Ferenc pápa kedd reggeli homíliája a Szent Márta-házban: Isten ajándékából lettünk keresztények

Gedő Ágnes / Debora Donnini – Vatikán

A szentmise liturgikus szövegeit elemezve Ferenc pápa a válaszos zsoltárból (Zsolt 88,20-28) és az olvasmányból (1Sám 16,1-13) kiindulva fölidézte Dávid kiválasztásának történetét, miután az Úr elvetette Sault, aki engedetlen volt hozzá. Ezért Dávid lesz Izrael királya. Az Úr elküldi Sámuelt, hogy kenje föl a betlehemi Izáj egyik fiát. A felkenés az Istentől való kiválasztottságot jelzi, és ma is használatos a papok, püspökök szentelésekor. A keresztségben is olajjal kennek meg minket – emlékeztetett a pápa.

A legkisebb fiút választja ki Isten

Isten felszólítja Sámuelt, hogy ne ragadjon le a fizikai külsőnél, mert nem az számít, amint az ember lát. Az ember ugyanis a látszatot, az Úr azonban a szívet látja. Dávid testvérei a filiszteusok ellen harcoltak, hogy megvédjék Izrael uralmát. Érdemeik voltak, de az Úr mégis a legutolsót, a legkisebbet választotta közülük. Egy nyugtalan fiút, aki, amikor tehette, elment nézni, hogyan harcolnak fivérei a filiszteusokkal, de aztán visszaküldték legeltetni a nyájat. Végül tehát Dávid lett a kiválasztott, aki vörös volt és csinos külsejű. Az Úr azt mondta Sámuelnek, hogy kenje fel őt, „és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt”.

Nem érdemei alapján választotta Dávidot

Ez a történet elgondolkodtató: vajon az Úr hogyhogy egy átlagos fiút választott ki, aki biztos elkövetett csínyeket, mint minden fiatal? Nem volt ájtatos, aki minden nap imádkozik. Volt hét rendes fivére, akik több érdemmel dicsekedhettek nála. És mégis, a legkisebb lett a kiválasztott, a legszerényebb, akinek nem voltak címei, semmije, és nem harcolt a háborúban. Ez rávezet minket Isten kiválasztásának ingyenességére. Amikor Isten választ, megmutatja nekünk szabadságát és az ingyenességet.

Minket is ingyen választott ki az Úr, nem fizetség ellenében

Gondoljuk csak végig mindannyian, akik itt vagyunk: hogyhogy az Úr kiválasztott minket? „Hát mert keresztény családból jövünk, keresztény kultúrából.” Nem. Sok keresztény családból, keresztény kultúrából származó ember elutasítja az Urat, nem akarják Őt. De mi hogyhogy itt vagyunk, az Úr által kiválasztva? Ingyen, minden érdem nélkül, nem fizetség ellenében. Az Úr ingyen választott ki minket. Mi nem fizettünk semmit azért, hogy keresztények legyünk. Mi papok, püspökök nem fizettünk semmit azért, hogy papok, püspökök legyünk – legalábbis azt hiszem, ugye? – folytatta a pápa. Mert bizony vannak olyanok, akik előrébb akarnak jutni az úgynevezett egyházi karrierben, akik szimóniásként viselkednek, befolyást keresnek, hogy ide vagy oda jussanak… ők a felkapaszkodók. De ez nem keresztényi viselkedés. Az, hogy keresztények vagyunk, megkereszteltek, papnak vagy püspöknek felszenteltek, az tiszta ingyenesség. És az Úr ajándékait nem lehet pénzen megvenni – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Őrizzük meg a kapott ajándékot

Az Úr kenete ingyen van. És mi mit tehetünk? – tette föl a kérdést a pápa, majd így válaszolt: törekedjünk az életszentségre. Szentnek lenni azt jelenti, hogy megőrizzük az ajándékot, semmi több. Úgy viselkedünk, hogy az Úr mindig megmaradjon Az, aki az ajándékot adja, és ne csináljunk belőle saját érdemet. A mindennapi életben, a vállalkozásokban, a munkában azért, hogy magasabb pozíciónk legyen, beszélünk ezzel vagy azzal a funkcionáriussal, politikussal: „mondd már meg a főnöködnek, hogy léptessen elő engem”. Ez nem ajándék, ez törtetés. De kereszténynek lenni, papnak, püspöknek lenni csakis ajándék. És így válik érthetővé alázatos viselkedésünk, amit mindig tanúsítanunk kell: minden érdem nélkül. Csak vigyáznunk kell erre az ajándékra, hogy ne vesszen el. Mi mindannyian az Úr felkent választottai vagyunk, meg kell őriznünk ezt a kenetet, amely által keresztények lettünk, papok, püspökök lettünk. Ez az életszentség. Másra nincs szükség. A megőrzés alázata, és így az ajándék. Mi Isten nagy ajándéka? A Szentlélek! Amikor az Úr kiválasztott minket, nekünk adta a Szentlelket. Ez színtiszta kegyelem. Nincs benne érdemünk.

Ne higgyük, hogy egyedül elboldogulunk a Szentlélek nélkül

Ferenc pápa homíliája végén arról beszélt, hogy Dávidot a nyáj mellől, vagyis a népből választották ki. Ha mi, keresztények elfeledkezünk Isten népéről, a nem hívőkről is, ha mi, papok megfeledkezünk a nyájunkról, ha mi, püspökök elfelejtjük ezt és fontosabbnak érezzük magunkat a többieknél, akkor megtagadjuk Isten ajándékát. Olyan, mintha azt mondanánk a Szentléleknek: „Menjél, menj csak nyugodtan a Szentháromságba, pihenjél, én elboldogulok egyedül is.” Így nem vigyázunk az ajándékra. Kérjük ma az Urat, Dávidra gondolva, hogy adja meg nekünk a kegyelmet: tudjunk köszönetet mondani az ajándékért, amit nekünk adott, és legyünk tudatában ennek a szép, nagy és ingyenes ajándéknak. Vigyázzunk rá hűséggel! – fohászkodott még Ferenc pápa.