Ferenc pápa Úrangyala imádsága: minden keresztény hirdesse az evangéliumot!

Vertse Márta - Vatikán

Jézus megbízza apostolait, hogy folytassák küldetését

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Mk 6,7-13) azt a pillanatot beszéli el, amikor Jézus megbízza a tizenkét apostolt, hogy folytassák küldetését. Miután egyesével, név szerint magához hívta őket, „hogy vele legyenek” (Mk 3,14), hogy hallgassák szavait és figyeljék gyógyító gesztusait, most ismét magához hívta az apostolokat, hogy „kettesével szétküldje” őket a falvakba, amelyeket ő maga készült felkeresni. Ez egyfajta „szakmai gyakorlata” volt annak, amit majd tenniük kellett az Úr Feltámadása után, a Szentlélek erejével.

A misszió középponjta mindig Jézus

Az evangéliumi szakasz hangsúlyozza a misszionárius stílust, amelyet két pontban foglalhatunk össze: a küldetésnek van egy középpontja, és van egy arculata.

A misszionárius tanítványnak mindenekelőtt van egy vonatkoztatási középpontja, ami Jézus személye. Az elbeszélés ezt egy sor igével jelöli, amelyek alanya Jézus: „magához hívta”, „szétküldte őket”, „hatalmat adott nekik”, „meghagyta nekik”.  Így a tizenkettő működése egyfajta kisugárzás egy középpontból, Jézus jelenlétének és működésének ismétlése missziós küldetésükben. Ez azt mutatja, hogy maguknak az apostoloknak nincs semmi  saját hirdetni valójuk, nem rendelkeznek önálló képességekkel, hanem „küldöttekként” szólnak és cselekednek, mint Jézus hírnökei.

Minden megkeresztelt feladata, hogy hirdesse Jézus evangéliumát

Ez az evangéliumi epizód vonatkozik ránk is és nem pusztán a papokra, hanem minden megkereszteltre – folytatta beszédét Ferenc pápa. Ugyanis mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy tanúságot tegyünk a különböző életkörülmények között Krisztus evangéliumáról. És számunkra is ez a küldetés csak akkor hiteles, ha változatlan középpontjából, Jézusból indul ki. Nem az egyes hívek, vagy csoportok kezdeményezése, még kevésbé a nagy csoportosulásoké, hanem az Úrral elválaszthatatlanul egységben lévő egyház küldetése. Egyetlen keresztény sem hirdeti „egyénileg” az evangéliumot, hanem mint az egyház küldötte, aki magától Krisztustól kapta a megbízatást. Éppen a keresztség az, ami misszionáriusokká tesz bennünket. Egy olyan keresztény, aki nem érzi a szükségét annak, hogy hirdesse az evangéliumot, hogy hirdesse Jézust, nem jó keresztény.

Vándorbot és saru – a misszionárius felszerelése

A misszionárius stílus második jellemzője az, hogy van arculata, amely az eszközök szegénységét jelenti. Felszerelése a józanság szempontjának felel meg. A Tizenkettő, ugyanis azt a parancsot kapta, „hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben”. A Mester szabadnak és könnyűnek akarja őket, támogatók és előnyök nélkül. Egyetlen bizonyosságuk legyen az őket küldő Úr szeretete, erejüket mindössze azokból a szavakból merítsék, amelyeket hirdetnek. A vándorbot és a saru a zarándokok tartozékai, mert ilyenek Isten országának a hírnökei, nem mindenható menedzserek, nem elmozdíthatatlan tisztviselők, nem turnézó sztárok.

A szentek Isten országának alázatos munkatársai

„Gondoljunk csak például erre az egyházmegyére, amelynek én vagyok a püspöke” – mondta a Szentatya és felsorolta a római egyházmegye néhány szentjét: Néri Szent Fülöp, Labre Szent Benedek József, Szent Alexius (Szent Elek), Szent Ludovica Albertoni, Római Szent Franciska, Bufalo Szent Gáspár és még sokan mások. Nem voltak hivatalnokok vagy vállalkozók, hanem Isten országának alázatos munkásai. Ilyen volt az arculatuk. És ehhez tartozik az a mód is, ahogyan az üzenetet befogadják: előfordulhat ugyanis, hogy nem fogadják be, vagy nem hallgatják meg. Ez is a szegénység része, a kudarc megtapasztalása. A Jézussal történt események, vagyis hogy visszautasították és keresztre feszítették, előre vetítik hírnökei sorsát. És csak akkor találunk bátorságot az evangelizálásra, ha egységben maradunk Ővele, aki meghalt és feltámadt.

Szűz Mária segítségével hirdessük az evangélium örömteli hírét

Szűz Mária, Isten Szavának első tanítványa és misszionáriusa segítsen bennünket, hogy elvigyük a világba az evangélium üzenetét alázatos és ragyogó örömujjongással, minden visszautasításon, értetlenségen vagy gyötrelmen túl.