Béta verzió

Cerca

Vatican News
Ferenc pápa a vasárnapi Úrangyalakor Ferenc pápa a vasárnapi Úrangyalakor  (AFP or licensors)

Úrangyala: Hirdessük Krisztust, az örök élet kenyerét a szeretet konkrét tettei által is

A kenyér- és halszaporítás evangéliumi szakasza arra szólít bennünket, hogy legyünk „készségesek és tevékenyek”, ne pedig „közömbösek és nyugodtak” a világ kiáltásaival szemben. Ne fegyverkezésre pazaroljuk el az erőforrásokat, hanem a fejlődést segítsük általuk elő. Ebből mérhetjük le hitünk minőségét.

Vertse Márta - Vatikán

Ezen a vasárnapon Ferenc pápa, utalva a rekkenő hőségre, ami napok óta tart Rómában,  a következő szavakkal üdvözölte a híveket, akik a szokásos déli Úrangyala imádságra gyűltek össze a Szent Péter téren:

“Bátrak vagytok, hogy (eljöttetek) a térre az erős napsütés ellenére! Minden elismerésem!” 

Segítsük a fiatalokat, hogy ne veszítsék el bátorságukat

A János evangéliumából vett szakasz (vö. Jn 6,1-15) a kenyér- és halszaporítás történetét beszéli el. Jézus, látván a nagy tömeget, amely a Tiberiás tó partjainál követte őt, Fülöp apostolhoz fordul és megkérdezi: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”  Az a kevés pénz, amellyel Jézus és az apostolok rendelkeznek, ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy csillapítsák a sokaság éhségét. Ekkor András apostol Jézushoz vezet egy fiút, aki felkínálja mindenét, amije van: öt kenyeret és két halat. Mi ez azonban ennyi embernek? – jegyzi meg az apostol.

Ügyes ez a fiú, bátor – mondta elmélkedésében Ferenc pápa. „Ő is látta a tömeget és látta öt kenyerét is. Ez a gyerek elgondolkoztat minket. A fiatalok ilyenek, bátrak. Segítenünk kell nekik ennek a bátorságnak az előmozdításában” – mondta a Szentatya, majd így folytatta: „Jézus  mégis megparancsolja tanítványainak, hogy ültessék le az embereket, majd kezébe veszi a kenyereket és halakat, hálát ad az Atyának és kiosztja az élelmet. Mindenkinek jut belőle bőségesen. Mindenki annyit evett, amennyit csak akart”.

Jézus példáját követve hallgassuk meg az emberek kéréseit

Ezzel az evangéliumi szakasszal a liturgia arra indít bennünket, hogy ne fordítsuk el tekintetünket arról a Jézusról, akiről az elmúlt vasárnap ezt olvastuk Márk evangéliumában: „ látván a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve” (Mk 6,34). A fiú, akinek öt kenyere volt, szintén megértette ezt az együttérzést és így gondolkozott: „Szegények, nekem itt van ez az étel...” Az együttérzés vezette rá, hogy felajánlja, amije volt. Ma János ismét azt a Jézust mutatja be, aki figyelemmel van a személyek elsődleges szükségleteire. Az epizód egy konkrét tényből fakad: az emberek éhesek és Jézus tanítványai bevonásával elégíti ki éhségüket. Ez a konkrét tény. Jézus nem korlátozódott arra, hogy csak élelmet adjon a tömegeknek, - felkínálta Szavát is, vigaszát, üdvösségét, végül életét – de ezt is megtette: gondoskodott élelemről a test számára. És mi, Jézus tanítványai nem hunyhatunk szemet a valóság előtt. Csak akkor beszélhetünk felsőbbrendű értékekről, ha meghallgatjuk az emberek legegyszerűbb kéréseit és ha melléjük állunk konkrét léthelyzeteikben.

Jézus általunk válik vigasztaló jelenlétté a világban

Isten szeretete a kenyérre, szabadságra, igazságosságra, békére és főleg isteni kegyelmére éhező emberek iránt soha nem fogyatkozik meg. Jézus ma továbbra is csillapítja éhségünket, élő és vigasztaló jelenlétté válik és ezt általunk teszi. Az evangélium arra hív bennünket, hogy legyünk készségesek és tevékenyek, mint az a fiú, akinek öt kenyere van és ezt mondja: “Én ezt adom, és majd a többit rád bízom...”

Ne maradjunk közömbös szemlélői a világ éhségkiáltásainak

A világ minden részén élő testvéreink éhségkiáltásával szemben – beleértve az éhség minden formáját  - nem maradhatunk közömbös és nyugodt szemlélők. Krisztus, az örök élet kenyerének hirdetése azt kívánja, hogy nagylelkűen kötelezzük el magunkat, legyünk szolidárisak a szegényekkel, a gyengékkel, a legutolsókkal, a védtelenekkel. Ez a közelség és ez a karitatív tevékenység a legjobb mércéje hitünk minőségének mind személyes, mind közösségi szinten – fejtette ki Ferenc pápa.

Soha ne dobjuk ki a maradék ételt

Majd az elbeszélés végén, amikor mindnyájan jól laktak, Jézus azt mondta tanítványainak, hogy gyűjtsék össze a maradékokat, hogy semmi se vesszen kárba. A pápa elismételte az evangélium szavait: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen”. A Szentatya azokra az emberekre gondolt, akik éheznek, miközben sokan kidobják a maradék ételt. Mindnyájan gondolkozzunk el – hangzott a pápa felhívása: hová kerül az ebédkor, vacsorakor megmaradt étel? Mit csinálunk otthon a maradék étellel? Kidobjuk? Nem. A pápa a következő tanácsot adta azoknak, akiknél ez a szokás otthon: beszélj nagyszüleiddel, akik a háború utáni években éltek és kérdezd meg őket, hogy mit csináltak a maradék étellel. Soha ne dobjátok ki a maradék ételt. Vagy ismét felszolgáljátok, vagy adjátok oda azoknak, akiknek szükségük van rá. Soha ne dobjátok ki a maradék ételt. Ez tanács és egyben egy lelkiismeret vizsgálat: mit csinálunk otthon a maradék étellel?

A bátor fiú és a maradék étel felhasználása

Fohászkodjunk Szűz Máriához, hogy a világon kerekedjenek felül azok a programok, amelyek a fejlődést, az élelmezést, a szolidaritást szolgálják, szemben a gyűlölet, a fegyverkezés és a háború programjaival. Az Úrangyala elimádkozása és az áldás után a pápa a következőket kötötte a hívek lelkére:

 „És ne felejtsetek el két dolgot: egy kép, egy ikon és egy mondat, egy kérdés. Az ikon a bátor ifjúé, aki odaadja azt a keveset, amije van, hogy csillapítsa egy sokaság éhségét. Legyetek mindig bátrak. A mondat pedig egy kérdés, egy lelkiismeret vizsgálat: mit csinálunk otthon a maradék étellel? Köszönöm!” 

30 július 2018, 14:52