Béta verzió

Cerca

VaticanNews
Ferenc pápa áldást ad az úrnapi körmeneten Ostiában Ferenc pápa áldást ad az úrnapi körmeneten Ostiában  (ANSA)

Az Eucharisztia az örök élet záloga – Ferenc pápa úrnapi homíliája

Ferenc pápa vasárnap este hat órakor Róma tengerpartján fekvő Ostia kikötőváros Szent Mónika plébániatemplomát kereste fel és ott mutatta be a vasárnapi szentmisét, majd a helybéli hívekkel együtt tartotta meg az Úrnapi körmenetet.

Vertse Márta – Vatikán       

Az evangéliumi szakasz az utolsó vacsorát idézi fel, de meglepő módon a figyelmet inkább az előkészületekre, semmint magára a vacsorára irányítja – kezdte homíliáját a pápa. Több ízben is visszatér az „előkészíteni” ige. A tanítványok például megkérdezik: „Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy előkészítsük a húsvéti bárány elköltését?” (Mk 14,12). Jézus pontos útmutatásokkal küldi el őket. Találnak majd egy „berendezett, tágas emeleti helységet” (Mk 14,15). A tanítványok elindulnak, hogy „előkészítsenek”, de az Úr már előzőleg „előkészített”.

Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk készen

Valami hasonló történik a feltámadás után, amikor Jézus harmadszor jelenik meg a tanítványoknak: miközben halásznak, Jézus a parton várja őket, ahol már kenyeret és halat készít számukra. Ugyanakkor azt kéri övéitől, hogy hozzanak neki abból a halból, amelyet éppen kifogtak az Ő útmutatását követve (vö. Jn 21,6.9-10). Jézus itt is előzetesen már készít és megkéri övéit, hogy működjenek vele együtt. Azután nem sokkal Húsvét előtt, Jézus ezt mondja tanítványainak: „Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” (Jn 14,2-3). Jézus az, aki készít, ugyanakkor erőteljes utalásokkal és példabeszédekkel, Húsvétja előtt, azt kéri tőlünk, hogy mi is készüljünk, legyünk készen (vö. Mt 24,44; Lc 12,40).

Jézus helyet és ételt készít számunkra

Jézus tehát előkészít számunkra és azt kéri, hogy mi is készítsünk elő. Mit készít elő Jézus nekünk? – tette fel a kérdést a pápa. Helyet és ételt. Egy olyan helyet, amely sokkal méltóbb, mint az evangéliumi „berendezett, tágas emeleti helység”. Itt lenn, a mi tágas otthonunk az egyház, ahol mindenki számára van és kell, hogy legyen hely. De fenntartott számunkra egy helyet odafönt is, a paradicsomban, hogy Ővele és egymással legyünk mindörökre. A helyen túl készít számunkra ételt is, Kenyeret, amely Ő maga. „Vegyétek, ez az én testem” (Mk 14,22). Erre a két ajándékra, a helyre és az ételre van szükségünk az élethez. Ez az élelem és ez a szállás végleges. Mindkettőt az Eucharisztiában kapjuk meg – folytatta homíliáját a pápa.

Az Eucharisztia mennyei Kenyér

Itt Jézus egy lenti helyet készít számunkra, mert az Eucharisztia az egyház lüktető szíve, létre hozza és újjáteremti, egybegyűjti és erőt ad neki. De az Eucharisztia előkészít nekünk odafönti helyet is az örökkévalóságban, mivel mennyei Kenyér. Onnan jön, az egyetlen anyag ezen a földön, amelynek valóban örökkévalóság íze van. A jövő kenyere, amely már itt megízleltet velünk egy minden várakozáson felüli végtelenül nagyobb jövőt. Az a kenyér, amely kielégíti legnagyobb elvárásainkat és táplálja legszebb álmainkat. Egyszóval az örök élet záloga: nem pusztán egy ígéret, hanem egy zálog, vagyis konkrét előlege annak, amit majd kapunk. Az Eucharisztia a paradicsom „előjegyzése”; vagyis Jézus, úti eledelünk afelé a boldog, soha véget nem érő élet felé.

A felszentelt ostyában Jézussal találkozunk

A megszentelt ostyában, a helyen kívül, Jézus élelmet, táplálékot is készít nekünk. Életünkben szüntelenül szükségünk van arra, hogy táplálkozzunk, nem csak élelemmel, hanem tervekkel és érzelmekkel, vágyakkal és reményekkel. Éhezzük a szeretetet. De a legszívesebben vett elismerések, a legszebb ajándékok, a legfejlettebb technológiák sem elégítenek ki maradéktalanul. Az Eucharisztia egyszerű táplálék, mint a kenyér, de az egyedüli, amely jóllakat, mivel nincs nála nagyobb szeretet. Benne valóban találkozunk Jézussal, osztozunk életében, érezzük szeretetét; benne megtapasztalhatod, hogy halála és feltámadása neked szól. És amikor imádod Jézust az Eucharisztiában, megkapod tőle a Szentlelket és békére, örömre találsz. A pápa így buzdította a híveket: Kedves fivérek és nővérek, válasszuk ezt az életet adó eledelt: tegyük az első helyre a szentmisét, ismét fedezzük fel közösségeinkben a szentségimádást! Kérjük a kegyelmet, hogy éhezzük Istent, soha ne teljünk el annak a befogadásával, amit készít számunkra.

Árasszuk el a világot a Jézus Testéből merített szeretettel

De csakúgy, mint az akkori tanítványoktól, Jézus tőlünk is azt kéri ma, hogy készítsünk elő. Mint a tanítványok, mi is kérdezzük meg: „Urunk, mit kívánsz, hová menjünk előkészíteni?” Hová: Jézus nem részesíti előnyben az exkluzív, kirekesztő helyeket. Azokat a helyeket keresi, ahová nem érkezett el a szeretet, amelyeket nem érintett meg a remény. Ezekre a kényelmetlen helyekre kíván menni és azt kéri, hogy készítsük elő útját. Hány személy van megfosztva emberhez méltó lakhelytől, ennivalótól. Mindnyájan ismerünk magányos, szenvedő, rászoruló embereket: ők elhagyatott tabernákulumok! Mi, akik Jézustól élelmet és szállást kapunk, azért vagyunk itt, hogy ezeknek a gyengébb testvéreinknek helyet és élelmet készítsünk. Jézus megtört kenyérré lett értünk; azt kéri tőlünk, hogy adjuk magunkat a többieknek, hogy többé már ne magunknak, hanem egymásért éljünk. Így élünk eucharisztikus módon: elárasztjuk a világot azzal a szeretettel, amelyet az Úr Testéből merítünk. Az élet Eucharisztiája azt jelenti, hogy az „én”-től eljutunk a „te”-hez.

A világ útjain járva készítsük elő az Úr eljövetelét

A tanítványok, „a városba érve” elkészítették a vacsorát. Az Úr arra hív minket, ma is, hogy készítsük elő eljövetelét, nem kívül, távol maradva, hanem belépve városainkba. Ebbe a városba is, amelynek neve, „Ostia”, éppen a bejáratot, a kaput idézi. Urunk, melyik ajtókat nyissuk meg neked? Melyik kerítéseket tárjuk szélesre, melyik bezárkózottságot kell leküzdenünk? Jézus azt kívánja, hogy döntsük le a közöny és a cinkos hallgatás falait, tépjük ki gyökerestől a túlkapások, a hatalmaskodások vaskerítéseit, nyissunk utat az igazságosság, a méltóság és a törvényesség számára. Ostia nagykiterjedésű tengerpartja arra utal, hogy milyen szép, ha megnyílunk másoknak és kihajózunk az élet nyílt tengerére. Ehhez azonban arra van szükség, hogy kioldjuk a csomókat, amelyek a félelem és az elnyomás horgonyaihoz kötnek bennünket. Az Eucharisztia arra hív: hagyjuk, hogy Jézus hulláma vigyen magával minket, ne maradjunk a tengerparton kidobandó terhekkel, arra várakozva, hogy történjen valami, hanem szabadon, bátran, egységben indítsuk el hajónkat.

Imádság megszabadító irgalmasságért

Az evangélium azzal fejeződik be, hogy a tanítványok „elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák hegyére” (Mk 14,26). A szentmise végén mi is útnak indulunk. Jézussal együtt fogunk haladni, aki végigjárja ennek a városnak az utcáit. Jézus köztetek akar lakni, be akar lépni otthonaitokba, fel kívánja ajánlani megszabadító irgalmasságát, meg akar áldani, vigasztalni kíván.  Fájdalmas helyzeteket éltetek meg; az Úr közel kíván lenni hozzátok. Tárjuk ki előtte a kapukat és szóljunk így hozzá:

Jöjj, Urunk, látogass meg bennünket.

Befogadunk Téged szívünkbe,

családjainkba, városunkba.

Köszönjük, hogy előkészíted számunkra az élet eledelét

és egy helyet Országodban.

Tégy minket tevékeny előkészítőkké,

hogy örömmel hordozzunk Téged, aki az élet vagy,

hogy testvériséget, igazságosságot és békét vigyünk el

utcáinkba,

Ámen.

04 június 2018, 12:06