PÁPA

Ferenc pápa litvániai útja: látogatás Boldog Teofilius Matulionis szülőföldjére

A Szentatya szeptember 22-én és 23-án apostoli látogatást tesz Litvániában balti útja részeként. Vilnius és Kaunas városokat keresi fel. Programjai között szerepel, hogy megtekinti a KGB korábbi székhelyét és imádkozik az emlékhelyen Vilnius központjában. A kommunizmus 50 éve során a szovjetek számos gyilkosságot terveztek meg és vittek véghez ebben az épületben. A Ferenc pápa által 2017-ben boldoggá avatott Teofilius Matulionis érseket itt tartották fogva az alagsorban.

Somogyi Viktória – Vatikán

Történészek „véres vidék”-ként emlegetik Litvániát. Ez az ország nagyon sokat szenvedett a XX. századi totalitárius rendszerek miatt. Sokan ma is felidézik ezt a történelmi fájdalmat, amely hatással volt saját családjaik és más családok életére. Fél évszázados megszállás után Litvánia 1990-ben az első korábbi szovjet köztársaság volt, amely kinyilvánította függetlenségének visszaállítását.

Teofilius Matulionis érsek a kommunizmus időszakából az első litván boldog

Egy évvel ezelőtt 2017. június 25-én boldoggá avatták Teofilius Matulionis érseket, vértanút ünnepi szertartás keretében Vilniusban a székesegyház előtti téren. Ő volt a kommunizmus időszakából elsőként az oltár dicsőségére emelt vértanú az országban. „Ez a boldoggá avatás nemzetközi elismerést jelent nemcsak az érsek személyét illetően, hanem Litvánia fájdalmas múltját tekintve is” – nyilatkozta Gintaras Grusas vilniusi érsek. „Csodás tanúságtételt találunk Teofilius püspök egyik levelében, amelyben köszönetet mond Istennek, hogy püspököket, papokat küld börtönbe, kényszer munkatáborokba és száműzetésbe, mert ahol a nyáj, ott van a pásztor is.”

Matulionis érsek 16 évet töltött börtönben. Áldozatát tudatosan Isten dicsőségének szentelte. Meggyőződése volt, hogy a gyűlölet a legkevésbé megfelelő válasz a gonoszra. Elnyomóinak mindig megbocsátással válaszolt.

Amató bíboros homíliája: az Evangélium bátor tanúságtevője

Boldoggá avatási homíliájában Angelo Amato bíboros megjegyezte: „A börtönökben, koncentrációs táborokban, háziőrizetben töltött hosszú és fájdalmas időszakok apránként meggyengítették az Evangélium e bátor tanúságtevőjének erős testét. A nélkülözés és a kínzások azonban nem törték meg akaratát. A nácik és a kommunisták ellenségességének nem volt racionális alapja. Ez pusztán Jézus Evangéliuma és egyháza iránti gyűlöletükből fakadt.

Missziós hivatás

Matulionis érsek kiemelkedő példa missziós hivatása tekintetében. Semmi sem tarthatta vissza missziós munkájától Szovjetúnióban: sem a bolsevikok brutális viselkedésének fenyegetései, sem a nyugodt és békésebb élet. Kaisiadorys püspökévé történt kinevezése után levelet írt XII. Piusz pápának, amelyben kifejezte vágyát, hogy minden követ felforgasson egyházmegyéjében és életerős missziós tevékenységbe kezdjen.

A litván püspökök aktívan védelmezték a hívek jogait

A szovjet időkben a litván püspökök tudatosan elkerülték, hogy eszközökké váljanak a hatóságok kezében, ezért folyamatosan brutális elnyomással kellett szembe nézniük. Nemcsak elutasították az együttműködést a kommunistákkal, de aktívan védelmezték is a hívek jogait. Tiltakozó leveleket küldtek a felső vezetőknek Litvániában és a Szovjetúnióban is. Arra buzdították a papokat, hogy folytassák tovább a gyermekek hitoktatását, ne meneküljenek el és ne rejtőzzenek el, hanem maradjanak a hívekkel és szolgálják őket bármi is történik.

Teofilius Matulionis az egyetemes egyház papja és püspöke volt

1944-től 1946-ig Teofilius püspök számos alkalommal kifejezte egyet nem értését a szovjet hivatalnokoknak a templombezárások ellen, a papok letartóztatása és a hívek üldözése miatt. Nem félt attól, hogy száműzetésbe küldik. 1946-ban 73 évesen ismét letartóztatták és több mint tíz évre szovjet munkatáborokba küldték. 1962-ben XXIII. János pápa érseki rangra emelte Teofilius püspököt az egyházhoz való kiemelkedő hűsége elismeréseként és meghívást kapott, hogy vegyen részt a II. Vatikáni Zsinaton. Ugyanabban az évben az érseknek olyan injekciót adtak, amitől napokon belül meghalt. Teofilius Matulionis gyakorlatilag az egyetemes egyház papja és püspöke volt, aki szolgálta a különböző nemzetiségű embereket – litvánokat, letteket, beloruszokat és oroszokat – a munkatáborokban, ahová helyezték.

Nagy belső békével tekintett mindenre

Püspöki címerének mottója: Per Crucem Ad Astra (A Kereszt által a csillagokig). Teofilius püspök rendkívüli ereje és hűséges bizalma Istenbe ösztönzést ad a mai embereknek. Nagy belső békével tekintett mindenre. Ez nem közönyösség vagy belenyugvás volt. Haláláig szívén viselte az igazság győzelmét és küzdött érte. Viszont mindent, ami történt vele, nyitott szívvel elfogadott. Püspöki rangját ugyanúgy, mint az üldöztetést, a rágalmakat, a bebörtönzést és a kínzást, vagy a számüzetést. Mindig azt tette, amit tudott és hozzátette: „Ó Uram, legyen meg a te akaratod”.

Az örökimádás elindítója Litvániában

Teofilius érsek indította el Litvániában az örökimádást. „A szentségimádásban megismerte a Mennyet itt a Földön. Mi is megtanulhatjuk az életszentséget abban az iskolában, amelybe Boldog Teolfilius püspök járt: az örökimádás iskolájában” – mutatott rá Grusas érsek.

Krisztus szíve szerinti pásztor

Ferenc pápa egy évvel a boldoggá avatás után keresi fel Litvániát szeptemberben. Apostoli levelében boldog vértanúnak nyilvánította és úgy jellemezte Teofilius Matulionis érseket, mint aki „Krisztus szíve szerinti pásztor, az Evangélium hősies tanúságtevője, az egyház és az emberi méltóság bátor védelmezője”. Matulionis püspök szolgálatában a katolikus egyház két alapvető pillére ragyog fel: Szent Péter apostol lelkipásztori lelkülete és Szent Pál apostol missziós lendülete. A litván helyi egyház június 14-én ünnepli Boldog Teofilius Matulionis liturgikus emléknapját.