A Szentlélekkel tudunk megmaradni Istenben: Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Gedő Ágnes / Alessandro Di Bussolo – Vatikán

Szent János apostol a mai szentleckében (1Jn 3,22-4,6) megismétli Jézus tanácsát a tanítványoknak: Maradjatok Istenben. Lehet valaki a legbűnösebb városban, a legateistább társadalomban, de ha szíve megmarad Istenben, akkor az az ember üdvösséget hoz – állapította meg Ferenc pápa. Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy egy városba érve, János által keresztelt keresztényekkel találkoznak. Megkérdik tőlük: Megkaptátok a Szentlelket? De ők azt sem tudták, miről van szó. A pápa erre megjegyezte: Hány keresztény van, akik ma is csak a galambbal azonosítják a Szentlelket, és nem tudják, hogy ő az, aki megtart minket az Úrban, ő a garancia, az erő, amelyik megtart az Úrban.

A világias lelkület lelkiismeretlenné tesz minket

A Szentlélekkel szemben áll e világ lelkülete. Jézus az utolsó vacsorán nem azt kéri, hogy vegye ki a tanítványokat a világból, mert a keresztény élet a világban van, hanem azt, hogy védje meg őket a világ lelkületétől, ami az ellenkezője. És még rosszabb is, mint ha valaki bűnt követ el. Olyan légkör, amelyik lelkiismeretlenné tesz minket, eljuttat arra a pontra, hogy már nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól. Ahhoz azonban, hogy megmaradjunk Istenben, kérnünk kell a Szentlélek ajándékát, mert ő rá a garancia. Hogyan tudhatjuk meg, hogy a Szentlélek vagy a világ lelke van velünk? – tette föl a kérdést a pápa, majd így válaszolt: Szent Pál egy tanáccsal siet segítségünkre. Ne szomorítsátok el a Szentlelket! Amikor a világ lelke felé hajlunk, akkor elszomorítjuk a Szentlelket, nem veszünk róla tudomást, sutba dobjuk, és életünk más irányt vesz.

Akik pénzszórással ünneplik az újévet…

A világ lelkületét el kell feledni, mert a bűn eltávolít minket Istentől. Ha észreveszed, bocsánatot kérsz, de a világ lelke elfeledteti veled, mi a bűn, hiszen mindent szabad. Ferenc pápa elmesélte, hogy a napokban egy pap megmutatott neki egy videót, amin keresztények egy keresztény ország turistaközpontjában ünnepelték az újévet. Szörnyű világias módon ünnepelték az újévet, szórták a pénzt, pazarolták a dolgokat. A világ szelleme. „Ez bűn? Nem, kérem: ez korrupció, rosszabb a bűnnél.” A Szentlélek Isten felé visz téged, és ha vétkezel, a Lélek megvéd téged, segít felállni. A világ szelleme azonban a korrupció felé visz téged, egészen addig, amikor már nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól: minden egyforma lesz, minden mindegy.

Tegyétek próbára a lelkeket, hogy lássátok, Istentől valók-e?

Ferenc pápa ekkor felidézett egy argentin dalt, mely így szól: „Menj, menj, menj… minden mindegy, ott lent a kemencében találkozunk”. A világ szelleme miatt nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól. De honnan tudhatjuk, hogy a világiasság útján vagyunk-e, a világ szellemét követjük vagy Isten lelkét? János apostol ezt tanácsolja nekünk: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek (vagyis minden érzelemnek, ihletésnek, ötletnek), hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől (vagy a világtól) valók-e!” De mit is jelent az, hogy vizsgáljuk meg a lelkeket? Csupán ennyit: amikor érzel valamit, vagy kedved támad valamit csinálni, vagy eszedbe jut egy ötlet, ítélet valamiről, akkor kérdezd meg magadtól: amit érzel, az Isten Lelkétől való-e vagy a világ lelkületétől? Ehhez naponta egyszer-kétszer föl kell tennünk magunknak a kérdést, vagy ahányszor érzel valamit, vagy eszedbe jut elképzelés: „Amit érzek, amit csinálni akarok, honnan jön? A világ lelkétől vagy Isten Lelkétől? Ez jó irányba visz engem, vagy a világiasság útjára, a lelkiismeretlenséghez?

Sok keresztény nincs tisztában azzal, mi zajlik a szívében

Sok keresztény úgy él, hogy nem is tudja, mi történik a saját szívében. Ezért Szent Pál és Szent János azt mondja: Ne higgyetek minden léleknek, annak, amit éreztek, hanem tegyétek azt próbára. És így megtudjuk, mi zajlik a szívünkben. Sok kereszténynek ugyanis olyan a szíve, mint az országút: nem tudják, ki jön-megy rajta, mert nem tudják megvizsgálni a belső történéseiket. Ezért a pápa azt kéri mindannyiunktól, hogy minden nap szánjunk rá egy kis időt, mielőtt lefeküdnénk, vagy akár délben - ki, amikor akarja -, és tegyük föl a kérdést: Mi történt ma a szívemben? Mit támadt kedvem tenni vagy gondolni? Milyen lélek indította erre a szívemet? Isten Lelke, Isten ajándéka, a Szentlélek, aki mindig az Úrral való találkozás felé visz engem? Vagy a világ lelke, amelyik szép lassan, finoman eltávolít az Úrtól, lassan csúszva mind távolabb…?

Szívünk legyen találkozási pont az Úrral

Kérjük ezt a kegyelmet, hogy megmaradjunk az Úrban, és imádkozzunk a Szentlélekhez, hogy tartson meg minket az Úrban, adja meg a kegyelmet, hogy meg tudjuk különböztetni a lelkeket, vagyis azt, hogy mi mozog bennünk. Fohászkodjunk, hogy szívünk ne legyen országút, hanem találkozási pont köztünk és Isten között – zárta kedd reggeli homíliáját a pápa.