A szülők a teremtő Isten munkatársai – Ferenc pápa vasárnap déli Úrangyala imádsága

Vertse Márta - Vatikán

Isten működése felülmúlja képzeletünket

Ma a liturgia arra hív bennünket, hogy Keresztelő Szent János születését ünnepeljük – kezdte beszédét a Szentatya. Születése olyan esemény, amely beragyogja szülei, Erzsébet és Zakariás életét. Velük együtt örülnek és csodálkoznak rokonaik és szomszédaik. Ezek az idős szülők azelőtt álmodoztak erről a napról, készültek is rá, de már többé nem várakoztak rá: kirekesztettnek, megalázottnak és csalódottnak érezték magukat: nem volt gyermekük. (vö. Lk 1,13) Zakariás hitetlenkedve fogadta egy fiúgyermek születésének bejelentését (látomásban egy angyal részéről), mert ezt a természet törvényei nem tették volna lehetővé: mindketten öregek, a korban előre haladottak voltak. Így az Úr Zakariást némává tette a terhesség idejére (vö. 20). Ez egy jel volt – mutatott rá Ferenc pápa, majd hozzátette: Isten azonban nem függ a mi logikánktól és a mi korlátozott emberi képességeinktől. Meg kell tanulnunk, hogy bízzunk Istenben és némuljunk el misztériumait látván, alázattal és csöndben szemléljük művét, amely megnyilatkozik a történelemben, és amely sokszor felülmúlja képzelőerőnket.

Keresztelő Szent János szülei megtapasztalják, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen”

Most, amikor a születés eseménye bekövetkezik, most, amikor Erzsébet és Zakariás megtapasztalják, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37), nagy az ő örömük – folytatta beszédét Ferenc pápa. A mai evangéliumi szakasz (Lk 1,57-66.80) bejelenti Keresztelő Szent János születését, majd a gyermek névadását részletezi. Erzsébet a családi hagyománytól idegen nevet választ és így szól: „Jánosnak kell hívni”, hiszen a gyermek ingyenes és immár nem várt ajándék. János pedig annyit jelent, hogy „Isten kegyelmének a hírnöke”. Ez a gyermek hírnök lesz, Isten kegyelmének tanúja a szegények számára, akik alázatos hittel várják üdvözítését. Zakariás váratlanul megerősítette a névválasztást, és ezt egy írótáblára rögzítette, mivel néma volt. Ezután „pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent” (64).

Ámulat, meglepetés, hála

Keresztelő Szent János születésének egész eseményét az ámulat, a meglepetés és a hála örömteli érzése veszi körül. Ámulat, meglepetés és hála – ismételte a pápa. Az embereket szent félelem fogta el és „Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre” (65). A hívő nép megérzi, hogy valami nagyszabású dolog történt, még akkor is, ha egyszerű és rejtve maradt esemény. Felteszik a kérdést: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?”  Isten hűséges népe képes rá, hogy a hitet örömmel, az ámulat, a meglepetés és a hála érzésével élje meg. Tekintsünk ezekre az emberekre, akik egymás között megtárgyalták ezt a csodálatos dolgot, János születésének ezt a csodáját és ezt örömmel, megelégedetten tették, az ámulat, a meglepetés és a hála érzésével.

Vizsgáljuk meg hitünket, nyitottak vagyunk-e Isten meglepetéseire?

Tegyük fel a kérdést: milyen az én hitem? Örömteli, vagy egy mindig egyforma, „lapos” hit? Érzek-e ámulatot, amikor látom az Úr műveit, amikor az evangelizációról, vagy egy szent életéről hallok, vagy amikor olyan sok jó embert látok: érzem a kegyelmet, vagy semmi sem mozdul meg a szívemben? Meghallom-e a Szentlélek vigasztalását vagy becsukódom előtte? Tegyük fel a kérdést mindnyájan, vizsgáljuk meg a lelkiismeretünket: milyen az én hitem? Örömteli? Nyitott Isten meglepetéseire? Mert Isten a meglepetések Istene. „Megkóstoltam-e” lelkemben az ámulatnak azt az érzését, amelyet Isten jelenléte nyújt, a hálának az érzését? Gondoljunk ezekre a szavakra, amelyek a hit lelkiállapotát fejezik ki: öröm, ámulat, meglepetés és a hála érzése.

Isten, az élet forrása, jelen van minden személyben

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy megértsük: minden személyben jelen van Isten, az élet forrása névjegye. Mária, Isten és a mi Anyánk egyre inkább tudatosítsa bennünk, hogy egy gyermek nemzésével a szülők Isten munkatársaiként cselekszenek. Valóban magasztos küldetés, amely minden családot az élet szentélyévé teszi és minden gyermek születése örömet, ámulatot, hálát ébreszt.