Ha meg akarjuk ismerni Jézust, ismerjük el bűnösségünket: Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája a Szent Márta-házban

Gedő Ágnes / Debora Donnini – Vatikán

Ki számodra Jézus? – személyes tapasztalat

Ha valaki azt kérdezi: Ki Jézus Krisztus? Gyakran az Apostoli Hitvallás szavaival szoktunk válaszolni: a világ üdvözítője, az Atya Fia. De ha arra kíváncsi, ki számodra Jézus? – már nehezebb dolgunk van, zavarba jövünk, mert ehhez a szívünkbe kell néznünk, vagyis a tapasztalatból kell kiindulnunk.

Szent Pál az efezusiakhoz írt levelében - melyet a mai szentleckében (Ef 3,14-21) olvastunk - arra buzdít, hogy életünk alapja legyen a szeretet; és így Krisztusban megkapjuk a megváltás kegyelmének kincseit. Személyes tapasztalatát igyekszik átadni arról, ahogy megismerte Jézus Krisztust, amikor leesett a lóról és az Úr a szívéhez szólt. Nem teológiai tanulmányokon keresztül ismerte meg Krisztust, még ha el is ment megnézni, hogy a szent írások miként jövendölték meg Jézust.

Szeretett, és önmagát adta értem

Szent Pál azt akarja, hogy mi, keresztények is azt érezzük, amit ő érzett. Ha mi azt kérdezzük Páltól: Ki neked Jézus? Pál egyszerűen el fogja mesélni saját élményét: „Szeretett, és önmagát adta értem”. De ő aktívan Krisztussal van, aki fizetett érte. Pál pedig azt szeretné, ha a keresztények – esetünkben az efezusiak – is megtapasztalnák ezt, hogy beléphessenek ebbe az élménybe olyannyira, hogy elmondhassák: „Szeretett, és önmagát adta értem”, de ezt saját tapasztalatuk mondassa velük.

Pál apostol így ír az efezusiakhoz: Adja meg nektek az Atya, hogy „gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység; megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.”

Ismerjük el, hogy bűnösök vagyunk

Ahhoz, hogy mi is megéljük azt a Jézus-tapasztalást, amit Szent Pál, segíthet, ha gyakran elimádkozzuk a Hiszekegyet, de a legjobb út mégis az, ha elismerjük: bűnösök vagyunk. Ez az első lépés – hangsúlyozta Ferenc pápa. Amikor Pál azt mondja, hogy Jézus önmagát adta érte, azt azt jelenti, hogy fizetett érte, és ezt Pál elbeszéli a leveleiben. Legelőször tehát bűnösként definiálja önmagát. Elmondja, hogy üldözte a keresztényeket, és abból indul ki, hogy szeretetből lett kiválasztott, de bűnösként.

Nyomorúságunk megváltásra szorul

Az első lépés Krisztus megismeréséhez, hogy belépjünk ebbe a misztériumba, az saját bűnünk, saját bűneink ismerete. A kiengesztelődés szentségében bűnösnek valljuk magunkat, de egy dolog elmondani a bűnöket, másik dolog pedig elismerni, hogy természetünkből fakadóan bűnösök vagyunk, mindenre képesek; elismerni, hogy piszkosak vagyunk. Szent Pál ezt a saját nyomorúságán keresztül élte meg, amelynek szüksége van a megváltásra, annak a megváltására, aki megfizeti a jogot, hogy Isten gyermekének hívja magát. Mind azok vagyunk, de kimondani, érezni, ehhez szükség van Krisztus áldozatára. Tehát arra, hogy konkrétan elismerjük bűnös mivoltunkat és szégyelljük magunkat.

Imádkozzunk, hogy megismerjük Jézust

A második lépés Krisztus megismeréséhez a szemlélődés, az ima, amellyel kérjük, hadd ismerjük meg őt. Van egy szép imádság, egy szent imája, mely így szól: „Uram, add, hogy megismerjelek téged és megismerjem önmagamat”. Ismerni magunkat és ismerni Jézust – ismételte a pápa. Itt leszünk részesei az üdvösségkapcsolatnak. Ne elégedjünk meg azzal, hogy mondunk pár jó szót Jézusról, ugyanis Jézus megismerése egy kaland. Méghozzá komoly kaland, nemcsak gyerekeknek való, mert Jézus szeretete határtalan.

Életünkben valósítsuk meg Jézus tanítását

Maga Szent Pál mondja: A végtelenül hatalmas Isten, „aki hatalmával bennünk működik, mindent megtehet azon felül is, amit kérünk vagy megértünk”. Hatalma van rá, de nekünk kérnünk kell. „Uram, add, hogy megismerjelek Téged. Add, hogy amikor Rólad beszélek, ne papagájként ismételjem a szavakat, hanem saját tapasztalatomról szóljak. És mint Pál mondhassam: Szeretett engem és önmagát adta értem. És meggyőződéssel mondjam”. Ez a mi erősségünk, a mi tanúságunk. Sok olyan keresztény van, aki csak beszél és beszél, sokszor mi magunk is ilyenek vagyunk. Nem ez az életszentség. Az életszentség az, ha olyan keresztények vagyunk, akik az életben megvalósítják Jézus tanítását és azt, amit elültetett a szívünkbe.

Első lépés: bűnös vagyok. Második lépés: imádkozom Krisztus megismeréséért

Ahhoz, hogy megismerjük Jézus Krisztust tehát két lépésben vezet az út – összegezte szentbeszédét a pápa. Az első lépés az önismeret; ha bűnösként ismerjük el magunkat. Ennek ismerete és ennek belső megvallása nélkül, hogy én bűnös vagyok, nem juthatunk előre. A második lépés az imádság Istenhez, hogy hatalma segítségével megismerhessük Jézus misztériumát, aki a tűz, melyet Isten hozott el a földre. Szép szokás lesz, ha mindennap találunk néhány pillanatot, amikor elmondjuk: „Uram, add, hogy megismerjelek Téged, és megismerjem önmagam”. És így haladunk előre – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.