Ferenc pápa a Neokatekumenális úthoz: A bizalom csomagjával induljatok!

Vértesaljai László - Vatikán

Ötven éve született a tanúságtevő katekézisre épülő Út

A Neokatekumenális út 2008-ban XVI. Benedek pápa által jóváhagyott katolikus egyházi mozgalom, mely az ősegyház lendületével, a keresztény hitbe bevezetés személyes tanúságtételén keresztül próbálja a mai szekularizálódott világban Krisztus evangéliumát hirdetni. 1964-ben Madridban indult az új kezdeményezés csírája, amikor az „út” alapítói, Francisco (Kiko) Argüello – és Carmen Hernandez a szegények között új módszerekkel indították el az evangelizálást. Mindenekelőtt a szegénynegyed lakói közé költöztek és ott tanúságtételükre, evangéliumi szolgálatukra a nehézsorsú és sokszor deviáns emberek megváltoztak, megtértek és élő közösséget alkottak. A II. Vatikáni Zsinat reményekkel teli esztendeiben a hivatalos egyház hamar felismerte a plébániák életét is megújító kezdeményezést és a Neokatekumenális út terjedni kezdett, mindenekelőtt Olaszországban, aztán szerte a világon. Ez a gyarapodás, a megerősödés és a megtisztulás vezetett aztán a hivatalos pápai elismeréshez 2008-ban. Az Út 1968-hoz köti megalakulását és ennek a jegyében tartja a közösség 2018-ban létrejötte félévszázados jubileumát.

A 2000-es Nagy Jubileum Ifjúsági Találkozójának a színhelyén

Ferenc pápa május 5-én szombaton délelőtt Róma Tor Vergate Egyeteme kampuszán találkozott a Neokatekumenális út mintegy 50 ezer tagjával, akik már napok óta megtöltötték Róma utcáit és menet közben, gitárral kísért énekeikkel derűs légkört teremtettek az örök Városban. A hely kiválasztása sokatmondó, mert 2000 nyarán ez a Tor Vergata Egyetem adott helyet a 2000-es Nagy Jubileumi év legjelentősebb találkozójának, amikor az idős és beteg II. János Pál pápa kétmillió fiatal szívét forrósította fel okos szavaival és csendes szeretetével.

Az ötven éves jubileum bibliai szám

Ferenc pápa a főleg fiatalokból álló neokatekumenális gyülekezet tagjaihoz szólva mindenekelőtt a jubileumi évszám bibliai jelentőségére emlékeztette őket. Feltámadása után ötvened napra küldte el a Feltámadott az apostolokra a Szentlelket. Isten választott népének törvénye minden ötvenedik évet jubileumi esztendőnek hirdetett meg, a megszabadulás és a hazatérés ígéretével. Nektek is hálát kell  adnotok ezért az ötven évért, mert az Úr megszabadított benneteket! – buzdította a pápa a fiatalokat. Ha most hálát adtok neki, akkor azt ne csak azért tegyétek, mert az Úr annyi mindent adott nektek, hanem elsősorban az ő hűséges szeretetéért! A misszió kapcsán Ferenc pápa a lelkükre kötötte azt is, hogy missziójuk során adjanak hangot Isten szeretetének, mert a misszió azt jelenti, hogy tovább adjuk azt, amit mi is úgy kaptunk.

Az Úr szavára indulni kell, hozzá a felszerelés a belé vette bizalom! 

Az Úr küld benneteket: Menjetek! Nem szabad megelégedni az otthon-léttel, indulni kell, az Úr nem ismer félmegoldásokat, engedni kell ennek ez egyetlen és erős szónak: Indulni! De hogyan is induljunk? – tette fel a kérdést a pápa. Ügyesnek kell lenni hozzá, biztos, de ezt nem a felszerelés adja, hanem tanuljunk a pusztai vándorlás tanításából: elég hozzá az Istenbe vetett bizalom csomagja. Amikor az Úr szegényen köztünk járt, nem volt hová lehajtani a fejét – idézte a pápa Jézus alakját. Legyünk könnyűek, amikor útnak indulunk, ehhez pedig lemondás kell. Csak az az egyház, mely képes lemondani hatalomról és pénzről, tudja jól hirdeti a világnak az Urat. Nem akadályozza semmi, szabad a hiteles tanúságtételre.   

Induljatok együtt, közösségben, mint együtt zarándokló testvérek      

Ferenc pápa ezután a jézusi küldés igei szavát elemezte: Menjetek! Nem egyesével küld, hanem együtt, csoportosan, közösségben. Ti, menjetek, induljatok! Nem az az igazi misszionárius, aki egyedül megy, hanem aki együtt halad másokkal. Az együtt járás mindig a tanulás művészetét jelenti. Ehhez figyelni kell a másikra, nem pedig parancsolni neki. Hozzátartozik a másik kísérése, meghallgatása, tudva, hogy a mások útja nem az én utam. Miként a konkrét lépéseink sem azonosak, így van ez a hitben és a küldetésben is: a magam menetütemét senkire nem kényszeríthetem rá. Zarándokok vagyunk ugyanis, egymást kísérjük anélkül, hogy bárkinek is erőszakolnánk a növekedését.

A misszió szíve: tanúságot tenni az Úrról, hogy ő szeret minket                

Tegyétek tanítványommá! – kéri az Úr tőlünk, folytatta a missziós parancs elemzését a pápa. Nem azt mondja, hogy szerezzétek meg, hogy foglaljátok el, hanem hogy tegyétek tanítványaimmá. Ez azt jelenti, hogy megosztoznak az adományokban, amit ők is úgy kaptak és ekkor ez egy szeretet találkozás lesz, mely megváltoztatja az életet. A misszió szíve: tanúságot tenni az Úrról, hogy ő szeret minket; vele együtt lehetséges az igazi szeretet, mely arra indít, hogy adjuk oda az életünket a családban, a munkában, a megszentelt életben és a házasságban. Ehhez újra fel kell fedezni, hogy az egyház maga is tanítvány – ajánlotta a pápa. Biztos, az egyház tanítómester is, de nem tud tanítani, ha előbb nem volt tanítvány, amint senki nem lesz anya, hacsak előbb nem volt leány. Úgy kell tehát evangelizálni, hogy az vonzó legyen, nem pedig valaminek a kényszerítésével. Azt ajánlotta a Neokatekumenális út követőinek a pápa, hogy a Szent Család példájára alázatban, egyszerűségben és Isten dicséretében éljenek. Ezt a családi szellemet vigyék el főként oda, ahol vigasztalan, szeretet nélküli körülmények uralkodnak. Mindenkit hívjatok barátaitoknak és mindenkinek a barátai lesztek! – ajánlotta.

Jézus szívében minden nép, minden ember számára van hely

Beszéde végén a pápa a minden néphez szóló jézusi küldetést vizsgálta. Ez azt is jelenti, hogy Jézus szívében minden nép, minden ember számára van hely. Senki sem marad kizárva. Pontosan úgy, mint egy családban, ahol a szülők az egymástól különböző gyermekeiket teljes szívükből szeretik. A szeretet ugyanis olyan, hogy továbbadva nemhogy megfogyatkozik, hanem gyarapodik. A szülők sem a gyerekeik hibáit nézik, hanem a szívükkel tekintenek rájuk, megbecsülő, értékelő és elismerő pillantással. Úgy menjetek a misszióba, mintha otthon játszanátok! – ajánlotta a Szentatya. Az Úr ugyanis már az érkezésetek előtt elhintette bennük az ő magvait. Szeressétek a kultúrájukat, a népi hagyományaikat, anélkül, hogy kész modelleket rájuk kényszerítenétek! Ne elméletekből és sémákból induljatok ki, hanem a konkrét körülményekből, mert így a Szentlélek formálja majd őket! Az egyház az ő képmására növekszik, és lesz a népek különbözőségének az egysége. A ti karizmátok az Isten nagy ajándéka az egyház számára, ezért adjatok hálát és mindörökké bízzatok az Úrban, én elkísérlek és bátorítalak benneteket! – fejezte be beszédét Ferenc pápa a Neokatekumenális út születésének ötven éves évfordulója alkalmából tartott találkozón a római Tor Vergata egyetem kampuszán.