Jézus hitével Isten műveit betölteni – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta - Vatikán
Az elmúlt vasárnapokon a liturgia olyan epizódokról szólt, amelyek tele voltak Jézus gyöngédségével. Az Úr a tömeg elé ment, hogy kielégítse szükségleteit. Ezen a vasárnapon megváltozik ez a perspektíva. Az evangéliumi szakaszban (vö. Jn 6,24-35) a tömeg az, aki, miután Jézus lecsillapította éhségét, újból az Úr keresésére indul, hogy találkozzon vele. De Jézusnak nem elegendő, hogy az emberek pusztán keressék, azt akarja, hogy meg is ismerjék, hogy a vele való találkozás túlmutasson az anyai szükségletek azonnali kielégítésén. Jézus azért jött el, hogy ennél többet adjon nekünk.
Jézus az Atya nagy ajándéka az emberiségnek
Azért jött el, hogy megnyissa létünket egy tágasabb látóhatárnak, ami túlmutat a mindennapi gondokon, mint a táplálkozás, az öltözködés, a karrier és így tovább. Ezért a tömeghez fordulva így kiált: „Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok”. Így serkenti az embereket arra, hogy lépjenek egyet előre és ne csak hasznot húzzanak a csodákból, hanem keressenek választ jelentésükre! Ugyanis a kenyér- és halszaporítás annak a nagy ajándéknak a jele, amelyet az Atya adott az emberiségnek és ami maga Jézus!
Jézus, az „élet kenyere”, a lelket is jól akarja lakatni
Ő, az „élet kenyere” nem csak a testet, hanem a lelket is jól akarja lakatni, spirituális táplálékot ad, amely ki tudja elégíteni a gyötrő éhséget. Ezért arra szólítja fel a tömeget, hogy ne olyan táplálékot szerezzen magának, amely romlandó, hanem olyant, ami megmarad az örök életre. Olyan ételről van szó, amelyet Jézus minden nap ad nekünk, vagyis Szava, Teste, Vére. A tömeg meghallgatja az Úr felhívását, de nem érti meg értelmét – mint ahogy ez velünk is olyan gyakran előfordul – és ezt kérdezi tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?” Jézus hallgatói azt hiszik, hogy Ő az előírások megtartását kéri olyan további csodák elnyeréséhez, mint amilyen a kenyérszaporítás.
Ne szűkítsük le a vallást a törvények gyakorlására
Ez egy elterjedt kísértés, a vallás leszűkítése pusztán a törvények gyakorlására, amikor Istennel való kapcsolatunkra rávetítjük a szolgák és a gazdájuk közötti kapcsolat képét: a szolgáknak végre kell hajtaniuk azokat a feladatokat, amelyeket a gazda kijelölt számukra, ahhoz, hogy elnyerjék jóindulatát. Ezt mindannyian tudjuk. Ezért a tömeg tudni akarja Jézustól, hogy milyen tetteket hajtson végre ahhoz, hogy elégedetté tegye Istent. De Jézus váratlan választ ad: „Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött”. Ez azt jelenti, hogy a Jézusba vetett hit lehetővé teszi számunkra, hogy véghez vigyük Isten műveit. Ha hagyjuk, hogy ez a Jézussal való szeretet- és bizalmi kapcsolat magával ragadjon bennünket, akkor képesek leszünk olyan jó tetteket véghezvinni, amelyek az evangéliumot illatozzák, szolgálva a jót és a testvérek szükségleteit.
Az Úr arra szólít bennünket: ne feledjük, hogy ha fontos a kenyér miatt aggódnunk, még fontosabb, hogy ápoljuk az Ővele való kapcsolatot, megerősítsük a hitünket Őbenne, aki az „élet kenyere”, aki azért jött el, hogy kielégítse az igazság, az igazságosság, a szeretet iránti éhségünket.
