A béke útja az alázat, a szelídség és türelem: Ferenc pápa péntek reggeli homíliája a Szent Márta-házban

Gedő Ágnes / Giada Aquilino – Vatikán

Az egység kegyelmét kérjük az Atyától

Szent Pál a fogság magányából arra buzdítja a keresztényeket, hogy legyenek egységesek, méltók hivatásukra – ezt olvassuk a mai szentleckében az efezusi levélből vett szakaszban. (Ef 4,1-6). Ez a magány haláláig elkíséri az apostolt, mert a keresztényeket túlságosan lefoglalja a belső harc – állapította meg a pápa. Maga Jézus halála előtt az utolsó vacsorán azt kéri az Atyától, hogy adja meg mindannyiunknak az egység kegyelmét. És mégis ma már hozzászoktunk, hogy a konfliktusok levegőjét szívjuk: minden nap a televízióban, az újságokban konfliktusokról beszélnek, egyik a másik után, háborúkról, béke és egység nélkül. Még ha kötnek is egyezményeket, hogy megállítsanak egy konfliktust, azokat aztán nem tartják be. Így a fegyverkezés karrierje, a készülődés a háborúra, a pusztításra meg tovább.

A béke vezet el az egységhez

A világszervezeteknél is azt látjuk, hogy bár a legnemesebb szándékkal hozták őket létre, hogy segítsék az emberiség egységét, a békét, mégsem képesek egyezségre jutni: itt egy vétó, ott egy érdek… És nehezen tudnak békeegyezményeket kötni. Mialatt a gyerekeknek nincs mit enniük, nem járnak iskolába, nem kapnak nevelést, nincsenek kórházak, mert a háború mindent elpusztít. Van bennünk egy hajlam a pusztításra, a háborúra, a széthúzásra. És aki elülteti szívünkbe ezt a hajlamot, az a mi ellenségünk, az emberiség elpusztítója: az ördög. Pál ebben a szakaszban az egység útjára tanít minket. Azt mondja: az egységet a béke köteléke tartja fenn. A béke vezet el az egységre.

Apró dolgokon múlik a siker

Viselkedjünk tehát küldetésünkhöz méltóan, alázattal, szelíden és nagylelkűen. Ahhoz, hogy béke, egység legyen közöttünk, alázatosnak és szelídnek kell lennünk – nekünk, akik sértegetni szoktuk egymást, kiabálunk egymással, szelídnek kell lennünk – és türelmesnek. Ne törődj vele, de nyisd ki a szíved. Lehet-e béke a világon e három apró dologtól? Igen, ez egy út. El lehet jutni az egységre? Igen, azon az úton: az alázat, a szelídség és a türelem útján. Pál gyakorlatias és egy nagyon praktikus tanácsot ad: viseljétek el egymást szeretettel. Elviselni egymást. Nem könnyű, mert mindig előjön az ítélkezés, ami a széthúzáshoz, a távolsághoz vezet…

Hogy egyek legyenek…

Ugyanaz történik, mint amikor a családtagok eltávolodnak egymástól – állapította meg a pápa. Az ördög ennek örül, ez a háború kezdete. A tanács ilyenkor az elviselés, mert mindannyian zavarjuk időnként a másikat, türelmetlenek vagyunk, hiszen bűnösök vagyunk, valamennyiünknek megvannak a magunk hibái. Szent Pál arra szólít, hogy törekedjünk fenntartani a lelki egységet a béke kötelékével. Ebben nyilván Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavai adtak számára ihletet: egy test és egy lélek legyenek. Aztán felmutatja előttünk a béke távlatát Istennel, úgy, ahogy Jézus megmutatta nekünk a béke távlatát az imádságban: „Atyám, hogy egyek legyenek, mint mi.” Az egység.

Kezdjük otthon a béketeremtést

Szent Lukács evangéliumában (Lk 12,54-59) ma azt olvassuk, hogy Jézus kibékülésre szólít ellenfelünkkel még az úton, mielőtt bíróságra hurcolna minket. Ez egy jó tanács, mert a konfliktus elején könnyű egyezségre jutni – fűzte hozzá a pápa. Jézus tanácsa tehát: egyezz meg az elején, köss békét az elején: ez az alázat, ez a szelídség, ez a türelem. Az egész világon építhetjük a békét ezzel a három kis dologgal, mert ez a három Jézus magatartása: alázatos, szelíd, mindent megbocsát. A világnak ma békére van szüksége. Mindannyiunknak békére van szüksége, családjaink is békére vágynak, a társadalom is a békét szomjazza. Kezdjük el otthon kipróbálni ezeket az egyszerű dolgokat: nagylelkűség, szelídség, alázat. Haladjunk előre ezen az úton: mindig az egységet keresve, az egységet erősítve. Az Úr segítsen minket ezen az úton – fohászkodott végül a péntek reggeli szentmisén Ferenc pápa.