Ferenc pápa beszéde a genfi ökumenikus imatalálkozón

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán

Az Egyházak Világtanácsának közel 250 főt befogadó aulájában tartott délelőtti imaóra keretében mondott beszédet Ferenc pápa, melyben az ökumenikus út lelkiségéről beszélt. A felolvasott ige Szent Pál apostol galatákhoz írt levele ötödik fejezetében egy felhívást tartalmaz: „A Lélek szerint járjatok!” (Gal 5,16.25).

A keresztény ember önmagából kilépő, úton járó lény

A keresztény ember úton járó lény, egész élete során arra hivatott, hogy kilépjen önmagából és útrakeljen. Az anyaöltől kezdve életkorról életkorra halad ez az út, mely metaforaként az egész élet értelmét jelzi – kezdte beszédét Ferenc pápa. Ám ez az út fegyelmet, fáradságot s a mindennapok türelmét igényli, lemondást egyéb más utakról. Alázattal kell járnia a saját utat, mindig törődve az útitársakkal. Az útonjárás egyszóval állandó megtérést jelent. Maga az Isten hív bennünket erre az útra, ahogy Ábrahám, Mózes, aztán Péter és Pál apostolok útra keltek. De mindenekelőtt maga Jézus ad példát, ahogy kilépett az isteni állapotából, közénk jött és az „Útként” velünk járja az utat, egyszerre útitárs és vendég közöttünk. Amikor visszatér az Atyjához, elküldi a Szentlelket, azért – ahogy Pál apostol is mondja –, hogy „mi a Lélekben járjunk”.   

Kövessük engedelmesen az Isten mutatta utat

Beszéde második gondolatában Ferenc pápa a Lélekben való járást elemezte. Ha az útonjáró ember bezárul önmagába, akkor megtagadja a hivatását. Ez a kijelentés még inkább érvényes a keresztényre, hiszen Pál apostol logikája szerint a keresztény élet kibékíthetetlen alternatívája: vagy a Lélekben járok a keresztségtől kezdve, vagy a test vágyait elégítem ki (Gal 5,16). Mit is akar mondani ez a kifejezés? – kérdezte a pápa. A birtoklást, az önzés logikáját, melynek jegyében az ember itt és most mindent meg akar magának kaparintani. Elutasítja az Istent és a saját útját járja. Nyilvánvalóak azonban ennek a következményei: az ember elveszti az útitársait és nagy közömbösség fogja el, rabja lesz a féktelen fogyasztásnak, az Isten hangját pedig elhallgattatja. A járásra képtelen kicsiket és öregeket le kell selejteznie és a teremtett világ is csak arra jó már neki, hogy kielégítse a szükségleteit.  

A világiasság elvetése és nyitottság a Lélek kezdeményezései iránt 

Ferenc pápa beszéde harmadik gondolata a világiasság elvetésére szólított fel. Ezzel szemben követnünk kell a szolgálat szellemét és növekednünk kell a megbocsátásban. A szeretet egyetlen parancsát kell követni: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”. A Lélek útját ugyanis azok a mérföldkövek jelzik, melyeket Pál apostol felsorol: „szeretet, öröm, béke, nagylelkűség, jóakarat, jóság, hűség, szelídség, önuralom” (Gal 5,22). Az út, amire mindnyájan meghívást kaptunk, állandó megtérést jelent a gondolkodásmódunk folyamatos megújítása révén, hogy bensőnket a Szentlélekhez alakítsuk. A történelem során a keresztények közötti megosztottságok gyakran a közösségekbe beszüremkedő evilági szellem miatt történtek – mutatott rá a pápa. Először saját érdekeikkel foglalkoztak és csak utána Jézus Krisztuséval. Ezekben a helyzetekben az Isten és az ember ellensége könnyűszerrel meg tudott osztani bennünket, mert a test és nem a Lélek irányítását követtük. Néhány kísérlet a történelem során a megosztottság felszámolására azért maradt eredménytelen, mert azt is evilági szellem hatotta át. Ám az ökumenikus mozgalom, amihez az Egyházak Világtanácsa nagyban hozzájárult, a Szentlélek kezdeményezésére jött létre. Az ökumenizmus mozgásba hozta a Jézus szándéka szerinti mozgást és Lélek kezdeményezésének hatása alatt elutasít minden önmagára vonatkozatást.                                                      

Az ökumenikus út veszteségeit vállalni kell

Ferenc pápa kitért egy lehetséges ellenvetésre, miszerint az ilyen ökumenikus út nagy vesztességekkel jár. Ugyanis ebben a nyitottságban nem védelmezik a saját közösségek érdekeit, melyek gyakran etnikai érdekekhez kötődnek, legyenek akár konzervatív, vagy progresszív irányzatúak. Az ökumenizmus egy nagy veszteséggel járó vállalkozás. De ez a veszteség evangéliumi veszteség, Jézus nyomán: „Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti” (Lk 9,24). Aki megmenti az életét, az a test kívánságai szerint él. Ám Jézus nyomában veszíteni, ez jelenti a Lélek szerinti haladást. Ez a Húsvét logikája, az egyetlen logika, mely gyümölcsöt terem és amely képes arra, hogy a tartós, maradandó egységet építse és szolgálja – fejezte be beszédét Ferenc pápa a genfi ökumenikus imaóra keretében.