Vigyétek el a világnak a család evangéliumának örömhírét – Ferenc pápa homíliája

Vertse Márta – Vatikán

„Neked örök életet adó igéid vannak” (Jn 6,68)

A Családok Világtalálkozójának befejezéseként családként gyűlünk össze az Úr asztalánál – kezdte homíliáját Ferenc pápa.  Hálát adunk az Úrnak a sok áldásért és elkötelezzük magunkat, hogy teljesen megéljük hivatásunkat, amit a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz ezekkel a megható szavakkal fejezett ki: legyünk „a szeretet az egyház szívében”.

A pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszról elmélkedve kifejtette, hogy Jézus felfedi számunkra a kapott áldások eredetét. Tanítványai közül sokan feldúltak, sőt mérgesek voltak, azon tépelődtek, hogy elfogadják-e „kemény szavait”, amelyek olyannyira ellenkeznek a világ bölcsességével. Az Úr egyértelmű választ ad nekik: „Szavaim, amiket mondtam nektek, lélek és élet” (Jn 6,63).

Isten Szentlelke önt belénk bátorságot

Ezek a szavak, a Szentlélek ajándékának ígéretével együtt a túlcsorduló élet szavai  számunkra, akik hittel befogadjuk őket. Megjelölik a végső forrását mindazoknak a javaknak, amelyeket ezekben a napokban megtapasztaltunk és ünnepeltünk: Isten Szentlelke, amely állandóan új életet lehel a világra, a szívekbe, a családokba, az otthonokba, a plébániákba. Családjaink életének minden új napja és minden új nemzedék magában hordozza egy új Pünkösd ígéretét, a Szentlélek, a Paraklétosz új kiáradását, akit Jézus úgy küld el nekünk, mint Szószólónkat, Vigasztalónkat, aki valóban bátorságot önt belénk.

A családok missziós küldetése

Milyen nagy szüksége van a világnak erre a bátorításra, amely Isten ajándéka és ígérete! A családi életet ünneplő találkozó egyik gyümölcseként hazatérve váljatok mások számára a bátorítás forrásává, hogy megosszátok velük Jézus „örök életet adó igéit”. Családotok legyen kiváltságos hely és fontos eszköz ezeknek a szavaknak a terjesztésére, különösen azok számára, akik el kívánják hagyni a pusztaságot és a „szolgaság házát” (vö. Józs 24,17), hogy elinduljanak a remény és a szabadság földje, az ígéret földje felé.

Csak a szeretet mentheti meg a világot

A második olvasmányban Szent Pál azt tanítja, hogy a házasság részvétel Krisztusnak  jegyeséhez, az egyházhoz való örökös hűsége misztériumában (vö. Ef 5,32). Ez a csodálatos tanítás egyeseknek „kemény szóként” hathat. Ahhoz, hogy úgy éljünk a szeretetben, mint ahogy Krisztus szeretett bennünket (vö. Ef 5,2), önfeláldozását is követnünk kell, nekünk magunknak is meg kell halnunk, hogy egy nagyobb és tartósabb szeretetre szülessünk újjá. Csak ez a szeretet mentheti meg a világot a bűn rabszolgaságától, az önzéstől, a kapzsiságtól és a kevésbé szerencsések szükségleteivel szembeni közönytől. Jézus szeretete világunkban a családban testesült meg és a keresztény családok tanúságtétele minden nemzedékben rendelkezik azzal az erővel, hogy minden korlátot széttörjön és kiengesztelje a világot Istennel. Képes rá, hogy megvalósítsa, ami kezdettől fogva elhivatottságunk: legyünk egyetlen emberi család, amely együtt él igazságosságban, életszentségben és békében.

Az ír misszionáriusok krisztusi tanúságtétele örökös forrás a megújulás számára

Nem könnyű tanúságot tenni erről a Jó Hírről. Azonban a kihívások, amelyekkel a mai keresztényeknek szembe kell nézniük, nem kevésbé nehezek, mint az első ír misszionáriusok idejében. Szent Kolumbán, társai kis csoportjával elvitte az evangélium világosságát a sötétség és a kulturális hanyatlás korában az európai vidékekre. Rendkívüli sikereik nem taktikai módszereken vagy stratégiai terveken alapult, hanem a Szentlélek sugallatainak alázatos elfogadásán. Krisztushoz való hűségükről tett mindennapi tanúságuk hódította meg azok szívét, akik a kegyelem szavára vágytak és hozzájárultak az európai kultúra megszületéséhez. Ez a tanúságtétel örökös forrása marad Isten szent és hűséges népe spirituális és missziós megújulásának.

Szent Kolumbán példáját követve nézzünk szembe a kihívásokkal

Természetesen mindig lesznek olyanok, akik ellenállnak a Jó Hírnek, akik „mormognak” „kemény szavai” ellen. Azonban Szent Kolumbánhoz és társaihoz hasonlóan, akik a viharos tengerek jeges vizét is vállalták, hogy kövessék Jézust, ne bátortalanodjunk el a közöny jeges pillantásától vagy az ellenségeskedés háborgó szeleitől. Ismerjük el alázatosan, hogy mi is keménynek találhatjuk Jézus tanításait. Milyen nehéz mindig megbocsátani azoknak, akik megsértenek bennünket! Milyen kihívást jelent mindig a migráns és az idegen befogadása! Milyen fájdalmas elviselni a csalódást, a visszautasítást vagy a hűtlenséget! Mennyire kényelmetlen védelmezni a legtörékenyebbek, a még meg nem születettek vagy a legidősebbek jogait, akik úgy tűnik, hogy zavarják szabadságukat.

A kilépő egyház vigye el az örök élet igéit a világ perifériáira

Azonban az Úr éppen ilyen körülmények között teszi fel nekünk a kérdést: „Csak nem akartok ti is elmenni?” (Jn 6,67). A Szentlélek erejével és mellettünk az Úrral mi is így válaszolhatunk: „Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje”.

A keresztség és a bérmálás szentségével minden keresztény küldetést kap, legyen „missziós tanítvány” (vö, Evangelii gaudium, 24). Az egész egyház arra kapott meghívást, hogy „kilépjen” és elvigye az örök élet szavait a világ peremvidékeire.

Ez a mai szertartás erősítsen meg mindnyájatokat, szülőket, nagyszülőket, gyermekeket, fiatalokat, férfiakat és nőket, szerzeteseket és szerzetesnőket, szemlélődőket és misszionáriusokat, diakónusokat és papokat, az evangélium örömében való osztozásban! Osszátok meg a család evangéliumát, mint örömhírt a világ számára!

Szent Patrik imájával örömmel induljunk haza!

Miközben hazafelé készülődünk, újítsuk meg hűségünket az Úrhoz és kapott hivatásunkhoz. Magunkévá téve Szent Patrik imáját, örömmel ismételjük:

„Krisztus bennem, Krisztus mögöttem, Krisztus mellettem, Krisztus alattam, Krisztus fölöttem”. A Szentlélektől kapott örömmel és erővel mondjuk bizalommal: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak” (Jn 6,68) – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.

Köszönet mindenkinek a találkozó sikeréért

A szertartás végén hálás köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik különböző módokon együttműködtek a Családok Világtalálkozója  megszervezésében. A csodálatos esemény Isten ajándéka volt az egész egyház számára. A pápa külön megemlítette Diarmuid Martin dublini érsek nevét, valamint kifejezte háláját a kormány, a polgári hatóságok, az ír és más országokból érkezett önkéntesek munkájáért, mindenkinek köszönetet mondott, akik imádkoztak ezért a találkozóért: időseknek, szerzeteseknek, szerzetesnőknek, betegeknek, bebörtönzötteknek. Isten fizesse meg mindnyájuknak!