Jézus mindig a szív szemével tekint ránk – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta - Vatikán
Az apostolok első küldetésük után visszatérnek a Mesterhez
A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Mk 6,30-34) azt beszéli el, hogy az apostolok, első küldetésük után visszatérnek Jézushoz és beszámolnak arról, hogy „mi mindent tettek és tanítottak”. A küldetés minden bizonnyal lelkesítő, de ugyanakkor fárasztó tapasztalata után a tanítványoknak pihenésre van szükségük. Jézus, tele megértéssel, arra törekszik, hogy biztosítson számukra egy kis nyugalmat és ezt mondja: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!”. De ezúttal Jézus szándéka nem valósulhat meg, mert a tömeg, kitalálva szándékukat, megelőzve őket, arra az elhagyatott helyre sietett, ahová Jézus bárkán visszavonult az apostolokkal.
Jézus példáját követve segítsünk szükséget szenvedő felebarátainkon
Ugyanez ma is megtörténhet. Néha nem tudjuk megvalósítani terveinket, mert hirtelen közbejön valami, ami felborítja programjainkat, ami rugalmasságot igényel, azt, hogy készségesen válaszoljunk mások szükségleteire. Ilyen körülmények között arra kaptunk meghívást, hogy kövessük Jézus példáját: „Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani”.
A Jó Pásztor igéi: lát, együtt érez, tanít
Ezzel a rövid mondattal az evangelista rendkívüli intenzitású „vakufényt” villant fel számunkra, lefényképezve az isteni Mester szemét és tanítását. Figyeljük meg ennek a fotogramnak a három igéjét: látni, együttérezni, tanítani. Ezeket nevezhetjük a Jó Pásztor igéinek. Jézus tekintete nem semleges, vagy ami még rosszabb, hideg és közömbös tekintet, mert Jézus mindig a szív szemével néz ránk. Szíve olyannyira gyöngéd és tele van együttérzéssel, hogy kifürkészi a személyek legrejtettebb szükségleteit is. Együttérzése továbbá nem pusztán érzelmi válasz egy kényelmetlen emberi helyzet láttán, hanem annál sokkal több: Isten magatartása és készsége az ember és történelme iránt. Jézus úgy jelenik meg, mint Isten népe iránti gondoskodásának és törődésének megvalósulása.
Az igazság maga Krisztus, mellette biztonságban vagyunk
Miután Jézus meghatódott látván azt a sok embert, akiknek szükségük volt vezetőre és segítségre, azt várnánk, hogy csodát tegyen. Azonban tanítani kezdte őket sok mindenre. Ez az első kenyér, amelyet a Messiás felkínál az éhező és eltévelyedett tömegnek: az isteni Szó kenyere. Mindnyájunknak szükségünk van az igazság szavára, amely vezet bennünket és megvilágítja utunkat. Az igazság nélkül, ami maga Krisztus, nem találhatjuk meg életünk helyes irányát. Amikor eltávolodunk Jézustól és szeretetétől, elveszünk és létünk kiábrándultsággá, elégedetlenséggé alakul át. Jézussal mellettünk biztonságban haladhatunk előre, le tudjuk küzdeni a megpróbáltatásokat, előbbre jutunk az Isten és a felebarátok iránti szeretetben. Jézus másokért odaajándékozta önmagát, így a szeretet és a szolgálat példaképévé vált mindannyiunk számára.
Szűz Mária segítsen bennünket, hogy magunkévá tegyük felebarátunk problémáit, szenvedéseit és nehézségeit, az osztozás és a szolgálat magatartása révén.
