Aki szereti Istent, az szereti felebarátját is – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája a Szent Márta-házban

Gedő Ágnes / Debora Donnini – Vatikán

Szeressük embertársainkat

A mai szentlecke Szent János apostol első leveléből arra int, hogy szeressük embertársainkat. „Szeressük Istent, mert ő előbb szeretett minket! Aki azt mondja: „Szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Ezt a parancsot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse testvérét is. Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az az Isten szülötte; aki pedig a szülőt szereti, szereti a szülöttét is. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük az Istent, és eleget teszünk parancsainak. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” (1Jn 4,19-5,4)

A világ szelleme hazug és megosztó

Ferenc pápa homíliájában a szentleckéből indult ki, melyben János a világ szelleméről beszél. Amikor azt mondja, hogy aki Istentől született, legyőzi a világot, akkor a mindennapok harcára gondol, amelyet a világ szellemével vívunk. Ez ugyanis hazug, a látszatra épül tartalom nélkül, míg Isten Lelke igaz. A világ szelleme a hiúságé, az erőtlen dolgoké, amelyeknek nincs alapjuk, ezért romba dőlnek. Olyanok, mint a farsangi csörögefánk – amit egy olasz dialektusban (bugie ligur dialektusban – a szerk.) hazugságnak hívnak. Nem tömörek, tele vannak levegővel éppúgy, mint a világias gondolkodás. Felfújt és megtéveszt, mert a hazugság atyjának gyermeke – magyarázta a pápa.

A valóságost szeresd, amit látsz

János apostol megmutatja nekünk Isten Lelkének konkrét útját, ami nem fantázia szüleménye: ott a szó és a tett megegyezik. Ha megvan benned Isten Lelke, akkor jó dolgokat fogsz cselekedni. És itt az apostol egy hétköznapi dolgot mond: aki nem szereti testvérét, akit lát, az nem szeretheti Istent, akit nem lát. Ha te nem vagy képes szeretni egy olyan dolgot, amit látsz, akkor hogyan fogsz szeretni egy olyat, amit nem látsz? Az fantázia – emelte ki a pápa, majd arra buzdított, hogy szeressük azt, amit látunk, meg tudunk érinteni, ami valóságos. Ne pedig a fantáziadolgokat, amiket nem látunk.

A világias gondolkodás megosztja a családokat, a közösségeket és a társadalmat

Ha nem vagy képes szeretni Istent a konkrét dolgokban, akkor nem igaz, hogy szereted Istent. A világias gondolkodás megosztást szül. Amikor beszüremkedik a családba, a közösségbe, a társadalomba, mindig megosztást teremt. A széthúzás nő, megjelenik a gyűlölet és a háború. János tovább megy: Aki azt mondja:„Szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Vagyis a világias szellem gyermeke, ami tömény hazugság, puszta látszat. Jót tesz nekünk, ha elgondolkodunk rajta: mi szeretjük-e Istent? Aztán menjünk a „próbakőhöz” és lássuk, hogyan szeretjük a testvérünket, akkor látjuk, hogyan szeretünk valójában.

Aki szeret, az imádkozik felebarátaiért

Ferenc pápa három ismertetőjegyet sorolt föl arra vonatkozóan, ha valaki nem szereti testvérét. Sokféleképpen lehet mosolyogni. A cirkuszi bohócok is mosolyognak, mégis belül sírnak sokszor. Először is imádkozzunk felebarátunkért, azokért is, akiket ellenszenvesnek tartunk és tudjuk, hogy nem szeretnek minket. Azért is, aki gyűlöl minket, aki az ellenségünk - ahogy Jézus mondta. Ha nem imádkozom, az annak a jele, hogy nem szeretek. Az első jel, a kérdés, amit tegyünk föl magunknak: imádkozom az emberekért? Mindegyikért, konkrétan, a rokonszenves és számomra ellenszenves személyekért, a barátaimért és az ellenségeimért. Ez az első.

Ne hagyjuk elhatalmasodni a negatív érzéseket

A második jel: amikor fölfedezem magamban a féltékenység, az irigység érzését és kedvem támad rosszat kívánni a másiknak… az annak a jele, hogy nem szeretek. És itt meg kell állnom. Nem szabad hagyni, hogy növekedjenek ezek az érzések: veszélyesek. Ne hagyjuk elhatalmasodni őket! – figyelmeztetett a pápa.

A pletykálkodás azt jelzi, hogy nem szeretünk

Végül pedig a harmadik jel a mindennapokban arra, hogy nem szeretjük felebarátunkat, tehát nem mondhatjuk, hogy szeretjük Istent: a pletykálkodás. Véssük bele agyunkba és szívünkbe világosan: ha pletykálkodom, nem szeretem Istent, mert a pletykával tönkreteszem a másikat. A pletyka olyan, mint a mézes cukorka, finom, eteti magát, aztán a sok cukorkától gyomorrontást kapunk. Mert finom, „édes” pletykálkodni, jó dolognak tűnik, csak éppen rombol. Ez pedig azt jelzi, hogy nem szeretünk. Ha valaki abbahagyja egyszer s mindenkorra a pletykálkodást, az Ferenc pápa szerint nagyon közel van Istenhez, mert ezzel védi felebarátját, megőrzi felebarátjában Istent.

A hit segít a világias gondolkodást leküzdeni

A világ szellemét a hit lelkületével tudjuk legyőzni. Azzal, ha hiszünk benne, hogy Istent látjuk fivérünkben, nővérünkben. Hitünk legyőzi a világot. Csak nagy hittel lehet ezen az úton járni, nem a józan ész emberi gondolataival, nem, arra nincs szükség. Segít, de nem erre van szükség ebben a küzdelemben. Csak a hit adja meg az erőt ahhoz, hogy ne pletykálkodjunk, hogy imádkozzunk mindenkiért, ellenségeinkért is, és ne hagyjuk elhatalmasodni a féltékenységet és az irigységet. Az Úr Szent János apostol első levelének ezzel a szakaszával azt kéri tőlünk, hogy legyünk konkrétak a szeretetben. Szeresd Istent: de ha nem szereted testvéredet, nem szeretheted Istent. És ha azt mondod, hogy szereted testvéredet, de valójában nem szereted, gyűlölöd őt, akkor hazug vagy.