Béta verzió

Cerca

Vatican News

Ferenc pápa látogatása a Tor de’ Schiavi római plébánián: a szeretet az, amikor gondoskodunk másokról

A plébánia az öröm háza – Ferenc pápa május 6-án, vasárnap délután egy újabb római plébániát keresett föl, ahol beszélgetett a hívekkel, megbérmált egy beteg kislányt az édesanyjával és szentmisét mutatott be, amelyben a szeretetről elmélkedett és óva intett a mások kibeszélésétől.

Gedő Ágnes – Vatikán

„Maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,10) – mondja Jézus tanítványainak, mielőtt fölmegy az Olajfák hegyére és megkezdődik kínszenvedése. Ez az első tanács, amit Jézus ad az övéinek szenvedése és halála előtt. Mit jelent a szeretet? Erről elmélkedett homíliájában Ferenc pápa Húsvét 6. vasárnapján, a római Tor de’ Schavi plébánián bemutatott szentmisén.

A III. századból való római kori romokról kapta nevét a plébánia. A nyolcszögletű – valószínűleg nimfakultusznak szentelt – épület Róma keleti városrészében, egy régészeti területen fekszik. A XIII. században tornyot emeltek rá, melyet 1571-ben Vincenzo Rossi dello Schiavo megvásárolt. Az ő családneve – dello Schiavo – után hívják ma a helyet Tor de’ Schavinak.

Az igazi szeretet az, amikor teszek a másikért

A szeretet nem a tévéfilmeken látott romantika. Szeretet az, amikor gondját viseljük másoknak. Amikor dolgozunk a másik emberért. A szeretet mindig a cselekedetekben jelenik meg, sosem a szavakban. A szeretet mindig konkrét. Gondoljuk végig, milyen a mi szeretetünk a családunk, a lakónegyedünk, a munkahelyi közösség iránt? A szolgálatban fejeződik ki? Ha azt mondom, szeretlek, te visszakérdezhetsz: És mit teszel értem, ha szeretsz? Jézustól tanulhatjuk meg ezt. „Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk”. Ebben áll a szeretet – állapította meg Ferenc pápa. Mindig Isten szeret minket elsőnek, vár bennünket szeretetével. És milyen a mi szeretetünk? Mi szeretettel várjuk a többieket?

A pletykálkodás nem szeretet

A pápa ekkor a kibeszélés, a pletyka ártalmas hatásairól beszélt. Mint mondta, a pletykálkodás nem szeretet. Hiába teszünk sok jó dolgot, ha aztán kibeszéljük a másikat. A szeretet először is ingyenes, tehát nem vár érte semmit cserébe. Szeretetem fokmérője pedig a nyelvem – ezt ne feledjük. Amikor lelkiismeret-vizsgálatot végzünk, vagy gyónásra készülünk, kérdezzük meg magunktól, amit Jézus mondott: megmaradtam-e a szeretetében? Onnan fogom tudni a választ, ha megvizsgálom a nyelvemet. Ha kibeszéltem másokat, akkor nem szerettem. - De atyám, hogyan tudom ezt elkerülni? - Egyszerű. Amikor kedved támad pletykálkodni, harapd el a nyelvedet. Bedagad, de biztosan nem fogsz többet rosszat mondani másokról.

Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy megmaradjunk szeretetében, hogy megértsük: a szeretet szolgálat, gondoskodás másokról. És a kegyelmet, hogy megértsük: a nyelvünk jelzi szeretetünk hőfokát.

A pápa megbérmált egy 12 éves, súlyosan beteg kislányt

Ferenc pápa homíliája elmondása után kiszolgáltatta a bérmálás szentségét egy mitokondriális betegségben szenvedő 12 éves kislánynak és édesanyjának. Maya nem tud beszélni és kifejezni magát, de édesanyja szeretetének köszönhetően nagyon ragaszkodik az élethez, még ha az számos nehézséggel is jár. Maya és Paola a pápa kezéből kapta meg a bérmálás szentségét. A megható pillanatokra a plébániaközösség tapssal válaszolt. A szentmisét követően a pápa a templom lépcsőjéről megáldotta mindazokat, akik nem fértek be a szertartásra. Imáikat kérte és azt, hogy maradjanak meg az Úr szeretetében.

A szentmise előtt a pápa találkozott a plébániaközösség tagjaival, akik közül négyen egy-egy kérdést tettek föl a Szentatyának.

Az idősek az egyház hátvédei, szükségünk van rájuk

Az első kérdést egy önkéntes, Mauro intézte a pápához az idősekkel kapcsolatban, akik nagy számban tagjai a plébániaközösségnek. A Szentatya köszönetet mondott az időseknek, akik imáikkal támogatják az egyházat. Mint mondta, ők az egyház hátvédei, akiknek életbölcsességére nagy szükségünk van. Fontos, hogy átadják tapasztalataikat, hitüket a gyerekeknek, fiataloknak. Tudatosítani kell bennük és mindenkiben, hogy az időseket nem szabad kiselejtezni, mert ők az egyház gazdagsága. Ők a gyökerek, amelyek táplálják a fát, az egyház fáját, hogy virágozzék. Ez az ő hivatásuk, és nekünk szükségünk van rájuk – hangsúlyozta a pápa.

A család nehézségei: a szülők dolgoznak, a gyerekek egyedül maradnak

A második kérdést egy ún. szabálytalan családban élő apa tette föl a pápának: hogyan segíthetnek a szülőknek abban, hogy ne hagyják magukra gyerekeiket, hanem támogassák őket a hitben? Ferenc pápa megvallotta, hogy szívén viseli ezt a problémát. A gyerekek család nélkül nőnek fel, de nem azért, mert a szülők el akarják hanyagolni őket, hanem mert kénytelenek folyton dolgozni. Rabszolgatartó kultúrában élünk, ahol a munka kitölti az egész életet. Ezért fontos, hogy a nagyszülők besegítsenek, különben a gyerekek egyedül maradnak és gyengék lesznek. Az élet, a hit nagy értékeit ugyanis a szülőkkel, a nagyszülőkkel való párbeszédben sajátítják el a gyermekek. Nem az iskolában – ahol sok fontos dolgot tanulnak -, hanem a családban kapják meg az életbölcsességet, ami erőssé teszi őket. És mindez a család dialektusában, tájszólásában történik. „Amikor egy anyukát vagy egy apukát gyóntatok – mesélte Ferenc pápa -, mindig megkérdezem, hogy játszanak-e a gyerekeikkel. Az értékeket játék közben adjuk át nekik. - Van időd leülni a földre és játszani valamit a fiaddal, a lányoddal? Ezt nem szabad elveszíteni”.  Nagyon fontos, hogy a szülők játsszanak a gyerekeikkel, és hogy válaszoljanak a kérdéseikre. A szeretet magva a család.

Hiteles tanúságtétel vonzza az embereket az egyházba

Az egyik fiatal lány, Simona elmesélte a pápának, hogy korábban nehezen tudott beilleszkedni egy plébániaközösségbe, mert ott annyi rossz tanúságtétellel, következetlenséggel és csekély befogadási kedvvel találkozott. A pápa tényleg szereti a fiatalokat? A püspökök, papok, katekéták tényleg szeretik őket? És ha megvan ez a szeretet, hogy lehet, hogy nem jut el hozzájuk? Ferenc pápa válaszában elmondta: egy plébániának úgy kell működnie, mint egy családnak. A jó tanúságtétel, a következetesség adja meg a jó levegőt hozzá. Van egy erény, amely minden papot kellene, hogy jellemezzen: ez a közelség. Jézus az Isten, aki eljött hozzánk. „Ne szavakkal, érvekkel prédikáljuk az evangéliumot, hanem közelséggel, tanúságtétellel, következetességgel. Ezt kérjétek lelkipásztoraitoktól: tőlem, a püspököktől és a papoktól. Ezen a nyelven adjuk át a hitet” – mondta Ferenc pápa.

Az evangélium örömet ad, ne legyünk unalmasak

Egy tizenöt éves lány, Beatrice azt mesélte el a Szentatyának, hogy sok kortársa azért marad távol az egyháztól, mert úgy gondol rá, mint valami unalmas dologra. Mit tegyünk, hogyan értethetnénk meg a kamaszokkal, hogy az egyházban szeretetre lelnek? „Sokszor igaza van ám a társaidnak, mert egyes papok, apácák, világiak tényleg unalmasak”. „Gyászos arcot vágnak”… - kezdte válaszát Ferenc pápa, majd arról beszélt, hogy az evangélium mindig örömet hoz. Aki valóban hisz, arról sugárzik az öröm: a feltámadt Jézus ajándéka. Jézus nem azért támadt föl, hogy sírjunk, hanem hogy örömet és biztonságot adjon mindenkinek. Nem szavakkal kell meggyőzni a többieket, hanem örömmel kell végezni a dolgainkat. És ez feltűnést kelt, odavonzza az embereket. Az egyház nem térítéssel, hanem a tanúságtétel vonzásával növekszik. Így történt a kereszténység kezdetén is.

Imádkozzunk szüleinkért, így növekszik a család

Mattia, egy tíz éves kisfiú tette föl az utolsó kérdést a pápának. Az édesanyját meg fogják műteni és imát kért, áldást a pápától családja számára. A Szentatya megígérte, hogy imádkozik az anyukájáért, majd arról beszélt, milyen fontos, hogy a gyerekek imádkozzanak a szüleikért és viszont. Ne azért imádkozzanak, mert szeretnének megkapni valamit, hanem mert a szülőknek szükségük van az imára. Így növekszik a család, az egymásért való imádkozásban. Ha pedig betegség, vagy gond gyötri a szülőket, fokozottan imádkozzanak értük.

A találkozó végén a pápa együtt imádkozta el az Üdvözlégyet a Tor de’ Schiavi plébánia közösségével. „Fohászkodjunk Máriához, ő a megbocsátás Szűzanyja. Mindannyiunknak szüksége van a megbocsátásra” – mondta, majd áldást adott. A plébánia az öröm háza, ne feledjétek! – búcsúzott végül a Szentatya.

07 May 2018, 11:54