Ferenc pápa átadja a birétumot az új bíborosoknak Ferenc pápa átadja a birétumot az új bíborosoknak 

Ferenc pápa homíliája az új bíborosok kreálására tartott konzisztóriumon

Június 28-án, csütörtökön délután 4 órakor kezdődött a Szent Péter bazilikában a konzisztórium, amelyet Ferenc pápa 14 bíboros kreálására hívott össze. A szertartáson részt vett Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is.

Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa Márk evangéliumának két idézete köré fonta gondolatait homíliájában: „Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment” (Mk 10,32) illetve „Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok” (Mk 10,43). Az első idézettel kapcsolatban a Szentatya rámutatott, hogy ez segít nekünk meglátni, Jézus miként gondoskodott népéről páratlan pedagógiával. A Jeruzsálem felé vezető úton Jézus övéi előtt megy. Jeruzsálem jelenti a nagy elszántság és döntések óráját. A lét nagy útkereszteződései a szív nem mindig átlátszó kérdéseit és vágyait is felszínre hozhatják. Az evangélista nem rejti ezeket véka alá: a tanítványok az első helyeket keresik, féltékenység, irigység jelenik meg szívükben, intrikák, egyezségek kerülnek elő. Olyan logika ez, amely belülről rombolja az egymás közti kapcsolatokat és haszontalan vitákba sodorja őket.

A küldetésre kell összpontosítani, nem önmagunkra

Jézus azonban nem ragad le ennél, megy tovább, megelőzi őket és azt mondja: „Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok”. Ezzel Jézus figyelmüket és szívüket másra akarja irányítani, nem engedi meg, hogy értelmetlen viták kapjanak helyet a közösségben. Jézus szavai arra hívnak, hogy tanítványaiban a legjobbat találja meg és ők pedig ne hagyják, hogy a világias logika elvonja figyelmüket arról, ami fontos: „Köztetek ne így legyen”. Az Úr szava megmenti a közösséget attól, hogy túlságosan önmagára figyeljen ahelyett, hogy tekintetével, erőforrásaival, várakozásaival és szívével arra koncentráljon, ami számít: a küldetésre.

Megtérés, a szív átalakítása, az egyház reformja

Jézus ezzel megtanítja nekünk, hogy a megtérést, a szív átalakítását, az egyház reformját mindig missziós olvasatban értelmezzük, amelynek előfeltétele, hogy ne saját érdekeinkkel foglalkozzunk, hanem az Atya érdekeit nézzük.  A megtérés elsődleges célja a hitben és a készségben való növekedés arra, hogy átöleljük a küldetést. Amikor megfeledkezünk a misszióról, amikor szem elől vesztjük testvérünk arcát, életünk bezárul saját érdekeink és biztonságunk keresésébe. Elkezd növekedni a neheztelés, a szomorúság és az undor. Elveszítjük az örömöt és a szív elhal. (vö. Evangelii gaudium, 2.)

Előmozdítani a másik méltóságát

A boldogmondások és a Magnificat szavainak mindennapi ismétlésére kaptunk meghívást. Az Úr kéri, hogy ne feledjük: az egyház tekintélye akkor nő, ha képesek vagyunk előmozdítani a másik méltóságát, bekenni és gyógyítani sebeit, valamint sokszor megsértett reményeit. Arra emlékeztet az Úr: azért vagyok itt, hogy „örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lk 4,18-19)

Krisztust szolgálni Isten hűséges népében

Ezt követően Ferenc pápa a bíborosokat arra emlékeztette, hogy az egyetlen hiteles tekintély az, amely abból születik, hogy mások lábához hajolunk, hogy Krisztus szolgáljuk. Ez a legnagyobb elismerés és kinevezés, amelyben részesülhetünk: Krisztust szolgálni Isten hűséges népében, az éhezőben, az elfeledettben, az elítéltben, a betegben, a függőségben szenvedőben, az elhagyatottban, a konkrét személyekben történetükkel és reményeikkel, várakozásaikkal és csalódásaikkal, szenvedéseikkel és sebeikkel együtt. A pásztor hatalma csak ezáltal lesz evangélium-ízű. Senki se érezze magát magasabbrendűnek a másiknál. Senkire ne magasról tekintsünk le. Csak akkor nézhetünk rá így egy személyre, amikor segítünk neki felállni – hangsúlyozta Ferenc pápa a bíborosoknak.

Szent XXIII. János

Homíliája végén emlékeztetett Szent XXIII. János spirituális hagyatékának egy részletére 1954. június 29-én mondott beszédéből: „Szegénynek születtem, de tisztes és alázatos emberektől. Különösen boldoggá tesz, hogy szegényen halok meg. [...] Köszönöm a Gondviselésnek, hogy sosem kértem semmit, se helyet, se pénzt, se szívességet soha, sem magamnak, sem rokonaimnak vagy barátaimnak.”

28 június 2018, 16:38