Jézus megtanítja nekünk az igazi szeretetet: Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája a Szent Márta-házban

Gedő Ágnes/Giada Aquilino – Vatikán

„Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett”

A mai evangéliumi szakasz Szent Lukács könyvéből (Lk 7,36-50) arról beszél, hogy Jézus irgalommal megbocsát a legnagyobb bűnösnek is őszinte bűnbánatáért. Kérjük Jézustól, hogy mindig óvja meg egyházunkat irgalmával és megbocsátásával, hiszen az egyházunk anya, de sok bűnös fia van, mint mi. Ezért imádkozott a Szentatya a reggeli szentmisén, kommentálva (1Kor 15,1-11) Szent Pálnak a korintusiakhoz írt első levelét is. Három csoportról van szó a liturgikus szövegekben: Jézus és a tanítványai, Pál és a nő - akinek sorsa az volt, hogy titokban keresték föl a farizeusok is, vagy pedig megkövezték - végül pedig az írástudók.

A szeretet fokozatai

Ferenc pápa kiemelte, hogy a nő nagy szeretettel fordult Jézushoz, nem rejtve el bűnösségét. Ugyanez áll Pálra is, aki megállapítja: „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért”. Mindketten szeretettel keresték Istent, de ez „fél-szeretet” volt. Pál azért, mert azt hitte, hogy a szeretet egy törvény, és bezárta szívét Jézus Krisztus kinyilatkoztatása előtt: üldözte a keresztényeket, de a törvény iránti buzgalomból, és ezért a szeretete éretlen volt. A nő is a szeretetet kereste, a „kis-szeretetet”. A farizeusok megszólják, de Jézus magyarázatot ad nekik: „sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett”. De hogyan szeressünk? Ők nem tudnak szeretni. Keresik a szeretetet. És Jézus róluk beszélve egyszer azt mondta, hogy ők előttünk lesznek a Mennyek országában. – Micsoda botrány – így a farizeusok -, ezek az emberek! – Jézus a kis szeretetgesztust nézi, a jóakarat apró gesztusát, megfogja és előre viszi. Ez Jézus irgalmassága: mindig megbocsát, mindig fogad.

A képmutatók megbotránkozása

Ami a törvénytudókat illeti, a pápa rámutat, hogy úgy viselkednek, mint gyakran a képmutatók: megbotránkoznak. És azt mondják: „Nézd csak, micsoda botrány! Nem lehet így élni! Hova lettek az értékek? Most mindenkinek joga van belépni a templomba, az elváltaknak is, mindenkinek. Hát hol élünk?” Az álszentek botránkozása. Ez a párbeszéd a mindent megbocsátó, jézusi nagy szeretet között és a fél-szeretet között, amellyel Pál és ez a nő szeret, de mi is, akiknek nem teljes a szeretetünk, mert egyikünk sem szent. Mondjuk ki az igazat. Ez álszentség: az igazak képmutatása, a tisztáké, azoké, akik azt hiszik, hogy saját külső érdemeik alapján nyeri el az üdvösséget.

Az egyházat képmutatók üldözték

Jézus felismeri, hogy ezek az emberek kívül szépnek mutatkoznak – fehérre meszelt sírokról beszél – belül viszont tisztátalanok és tele vannak undoksággal. Az egyházat pedig történelme során a képmutatók üldözték: kívül vagy belül álszent emberek. Az ördög nem tud mit kezdeni a bűnbánó bűnösökkel, mert ők Istent nézik, és azt mondják: Uram, bűnös vagyok, segíts rajtam. Az ördög pedig tehetetlen. Erős viszont a képmutatókkal, és arra használja őket, hogy pusztítson, tönkre tegye az embereket, a társadalmat, lerontsa az egyházat. Az ördög kedvenc csatalova az álszentség, mert az ördög hazug: hatalmas, gyönyörű hercegnek mutatja magát, hátul viszont gyilkos.

Elfeledett szó: irgalmasság

A pápa tehát arra buzdította a híveket, hogy ne feledjék: Jézus megbocsát, fogad, irgalmat gyakorol. Ezt a szót, hogy irgalmasság sokszor elfelejtjük, amikor kibeszélünk másokat. Legyünk tehát irgalmasok, mint Jézus és ne ítélkezzünk mások felett. Jézus legyen a középpontban. Krisztus ugyanis megbocsát Pálnak, aki bűnös volt, üldöző és csak félig szeretett; mint ahogy a nőnek is, aki bűnös volt, és az ő szeretete sem volt teljes. Csak így találkozhatnak az igazi szeretettel, aki Jézus. A képmutatók viszont képtelenek találkozni a szeretettel, mert zárva a szívük – mondta még csütörtök reggeli homíliájában a pápa.