Keresés

Ferenc pápa a vilniusi Terror Házában Ferenc pápa a vilniusi Terror Házában 

Litvánia legyen a reménység világítóoszlopa – Ferenc pápa imája a vilniusi Terror Házában

Vasárnap délután Ferenc pápa Vilniusban felkereste az idegen megszállások és szabadságharcok múzeumát, amely a náci és a szovjet elnyomás drámai időszakának emlékét őrzi. A pápát a múzeum igazgatója fogadta, magánlátogatásról lévén szó, a Szentatyát csak Vilnius érseke kísérte el.

Vertse Márta - Vatikán

Az épületben előbb a Gestapo náci rendőrség, majd a szovjet KGB ügynökei kínoztak és gyilkoltak meg mintegy ezer rabot 1944 és a 60-as évek között. A Vörös Hadsereg 1944-ben a Szovjetunióhoz csatolta a balti köztársaságokat, több mint 200 ezer észt, lett és litván állampolgárt Szibériába deportáltak, vagy menekülésre kényszerítettek.

A pápa két 60 cm szélességű magánzárkát keresett fel, ahol egy-egy gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. A 11-es számot viselő cellában állították ki néhány, hite miatt üldözött katolikus püspök fényképét és történetét, közöttük Teofil Matulionis érsekét, akit 2017. június 25-én iktattak a boldogok sorába. 1946-ban ebben az épületben gyilkolták meg Vincentas Borisevičius püspököt. A pápa csöndben imádkozott a kivégzések termében, majd beírta nevét a múzeum vendégkönyvébe.

A szovjet megszállás áldozatainak emlékműve elé Ferenc pápát egy, az üldöztetést túlélt katolikus püspök, valamint deportáltak leszármazottja kísérte el. A Szentatya virágokat helyezett el az emlékmű előtt, majd a következő imával fordult az Úrhoz:

„Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” (Mt 27,46).

Uram, a te kiáltásod továbbra is felcsendül és visszhangzik ezek között a falak között, amelyek e nép oly sok gyermekének itt megélt szenvedésére emlékeznek. Litvánok és különböző nemzetek fiai itt testükben szenvedték el azok mindenhatóságának lázálmát, akik mindent ellenőrizni akartak.

Uram, a te kiáltásodban visszhangra talál az ártatlan kiáltása, amely csatlakozik hangodhoz és az ég felé száll. A fájdalom és a keserűség, a reménytelenség és a tehetetlenség, a kegyetlenség és az értelmetlenség Nagypénteke ez, amelyet ez a litván nép élt meg a szívet megkeményítő és megvakító féktelen hatalomvággyal szemben.

Az emlékezetnek ezen a helyén, könyörgünk hozzád Uram, hogy a te kiáltásod tartson ébren minket.

Add, hogy a te kiáltásod, Uram, megszabadítson bennünket a lelki betegségtől, amely, mint népet, mindig kísért bennünket; attól a betegségtől, hogy elfeledkezzünk atyáinkról, arról, amit megéltek és amit megszenvedtek.

Add, hogy kiáltásodban és atyáink életében, akik olyan sokat szenvedtek, megtaláljuk a bátorságot, hogy határozottan elkötelezzük magunkat a jelenben és a jövőben; add, hogy az a kiáltás legyen ösztönzés, hogy ne alkalmazkodjunk a pillanat divatjaihoz, a leegyszerűsítő jelszavakhoz, azokhoz a próbálkozásokhoz, amelyek arra irányulnak, hogy csökkentsék és elvegyék bármely személy méltóságát, amellyel Te ruháztad fel.

Uram, add, hogy Litvánia legyen a reménység világítóoszlopa. Legyen a tevékeny emlékezet földje, amely megújítja az elkötelezettséget minden igazságtalanság ellen. Add, hogy mozdítson elő kreatív erőfeszítéseket minden személy jogainak védelmében, különös tekintettel a legvédtelenebbekre és legsebezhetőbbekre. És add, hogy legyen a különbözőségek kiengesztelődésének és összehangolásának mestere.

Uram, ne engedd, hogy süketek legyünk mindazok kiáltására, akik ma továbbra is az éghez emelik hangjukat.

Az imát követően Ferenc pápa latinul adta apostoli áldását.

24 szeptember 2018, 15:32