Európa legyen egységes és testvéries – imádkozott a szerda reggeli szentmisén a pápa

Gedő Ágnes – Vatikán

Április 29-én, szerdán reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén a Szentatya megemlékezett Sziénai Szent Katalin liturgikus emléknapjáról. A nagy tiszteletnek örvendő szűz neves egyházdoktor, Itália és Európa védőszentje. A szentmise elején a pápa gondolatai Európa felé fordultak, ahogy már több ízben tette az elmúlt napokban a koronavírus járvány alatt. „Ma van Sziénai Szent Katalin, egyházdoktor, Európa védőszentjének napja. Imádkozzunk Európáért, Európa és az Európai Unió egységéért, hogy mindannyian együtt haladhassunk előre, mint egymás testvérei”.

Homíliájában Ferenc pápa Szent János első leveléhez fűzte elmélkedését (1Jn 1,5-2,2).

Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől

„Szeretteim! Az üzenet, amelyet Jézus Krisztustól hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem cselekszünk az igazság szerint. De ha világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden gonoszságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk. Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esett, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.”

Gyónjuk meg konkrétan és alázattal vétkeinket

János első levelében sok ellentétpárral találkozunk: világosság és sötétség, hazugság és igazság, bűn és ártatlanság. Az apostol azonban mindig a konkrétumra, az igazságra szólít, és azt mondja, hogy nem lehetünk szeretetközösségben Jézussal, ha a sötétségben járunk, mert Ő világosság. Vagy az egyik, vagy a másik. A szürke pedig még rosszabb, mert azt hiszed, hogy a világosban jársz, nem vagy sötétben, és megnyugszol. A szürke nagy áruló – figyelmeztetett a pápa. Választani kell, vagy az egyik, vagy a másik. János így folytatja: „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság.” Mindenkinek vannak ugyanis bűnei, mindannyian bűnösök vagyunk. Megtévesztő lehet, ha ezt úgy mondjuk ki, mintha jó napot kívánnánk valakinek megszokásból, nem pedig bűnünk teljes tudatában. Az igazság mindig konkrét, a hazugság légies, megfoghatatlan. Nem mehetünk el elvontan meggyónni a bűneinket: „Igen, egyszer elvesztettem a türelmem, máskor meg…” és jönnek az elvont dolgok. Bűnös vagyok. Konkrétan ki kell mondani: „Ezt csináltam, ezt gondoltam, ezt mondtam”. A konkrétum miatt érzem magam tényleg bűnösnek, nem csak úgy a levegőbe beszélve.

Isten a kicsinyeknek nyilatkoztatja ki magát

Jézus azt mondja a mai evangéliumban: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! (Mt 11,25). A kicsinyek konkrétak. Olyan jó hallgatni, amikor a gyerekek jönnek gyónni: nem mondanak furcsákat, nem beszélnek a levegőbe. Konkrét dolgokról beszélnek, olykor túlságosan is, mert megvan bennük az az egyszerűség, amit Isten ad a kicsinyeknek. Legyünk mi is ilyen egyszerűek, konkrétak, ez elvezet minket az alázathoz. „Mindannyian bűnösök vagyunk” – ez így elvont. Mondjuk helyette: „Én ezért és ezért vagyok bűnös”, mert akkor szégyenkezve tekintek Jézusra és kimondom: „Bocsáss meg nekem”. Ez a bűnösök valódi hozzáállása.

Fontos, hogy ne elhessegessük magunktól a bűnt, hanem ki merjük mondani magunkban. Ha ugyanis megmaradunk a levegőben, akkor a sötétségben végezzük. Legyünk olyanok, mint a kicsinyek, akik kimondják, amit éreznek, amit gondolnak. Még nem tanulták meg, hogyan csomagolják be művészien a dolgokat, hogy úgy is érthető legyen, ha nem mondjuk ki. Ez a nagyok művészete, ami sokszor árt nekünk – állapította meg Ferenc pápa, aki több példát is említett a gyerekek szókimondására. Meg merik mondani, ha csúnyán beszéltek a nagynénivel, mert elvesztették a türelmüket, vagy ha elégedetlenek a televíziós miseközvetítéssel, mert a Béke veled! – kiengesztelő gesztusnál elmarad a szokásos kézfogás.

Az egyszerűség kegyelme révén közelebb jutunk Istenhez

Mi is merjünk szabadon beszélni az Úrral, mondjuk ki a dolgokat: „Uram, bűnben vagyok. Segíts rajtam!” Ahogy Péter az első csodálatos halfogás után így borul Jézus lábához: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8) Legyen meg bennünk a konkrétum bölcsessége. Az ördög ugyanis azt akarja, hogy langyosak legyünk, szürkék: se nem jók, se nem rosszak, se feketék, se fehérek, hanem szürkék. Ez az élet nem tetszik az Úrnak. Az Úr nem kedveli a langyosakat. Legyünk konkrétak, hogy elkerüljük a hazugságot. „Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden gonoszságtól megtisztít minket.” – mondja Szent János. Akkor bocsát meg nekünk, ha konkrétak vagyunk.

Ne féljünk feltárni magunkat az Úr előtt

Olyan egyszerű a lelki élet, csak mi bonyolítjuk ezekkel az árnyalatokkal, aztán soha nem érünk a végére… - mondta a pápa, majd ezzel a fohásszal zárta homíliáját: Kérjük az Úrtól az egyszerűség kegyelmét, amit a kicsinyeknek ad, akik azt mondják, amit éreznek, nem rejtik el az érzéseiket. Még ha rossz is, de kimondják. Az Úrnak is mondjuk ki takargatás nélkül a dolgokat és ne éljünk se ilyen, se olyan életet. Kérjük a kegyelmet, hogy szabadon kimondhassuk ezeket a dolgokat, és azt is, hogy rájöjjünk, kik vagyunk valójában az Úr előtt.

Húsvét harmadik szerdáján a Szent Márta-házban bemutatott szentmise végén a pápa szentségimádást tartott, majd eucharisztikus áldást adott, a híveket lelki áldozásra buzdítva. Mielőtt elhagyta volna a Szentlélekről nevezett kápolnát, elimádkozta a Mennyek Királynője – kezdetű, latin nyelvű ősi Mária-himnuszt.