Béta verzió

Cerca

Vatican News
Ministránsok a Szent Péter téren a XII. Nemzetközi Ministráns Zarándoklaton Ministránsok a Szent Péter téren a XII. Nemzetközi Ministráns Zarándoklaton  (Vatican Media)

Ferenc pápa válaszolt a ministránsok kérdéseire, egy magyar kérdésre is

A Szent Péter téren összegyűlt közel 70 ezer ministráns kedden este találkozott Ferenc pápával a XII. Nemzetközi Ministráns Zarándoklatának központi eseményén. Az imatalálkozón öt fiatal intézhetett kérdést a pápához, közöttük egy magyar ministráns.

 

Vertse Márta - Vatikán

Örömmel látom, hogy ilyen nagy számban jelen vagytok a Szent Péter téren, amelyet zászlóitok színei díszítenek - szólt Ferenc pápa a fiatalokhoz. Átadtátok nekem zarándoklatok megkülönböztető jeleit: szívből köszönöm! Zarándok vagyok veletek, akik a világ olyan sok országából jöttetek. Egységben vagyunk a Jézus Krisztusba vetett hitben, Ővele együtt haladunk előre, aki a mi békénk. Megköszönöm elnökötöknek, Német püspöknek a nevetekben hozzám intézett köszöntését. És most a tiétek a szó egy rövid beszélgetésre. 

 

Első kérdés Luxemburgból (francia nyelvterület):

- Szentatya, mint oltárszolgák és úgy is, mint hívők, a béke jelével köszöntjük egymást a szentmisén. Hogyan járulhatunk hozzá ahhoz, hogy ezt a békét kivigyük templomaink falain kívülre és a béke építői legyünk családunkban, országunkban és a világon?

Válasz:

Köszönöm! Nagyon jól mondtad: a béke és a szentmise összetartoznak. A béke jele előtt azt kérjük az Úrtól, hogy adjon békét és egységet az egyház közösségének. A béke az ő ajándéka, ami átalakít minket, hogy mi, mint testének tagjai, megtapasztalhassuk ugyanazokat az érzéseket, mint Jézus, Őhozzá hasonlóan gondolkozhassunk, szeressünk, mint ahogy Ő szeret. A mise végén arra kapunk felszólítást, hogy „Menjetek békével”. A béke iránti konkrét elkötelezettségünk a bizonyítéka annak a ténynek, hogy valóban Jézus tanítványai vagyunk. A béke keresése kis dolgoknál kezdődik. Például otthon, miután testvéreimmel veszekedtem, bezárkózom-e magamba megsértetten, vagy megpróbálok lépést tenni a másik felé? Készen állok-e arra, hogy minden helyzetben feltegyem a kérdést: „Mit tenne Jézus az én helyemben?” Ha ezt tesszük, és megpróbáljuk a gyakorlatban határozottan megvalósítani, akkor elvisszük Krisztus békéjét a mindennapi életbe és a béke építői és eszközei leszünk.

Második kérdés Portugáliából (portugál nyelvterület):

- Szentatya, ministránsok vagyunk. Szolgáljuk az Urat az oltárnál és szemléljük Őt az Eucharisztiában. Hogyan élhetjük meg a spirituális szemlélődést Mária példájára és a gyakorlati szolgálatot Márta példájára konkrétan, arra törekedve, hogy felismerjük, mit akar Jézus tőlünk életünkben?

Válasz:

Mint ministránsok, ti valóban egy kicsit megélitek Mária és Márta tapasztalatát. Szép dolog, ha liturgikus szolgálatotok turnusain túl, egyrészt el tudjátok kötelezni magatokat a plébániai életben, másrészt tudtok csöndben maradni az Úr jelenlétében. És így, a cselekvés és a szemlélődés összefonódásában felismerjük Isten ránk vonatkozó tervét is: látjuk, hogy melyek azok a tehetségek és érdeklődési területek, amelyeket Isten szívünkben elhelyez és azokat hogyan fejlesszük ki; de mindenekelőtt alázatosan Isten elé állunk, úgy, amilyenek vagyunk, érdemeinkkel és korlátainkkal, megkérdezve, hogyan tudnánk a legjobban szolgálni Őt és felebarátunkat. És ne féljetek egy jó tanácsot kérni, amikor azt kérdezitek, hogy hogyan tudnátok szolgálni Istent és a világon szükséget szenvedő embereket. Emlékezzetek rá, hogy minél többet adtok másoknak, annál többet kaptok majd teljességben és boldogok lesztek!

Harmadik kérdés Antigua és Barbuda szigetéről (angol nyelvterület)

- Szentatya, minket, ministránsokat elszomorít az a tény, hogy hasonló korú társaink közül milyen kevesen járnak misére vagy vesznek részt plébániánk életében. Néhány országban, különféle okokból, az egyház gyors ütemben elveszít sok fiatalt. Hogyan tudjuk mi és közösségeink elérni ezeket a személyeket és visszahozni őket Krisztushoz és az egyház családjához?

Válasz:

Ma ti, mint fiatalok, apostolok lehettek, akik a többieket Jézushoz tudják vonzani. Ez akkor történik meg, ha ti magatok tele vagytok lelkesedéssel Őiránta, ha találkoztatok Ővele, ha megismertétek személyesen és ha Ő titeket elsőként „hódított” meg. Ezért ezt mondom nektek: törekedjetek arra, hogy egyre jobban megismerjétek és szeressétek a mi Urunkat, Jézust, találkozva vele az imában, a szentmisén, az evangélium olvasásában, a kicsinyek és szegények arcán. És törekedjetek arra, hogy legyetek ingyenesen barátai a körülöttetek lévőknek, hogy Jézus világosságának egy sugara eljuthasson hozzájuk a Jézusba szerelmes szíveteken keresztül. Nincs szükség sok szóra, fontosabbak a tények, a közelség, a szolgálat. A fiataloknak – egyébként mint mindenkinek – szüksége van barátokra, akik jó példát mutatnak, akik cselekednek anélkül, hogy bármilyen ellenszolgáltatásra számítanának, viszonzást várnának. És így azt is megéreztetitek velük, hogy milyen szép a hívők közössége, mert az Úr lakik közöttük, hogy milyen szép az egyház családjához tartozni.

Negyedik kérdés Németországból (német nyelvterület):

- Szentatya, sokan azt mondják, hogy nincs szükség Istenre, a vallásra és az egyházra az életükben. Miért kellene éppen a katolikus hitet választani, mi ebben a legfontosabb? És miért olyan fontos a hit az Ön számára?

Válasz:

A hit alapvető, éltet engem. Azt mondanám, hogy a hit olyan, mint a levegő, amit belélegzünk. Nem gondolunk minden egyes légzésnél arra, hogy mennyire fontos a levegő, de amikor hiányzik, vagy nem tiszta, akkor észrevesszük, hogy milyen fontos! A hit hozzásegít, hogy megértsük az élet értelmét: van valaki, aki végtelenül szeret bennünket, és ez a valaki Isten. Elismerhetjük Istent, mint teremtőnket és üdvözítőnket; szerethetjük Istent és életünket ajándékaként fogadhatjuk el. Isten életbevágóan fontos kapcsolatba akar velünk lépni; kapcsolatokat akar teremteni, és mi is arra kaptunk meghívást, hogy ezt tegyük. Nem hihetünk Istenben úgy, hogy azt hisszük, egyetlen gyermekei vagyunk! Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Arra kaptunk meghívást, hogy létrehozzuk Isten családját, vagyis az egyházat, a fivérek és nővérek közösségét Krisztusban – „Isten családjának tagjai” vagyunk – mint ahogy Szent Pál mondja (Ef 2,19). És az egyháznak ebben a családjában az Úr gyermekeit Szavával és Szentségeivel táplálja.

Ötödik kérdés Szerbiából (magyar nyelvterületről):

- Szentatya, a mi ministránsi szolgálatunk szép, nagyon szeretjük. Szolgálni akarjuk az Urat és felebarátunkat. De jót tenni nem mindig könnyű, nem vagyunk még szentek. Hogyan fordíthatnánk át szolgálatunkat a mindennapi életben a szeretet konkrét tetteire az életszentség felé vezető úton?

Válasz:

Igen, fáradságos mindig jót tenni és szentté válni...Látom, hogy ti, ministránsok elkötelezitek magatokat ezen az úton. Jézus Urunk egyszerű programot adott nekünk, hogy az életszentség felé vezető úton haladjunk: Isten és a felebarát iránti szeretet parancsát. Törekedjünk arra, hogy mélyen gyökerezzünk Isten barátságában, legyünk hálásak szeretetéért és vágyakozzunk arra, hogy mindenben szolgáljuk Őt, és így nem tehetünk mást, minthogy megosztjuk másokkal szeretetének ajándékát. És, hogy konkrétan megvalósítsuk a szeretet parancsolatát, Jézus megjelölte számunkra az irgalmasság műveit. Ismeritek az irgalmasság cselekedeteit? Püspökeitek biztosan megtanították nektek, de szeretném tudni, hogy vajon fel tudjátok-e sorolni őket? Az életszentség útja elkötelezettséget kíván, de mindenki számára elérhető. Elegendő, ha mindegyikünk elkezdi feltenni magának ezt a kérdést: „Mit tudok én ma tenni azért, hogy eleget tudjak tenni felebarátom szükségleteinek?” És nem fontos, hogy felebarátom barát vagy ismeretlen, honfitársam vagy idegen. Higgyétek el nekem, hogy ha így tesztek, akkor valóban szentek lesztek, olyan férfiak és nők, akik átalakítják a világot, megélve Krisztus szeretetét.

Köszönöm ezt a beszélgetést!

 

Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.

 

31 július 2018, 20:24