kiáltására, akik ma továbbra is az éghez emelik hangjukat.
Az imát követően Ferenc pápa latinul adta apostoli áldását.