Ferenc pápa üzenete a missziós világnapra: az élet adta küldetés jegyében
P. Vértesaljai László SJ - Vatikán
A fiatalokon keresztül az egész egyházhoz szóló dokumentum az ember életét magát tekinti egy küldetésnek, mely Krisztust hirdeti a mai föld új digitális határaiig, személyes tanúságtétellel, a szeretet erejével. Ebben a közös küldetésben különös szerep hárul a fiatalokra, akik a megelőző generációk örökségét a maguk lelkesedésével viszik el a Krisztus ismeretét nélkülöző embereknek.
A fiatalokkal együtt vinni az evangéliumot mindenkinek
A Pünkösd vigíliáján megjelent pápai dokumentum a fiatalokhoz fordul: „Cari giovani! Kedves Fiatalok” – kezdődik a pápa üzenete. Rajtuk keresztül akarja a pápa bevonni az összes keresztényt az egyház egyetemes küldetésébe. Teszi ezt azzal a meggyőződéssel, melynek jegyében a keresztény hit mindig fiatal marad akkor, ha megnyílik a missziónak. „A misszió megfiatalítja a hitet” – idézte Szent II. János Pál pápa Redemptoris missio enciklikáját, aki annyira szerette a fiatalokat és nagyon odaadta magát nekik. Ehhez társul még az őszi ifjúsági püspöki szinódus, mely jó lehetőséget kínál arra, hogy a hit fényénél jobban megértsék azt, amit az Úr akar mondani a fiataloknak és rajtuk keresztül az egész keresztény közösségnek.
Az élet maga egy misszió
Minden ember egy misszió és ez az értelme annak, hogy a földön élünk – szögezi le a pápa üzenete elején. Isten egyszerre magához vonz bennünket és küld is. Ennek a szeretetnek a benső erejét leginkább a fiatalok érzik meg, mely jövőt ígér és mindinkább előre küld az úton. A pápa személyes hangon idézi fel saját fiatalságát, annak nehézségeit és kihívásait, de annak a jobb jövőbe tekintő reménységeit is. Létezésünk puszta ténye megsejteti velünk, hogy egy sajátos kezdeményezés megelőz és létben tart bennünket. El kell ezen gondolkodni mindenkinek: „Én egy küldetés vagyok ezen a földön és ezért vagyok a világban” – utalt Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítására.
Krisztust hirdetjük nektek
A dokumentum második pontjában az út és igazság krisztusi evangéliumát hirdető egyházra utalt a pápa. Ennek teljes megértéséhez ajánlja a fiataloknak, hogy bátran hagyatkozzanak Krisztusra és az egyházára, mert bennünk találják meg azt a kincset, mely megtölti az életet. Itt is saját tapasztalatára hivatkozott: „Sok szenvedést láttam, sok eltorzult arcú szegény embertestvéremet, mégis, aki Jézus oldalán áll, számára a rossz egy olyan provokáció, mely mind nagyobb szeretetre indít”. Krisztus keresztjéből tanuljuk meg önmagunk átadásának isteni logikáját. Gondolatmenete végén Ferenc pápa arra utalt, hogy a szentek iskolájában Isten tágas horizontjai nyílnak meg, melyben ezt a kérdést kell felvetni: „Mit tenne Krisztus az én helyemben?”.
Átadni a hitet a föld végső határáig
A pápa üzenetében a fiatalokat arra emlékeztette, hogy most, amikor kibontakoznak az életben, kapják a keresztségük jegyében a missziós küldetést. Ehhez a küldetéshez vegyék át az idősek tapasztalatból vett bölcsességét, ami tanúságtétel és bátorítás azok számára, akik megnyílnak a jövő felé. A fiatalok újdonsága pedig a maguk részéről támasz és reménység az életútjuk végét járók számára. Ezáltal az életkorok különbözőségének együttléte révén az egyház küldetése nemzedékek közötti hidakat épít, melyben az Istenbe vetett hit és a felebaráti szeretet képezik a legmélyebb egység alkotóelemeit.
Hitátadás személyes tanúságtétel révén
A hit átadása az egyház szíve, és ezt a szeretet ragadós példájával lehet közvetíteni, örömmel és lelkesedéssel – ajánlja a pápai üzenet. A szeretet nem ismer határokat, tágulni akar mindig, s ehhez találkozókat, tanúságtételt és az evangélium hirdetését teremti meg azok számára is, akik távol vannak a hittől, vagy éppen közömbösek, esetleg ellenségesek a hittel szemben. A Jézus evangéliuma és az egyház szentségi jelenléte iránt idegen emberi, kulturális és vallási környezet jelképezi ma azokat a végső határokat, amiről Jézus beszél, amikor az apostolokat misszióba küldi. Ezt nevezhetjük a mai „missio ad gentes”-nek, vagyis a pogány népekhez küldött missziónak. A legvigasztalanabb periféria a hit iránti közömbösség, vagy éppen gyűlölet az élet isteni teljességével szemben.
A digitális világ szörfözhető vizei
A föld végső határai, kedves fiatalok, számotokra könnyen elérhetőek az internet felségvizein való szörfözéssel – használja az üzenetben Ferenc pápa az ifjúság nyelvét. A digitális világ keresztül kasul átjár bennünket, eltörli a határokat és a távolságokat, megszünteti a különbözőségeket. Szinte mindent kéz-közelbe hoz. Mégis, legyen bár milliónyi internetes kapcsolatunk, az életünknek magának kell konkrétan belemerülnie a valóságba. Ez pedig az önátadásban valósul meg, az Úrtól vett hivatásban.
Tegyünk tanúságot a szeretetről
A missziós világnapi üzenet utolsó gondolata a szeretet tanúságtételét járja körül. A pápa köszönetet mond a különféle egyházi közösségeknek, ahol élő, személyes találkozás születik Jézussal. Ezek a plébániák, társulatok, mozgalmak, szerzetes közösségek a missziós szolgálat megtestesítői. Számos fiatal talál rá az önkéntes missziós szolgálatban olyan formára, amin keresztül a legkisebbeket szolgálja, miközben emberi méltóságukat ápolja és a szeretet öröméről tesz tanúságot. Ezek a időleges missziós szolgálatok egyúttal alkalmat teremtenek a saját hivatás megkülönböztetésére. Fiatal szívekből született meg a Pápai Missziós Művek, hogy fenntartsa az evangélium hirdetését minden nép számára. Senki nem olyan szegény, hogy ne tudna valamit adni másoknak, elsőként leginkább önmagát. Üzenetét Ferenc pápa azzal fejezte be, hogy emlékeztette a fiatalokat az őszi ifjúsági püspöki szinódusra, ami egy utólagos alkalom lesz számukra, hogy mindinkább Krisztus szenvedélyes missziós tanítványai legyenek.
