Ne a látszatra figyeljünk, nyissuk meg szívünket az ima előtt – Ferenc pápa kedd reggeli homíliája a Szent Márta-házban
Gedő Ágnes / Adriana Masotti – Vatikán
Külső látszat vagy belső tisztaság?
A Szentatya az evangéliumi szakaszhoz (Lk 11,37-41) fűzte szentbeszédét, amelyben Jézus elítéli azokat, akik a külső látszatra sokat adnak, de a belső, lelki tisztasággal nem törődnek. Amikor Jézus elfogadja az ebédmeghívást és nem tartja be a törvény előírását az étkezés előtti kézmosásra vonatkozóan, a farizeus megütközik rajta. Ő azonban keményen válaszol neki. Ferenc pápa rámutatott: a nép szerette Jézust, mert szívükhöz szólt és az érdeküket képviselte. A törvénytudók, írástudók, szadduceusok és farizeusok azonban gyűlölték, és kelepcébe akarták csalni. Ők voltak a „tiszták”.
Puszta formalitás
Ők a puszta formalitást képviselték, de nem volt bennük élet. Ki voltak keményítve, úgymond. Merevek voltak. És Jézus ismerte a lelküket. Ez megbotránkoztat minket, mert ők megütköztek Jézus dolgain, amikor megbocsátotta a bűnöket, amikor szombaton gyógyított. Megszaggatták ruháikat: „Ó, micsoda botrány! Nem Istentől való, mert ezt így kell csinálni.” Nem törődtek az emberekkel: őket a törvény érdekelte, az előírások, a kategóriák.
Jézus megkülönbözteti a látszatot a belső valóságtól
Jézus azonban elfogadja a farizeus ebédmeghívását, mert ő szabad, és elmegy hozzá. Amikor pedig a farizeus megütközik azon, hogy viselkedésével áthágja a szabályokat, Jézus így felel: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal.” Nem szép szavak, igaz? Jézus világosan beszélt, nem volt képmutató. Világosan szólt. És azt mondja: „Miért a külsőt nézitek? Nézzétek meg, mi van belül”. Egyszer úgy fogalmazott: „fehérre meszelt sírok vagytok”. Szép kis bók, nemde? Kívülről szépek, tökéletesek, makulátlanok… Belül viszont tele vannak rablással és gonoszsággal – mondja Jézus. Ő megkülönbözteti a látszatot a belső valóságtól. Ezek a „látszat doktorok, akik mindig tökéletesek, de vajon milyenek belül? – tette föl a kérdést a pápa.
Fizetnek azért, hogy beszennyezzenek valakit
Ezután Ferenc pápa további példákat hozott az evangéliumból, amikor Jézus megfeddi ezeket az embereket. Ilyen az irgalmas szamaritánus példabeszéde, vagy amikor arról beszél, hogy feltűnően böjtölnek és alamizsnálkodnak. Őket ugyanis a látszat érdekelte – magyarázta a pápa. Jézus ezeket az embereket egy szóval jelöli: képmutatók. Kapzsi lelkűek, gyilkolni képesek. Képesek fizetni azért, hogy megöljenek vagy megrágalmazzanak valakit, mint ahogy manapság szokás. Ma is így megy ez: fizetnek azért, hogy negatív híreket jelentessenek meg, olyan híreket, amelyek másokat besároznak.
A merevség problémát takar
Egyetlen szóban összefoglalva a farizeusok, törvénytudók merevek, nem hajlandók a változásra. A merevség burka alatt azonban mindig valamilyen probléma húzódik, súlyos probléma – mutatott rá a pápa. A jó keresztény álcája alatt, aki mindig ügyel a látszatra, kozmetikázza a lelkét, problémák rejlenek. Ott nincs jelen Jézus. Ott a világ szelleme uralkodik.
Mi megnyitjuk szívünket az ima szabadsága előtt?
Jézus pedig esztelennek nevezi őket és azt tanácsolja: hogy nyissák meg lelküket a szeretetnek, hogy beléphessen a kegyelem. Az üdvösség ugyanis Isten ingyenes ajándéka. Senki nem üdvözülhet önmagától, senki. Senki nem mentheti meg magát még ezeknek az embereknek a praktikáival sem. Legyetek tehát óvatosak a merev emberekkel. Legyetek óvatosak azokkal a keresztényekkel – világi hívekkel, papokkal, püspökökkel -, akik tökéletesnek, merevnek mutatkoznak. Legyetek résen. Onnan hiányzik Isten Lelke. Hiányzik a szabadság lelkülete. És figyeljünk oda magunkra is, mert ez el kell, hogy gondolkodtasson saját életünkről is. Vajon csak a látszatot nézem? És nem változtatok a szívemen? Nem nyitom meg az imádság előtt, az ima szabadsága előtt, az adakozás, a jó cselekedetek szabadsága előtt? – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
