Ferenc pápa sajtótájékoztatója Írországból hazatérőben - FRISSÍTVE

Vértesaljai László/Somogyi Viktória - Vatikán

Az első kérdést az ír rádió és televízió (RTÉ) újságírója intézte Ferenc pápához. A gyermekért felelős ír miniszter szavaira volt kíváncsi, amelyeket a pápa a találkozó után úgy kommentált, hogy nagyon megérintették őt.

A Szentatya válaszában elmondta a miniszter szavait: „Szentatya, közsírban eltemetett gyermekek maradványaira találtak és most folyik a kivizsgálásuk. Az egyháznak van valami köze ehhez?”. A pápa megjegyezte, hogy a miniszter nagy tisztelettel és jólneveltséggel tette fel ezt a kérdést. A miniszter hozzátette, hogy az eddigi nyomozás alapján úgy tűnik, hogy az egyház is részes benne. Abban állapodtak meg, hogy a miniszter küld erről egy emlékeztető jegyzetet a pápának. A Szentatya úgy jellemezte ezt a beszélgetést a miniszterrel, mint az építő jellegű együttműködés példáját. A miniszter méltóságteljes viselkedése megérintette a pápa szívét. A memorandumot megkapta a pápa, amit majd tanulmányoz hazaérkezése után.

A második kérdést az ír Sunday Independent lap római tudósítója tette fel Ferenc pápának. A visszaélések egyik ír áldozatát, Marie Collins szavait idézte, aki szerint a pápa nem tartja szerencsésnek újabb vatikáni kivizsgáló bíróságok létrehozását a szexuális visszaélések problémájával kapcsolatban. Különösképpen nem tartja kedvezőnek a püspökök kivizsgálását végző bíróságok létrejöttét, amelyek a püspökök felelősségét illetően nyomoznának. Miért gondolja, hogy ezekre nincs szükség?

Ferenc pápa válasza elején kijelentette: Nem így van. Marie Collins kissé megragadt annál az ötletnél, amely a „Mint szerető anya” c. dokumentumban szerepel. Ebben fogalmazódott meg, hogy a püspökök kivizsgálása kapcsán jó lenne különleges bíróságokat létrehozni. A dokumentumban szereplő javaslatokat felhasználva minden püspök esetében esküdtszéket állítanak fel, de ez nem mindig ugyanaz. Ha egy püspök ügyét ki kell vizsgálni, a pápa létrehoz egy esküdtszéket, mely a leginkább képes az ügy felvállalására. Ez jobban működik, mert püspökök egy egész csoportja ezért nem hagyhatja el saját egyházmegyéjét. Így tehát a bíróságok, az esküdtszékek változnak. Eddig így jártunk el. Több püspököt is elítéltek már. A legutóbbi a guami érsek volt, aki fellebbezett. Úgy döntöttem, mert nagyon összetett esetről van szó, hogy felhasználva jogomat, nem küldöm fellebbviteli bíróságra, amely az összes pap esetében így végzi a munkáját, hanem magamra vállaltam. Létrehoztam egy kánonjogászokból álló bizottságot, amely segít nekem. Egy hónapon belül benyújtja ajánlásait, amely alapján majd döntök. Tehát a „Mint szerető anya” dokumentum javaslatait felhasználva a püspököket egy bíróság, de nem mindig ugyanaz a bíróság ítéli meg, mert ez nem lehetséges. Marie Collins ezt nem értette meg elég jól, de majd amikor a Vatikánban jár, világosabban elmagyarázom neki. Kedvelem őt – zárta válaszát a pápa.

A harmadik kérdés az olasz Avvenire katolikus napilap újságírójától érkezett: A Szentatya szerint a migráns, az idegen befogadása mindig kihívás. Szombaton oldódott meg egy nagyon fájdalmas eset, a Diciotto (18) nevű hajó ügye Olaszországban. Része volt Önnek a probléma megoldásában?

Ferenc pápa válaszában kifejtette: a migránsok befogadása olyan ősi dolog, mint a Biblia. Erkölcsi alapelv. Az ésszerű befogadásról már sokszor beszélt. Ez egész Európára vonatkozik. A zaventemi merényletet Belgiumban belga állampolgárok követték el, nem integrált bevándorlók gyermekei, akik gettósodtak. A pápa továbbá hangsúlyozta, hogy Svédországban beszélt az integrációról, mert tudta, hogy az argentínai diktatúra idején, 1976-1983 között sok argentin és uruguayi menekült Svédországba. A svéd kormány beiskolázta őket, hogy megtanulják a nyelvet, majd munkát adott nekik, integrálta őket. A miniszter asszony, aki a lundi reptéren búcsúztatta a pápát egy svéd és egy afrikai bevándorló gyermeke. Az afrikai migránst olyan jól integrálta Svédország, hogy a lánya miniszter lehetett. Svédország egy modell. Jelenleg azonban nehézséggel küzd: a jószándék megvan, de nem képes már az integrálásra. Ez az oka, amiért most egy kicsit megállt ez a folyamat. Ferenc pápa ezt követően utalt arra, hogy egy korábbi ilyen sajtókonferencia alkalmával beszélt az óvatosság erényéről, amely a kormányzás erénye és szólt a népek óvatosságáról is a számok és a lehetőségek tekintetében. Ha egy nép be tud fogadni, de nincs lehetősége az integrálásra, jobb, ha nem fogad be. Itt van az óvatosság problémája. Azt hiszem, éppen ez a párbeszéd fájdalmas pontja ma az Európai Unióban. Folytatni kell a beszélgetést és lehet megoldást találni – mutatott rá a pápa.

A migránsokat szállító és szombatot megelőzően már több mint egy hétig a szicíliai Catania kikötőjében veszteglő „18” (Diciotto) elnevezésű hajó ügyére válaszolva a Szentatya elmondta: neki nem volt szerepe a megoldásban. A XXIII. János Alapítvány részéről P. Aldo Buonaiuto és az olasz püspöki konferencia elnöke Gualtiero Bassetti bíboros és egyik altitkára Maffeis prelátus tárgyaltak az olasz belügyminiszterrel. Aztán belépett Albánia, Írország és Montenegró, hogy néhány migránst befogadnak ők is. Az olasz püspöki konferencia fogadja be a több mint száz bevándorlót, talán a Vatikán „ernyője” alatt, de ebben nem volt biztos. A „Jobb világ” Központba kerülnek Rocca di Papa településen, Róma közelében. Ott aztán elkezdik a nyelvtanulást és munkát adnak nekik.

Ezt követően Ferenc pápa felidézte, hogy az egyik római egyetemen tett látogatásakor újra találkozott azzal a fiatal migráns lánnyal, aki Leszbosz szigetéről a 13 bevándorló között volt, akiket a Szentatya Olaszországba hozott. A Sant’Egidio Közösség felkarolta és megérkezése után egy nappal beiskolázta és most már integrálódott egyetemi szinten. Így kell eljárni a migránsokkal. A szív nyitottságára van szükség mindenkinél, aztán következik az integráció mint a befogadás feltétele és a kormányzók óvatossága, hogy ezt tegyék. Láttam egy videófelvételt, amelyet titkokban készítettek arról, hogy mi történik azokkal a személyekkel, akiket visszaküldenek és az emberkereskedők kezére kerülnek. Borzalmas, hogy mit tesznek velük. Elküldtem a felvételt a migrációval foglalkozó két altitkáromnak. Tehát jól meg kell gondolni, mielőtt visszaküldik a bevándorlókat...

Vannak olyan migránsok is, akiket a római repülőtéren csapnak be azzal, hogy majd adnak nekik munkát, aztán az utcaszélen végzik a nők, emberkereskedők kezében... – zárta válaszát Ferenc pápa.

A negyedik kérdést az angol nyelvcsoport nevében az amerikai NBC televízió újságírója tette fel a Szentatyának. A vasárnap reggel a sajtóban megjelent dokumentumról, Carlo Maria Viganò érsek, korábbi washingtoni nuncius tanúságtételéről kérdezte a pápát. Ebben a volt nuncius azt állítja, hogy 2013-ban magántalálkozó keretében a Vatikánban az érsek nyíltan beszélt Ferenc pápával az azóta bíborosi rangjától megfosztott McCarrick bíboros viselkedéséről és a szexuális visszaéléseiről. Az újságíró azt kérdezte, hogy ez igaz-e. Továbbá az iránt érdeklődött, hogy Viganò érsek a dokumentumban azt is hangsúlyozza, hogy Benedek pápa szankciókat rendelt el McCarrick ellen: nem élhetett szemináriumban, nem mutathatott be nyilvánosan szentmisét, nem utazhatott, az egyház büntetés alá helyezte. Ez igaz?

Ferenc pápa válaszában elmondta, hogy vasárnap reggel olvasta a dokumentumot. Olvassák el figyelmesen önök is és mindenki, akit érdekel, és ítéljék meg önök. Én nem mondok egy szót sem erről. Úgy gondolom, hogy a közlemény magáért beszél és önök megfelelő újságírói felkészültséggel rendelkeznek, hogy levonják a következtetéseket. Amikor eltelik egy kis idő és önök levonták a következtetéseket, talán majd beszélek – fogalmazott a pápa.

Az amerikai újságíró folytatta: Marie Collins, ír visszaélési áldozat azt nyilatkozta a pápa és néhány áldozat írországi találkozóját követően, hogy beszélt a Szentatyával McCarrick-ről és a pápa keményen elítélte a volt bíborost. Mikor hallott először a volt bíboros által elkövetett visszaélésekről? – hangzott a kérdés.

Ferenc pápa kijelentette: ez része a McCarrick-ről szóló közleménynek. Tanulmányozzák azt az újságírók és aztán majd én is beszélek. Ezután utalt az írországi áldozatokkal folytatott találkozójára, ahol megszületett a javaslat, hogy vasárnap a szentmise során bocsánatot kérjen a pápa az elkövetett konkrét dolgokért. Említette az utolsót ezek közül, amelyről korábban sosem hallott: Korábban, amikor Írországban házasságon kívül teherbe esett egy nő egy apácák által fenntartott intézményben szülte meg gyermekét, akit aztán örökbe adtak. Voltak gyermekek, akik próbálták megkeresni édesanyjukat, hogy él-e, de azt a választ kapták, hogy halálos bűn ezt tenni. Az anyák, akik örökbe adott gyermekeiket keresték, szintén ezzel a válasszal szembesültek. Ez pedig nem halálos bűn, hanem a negyedik parancsolat. Ezzel fejeztem be a bocsánatkérést – hangsúlyozta a pápa. Egyes elkövetett dolgokról nem tudtam, nagyon fájdalmas volt. Egyben vigaszt jelentett, hogy segíthetek tisztázni ezeket.

A Le Monde francia napilap újságírónője a Szentatya által a közelmúltban az Isten népéhez intézett levelére utalt és az kérdezte, hogy a visszaélések elkerülésére mit tehetnek a katolikusok?

Ferenc pápa szerint nincs semmi rossz abban, ha gyanú, vagy bizonyítékok vagy fél-bizonyítékok esetén eljárást indítanak, de ez csak az ártatlanság vélelme alatt történhet. Azonban a pápa szerint gyakran fennáll annak a kísértése, hogy nemcsak a vizsgálat indul el, hanem annak a közlése, hogy vizsgálat indult el adott személy ellen, mert bűnös. Ennek bemutatására Ferenc pápa elmondta annak a granadai úgynevezett pedofil papoknak a történetét, melyet egy fiatalember írt neki, azt állítva, hogy vele is visszaélés történt egy granadai egyházi kollégiumban. Kérdezte, mit csináljon most ebben helyzetben. Ferenc pápa azt válaszolta neki, hogy menjen a granadai érsekhez, ő tudja, mit kell tenni. És az érsek meg is tette, amit kellett, így az ügy bíróságra került, két eljárást is lefolytattak. A sajtó azonban elkezdett beszélni és beszélni…, három nap múlva már pedofil papokról kezdtek beszélni a plébánián, mintha azok a papok köztörvényes bűnözők lennének. Közben a vizsgálatot lefolytatták és kiderült, hogy semmi sem igaz belőle. A papokat szabadlábra helyezték pár nap vizsgálati fogság után. Ám korábban három éven át nagyon sok gyűlöletet szenvedtek el az emberektől, bemocskolták és megalázták őket a vizsgálatok során is. A bírói ítélet végül ártatlannak mondta ki az összes érintett papot és bűnösnek ítélte meg a feljelentőt és neki kellett fizetnie a perköltséget is. Ám azokat a papokat a sajtó – jóval korábban a bírói döntésnél – bűnösnek nyilvánította és megbélyegezte. Éppen ezért nagyon kényes a ti munkátok! – fordult a pápa az újságírókhoz. El kell mondanotok a dolgokat, de mindig az ártatlanság vélelmének a fenntartásával, nem pedig a bűnrészesség jogi feltételezésével. Különbséget kell tenni a bejelentő és a kivizsgáló között. Nem szabad Sherlock Holmes, vagy Poirot módjára eljárni, akik mindenkit bűnösnek tartanak.

Némelykor a szülők maguk hallgatják el a papok visszaéléseit – folytatta a pápa egy másik gondolattal. Nem akarják elhinni, vagy meggyőzik magukat, hogy nem igaz és a gyerek, fiú vagy lány, így marad. Ferenc pápa elmondta, hogy módszeresen, hetente egy vagy két személyt fogad. Egyszer egy asszony jött hozzá, aki 40 éve szenvedett a csend sebétől, hogy nem beszélt róla. Nyolc éves volt, amikor zaklatást szenvedett. Beszélni kell róla, ez nagyon fontos! – hangsúlyozta a pápa. Beszélni hiteles emberekkel, akik képesek megfogalmazni egy komoly véleményt, beszélni egy bíróval vagy egy püspökkel, vagy egy derék plébánossal. Ez az első dolog, amit az Isten népe tehet. Ezeket az ügyeket nem szabad takargatni. Végül egy pszichiáterre hivatkozott, aki szerint az anyaság miatt a nők hajlamosak jobban befedni gyermekeik dolgait, mint a férfiak.       

A lezáró kérdéseket a Rome Reports katolikus televízió újságírója tette fel a pápának. Felidézte az ír miniszterelnök beszédét, amelyben büszkén szólt az új családmodellekről, amelyek eltérnek a katolikus egyház által hagyományosan képviseltektől. Ebben az összefüggésben azt kérdezte a pápától, hogy mit mondana azoknak a katolikus szülőknek, akiknek a gyermeke bejelenti, hogy homoszexuális és együtt akar élni az azonos nemű partnerével. A másik kérdése szintén az ír miniszterelnök beszédéből indult ki, aki elégedettséggel szólt az ír társadalomban az utóbbi években végbement változásokról, többek között az abortusz liberalizálásáról. Ferenc pápa véleményére volt kiváncsi ezzel kapcsolatban.

A Szentatya először az abortuszra vonatkozó kérdésre válaszolt. Az egyház gondolkodása erről ismert – hangsúlyozta. Az abortusz problémája nem vallási probléma – szögezte le. Ez egy emberi probléma, amit az antropológiának kell tanulmányoznia. Ha vallási tényből kiindulva tanulmányozzák az abortuszt, az a gondolkodás átugrását jelenti. A kérdés mindig antropológiai és az etikusságra vonatkozik, vagyis arra, hogy egy élőlényt megölnek egy probléma megoldása érdekében. Majd a pápa határozottan megállapította: sosem engedem meg, hogy a vallási tényből kiindulva vitassák meg az abortusz problémáját. Ez ugyanis antropológiai és emberi probléma. Én így gondolom.

A homoszexualitással kapcsolatos kérdésre válaszolva Ferenc pápa elmondta: Mindig is voltak homoszexuálisok és ilyen hajlammal élő emberek. Szociológusok mondják, nem tudom, hogy igaz-e, hogy korszakváltó időszakokban megnövekednek bizonyos társadalmi és etikai jelenségek, amelyek közé tartozik ez is. A pápa azt mondaná a katolikus szülőknek, akiknek a gyermeke ilyen hajlammal rendelkezik, hogy elsősorban imádkozzanak. Ne ítéljék el gyermeküket, folytassanak vele párbeszédet, értsék meg, adjanak helyet neki, hogy kifejezhesse magát. Aztán az is fontos, hogy milyen korban jelenik meg a gyermek e fajta nyugtalansága. Egy dolog, amikor kisgyermekkorban kerül elő, amikor sok mindent lehet tenni és megvárni, hogyan alakulnak a dolgok és egy másik dolog, amikor 20 éves kor után jelenik meg. A csend, a hallgatás sosem orvosság: a homoszexuális hajlamú fiú vagy lány gyermek mellőzése az apaság és anyaság hiányosságát jelenti – hangsúlyozta a pápa. A gyermekem vagy úgy, amilyen vagy. Én pedig az apád és az anyád vagyok, és beszélgessünk. Ha a szülők nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel, kérjenek segítséget, de mindig párbeszédben. Annak a gyermeknek ugyanis joga van a családjához, ne üldözzék el a családból. Ez az anyaság és apaság komoly kihívása – jegyezte meg a pápa.

A kérdéseket követően Ferenc pápa még néhány szót intézett a repülőgépen vele utazó ír újságírókhoz. Nagy hitet találtam Írországban – nyomatékosította. Igaz, hogy az ír nép sokat szenvedett a botrányok miatt, de a hit él Írországban és erős. Az ír nép pedig jól különbséget tud tenni az igazság és a féligazság között. Ezt magában hordozza. Igaz, hogy most a botrányból való kilábalás, gyógyulás folyamatában vannak. Az is igaz, hogy vannak olyanok, akik úgy tűnik, eltávolodnak a hittől. Az ír nép azonban mélyen gyökerező és erős hittel rendelkezik. Ezt mindenképpen el akartam mondani, mert ezt láttam, éreztem és az elmúlt két napban erről informálódtam – zárta Ferenc pápa sajtótájékoztatóját Írországból visszatérőben a repülőúton.