Legyünk só és világosság mások számára: Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Debora Donnini/Gedő Ágnes – Vatikán

Nem csak életünk feláldozásával tehetünk tanúságot

A mai evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 5,13-16) a hegyi beszédet idézi föl, melyben Jézus arról tanít, hogy a tanúságtétel követendő példa az emberek számára. Sónak és világosságnak kell lennünk anélkül, hogy érdemeinkkel kérkednénk. Ez az a mindennapos tanúságtétel, amelyre a keresztény ember hivatott – húzta alá homíliájában Ferenc pápa. A legnagyobb keresztény tanúságtétel életünk odaadása, amint Jézus tette, vagyis a vértanúság. Van azonban egy másik is, egy mindennapos tanúságtétel, ami reggel kezdődik ébredéskor, és az esti lefekvéskor ér véget.

A só és a világosság másokat szolgál

Apróságnak tűnik, de az Úr a mi apró dolgainkkal csodákat tesz – állapította meg a pápa. Ezért tehát alázattal kell hozzáállnunk az élethez, arra törekedve, hogy csak só és világosság legyünk. Só mások számára, világosság mások számára, mert a só nem önmagát ízesíti, mindig szolgál. A fény sem önmagát világítja meg, hanem másokat szolgál. Só mások számára. Egy kis só, ami segít az étkezésnél, csak egy kevéske. Az élelmiszerboltban sem tonnaszám árulják a sót, hanem kis zacskókban, mert annyi elég belőle. Aztán pedig a só sem kérkedik önmagával, mert nem önmagának kell. Mindig ott van, hogy másokat szolgáljon: segít tartósítani, megízesíteni a dolgokat. Egyszerű tanúságtétel – foglalta össze gondolatait Ferenc pápa.

Szerénység és alázat a szolgálatban

Kereszténynek lenni nap mint nap azt jelenti, hogy olyanok vagyunk, mint a fény az embereknek, segítünk nekik a sötétség óráiban. Az Úr azt mondja nekünk: „Te só vagy, te világosság vagy” – „Igaz, Uram, így van. Sok embert vonzok majd a templomba és …” – „Nem, te majd úgy teszel, hogy mások lássanak és dicsőítsék az Atyát. Semmi érdemet nem fognak tulajdonítani neked. Amikor eszünk, nem azt mondjuk: „Milyen finom a só! Nem”. Azt mondjuk: „Milyen finom a tészta, a hús, és így tovább”. Nem azt mondjuk, hogy finom a só. Éjszaka, amikor otthon vagyunk, nem azt mondjuk: Jó a fény. Nem. Nem veszünk tudomást a fényről, de azzal a világossággal élünk, amit ad. Ez a dimenzió teszi anonimmá a keresztényeket az életben.

Az életszentség a mindennapokban

Nem vagyunk saját érdemeink főszereplői – húzta alá még egyszer a pápa, majd óva intett attól, hogy úgy viselkedjünk, mint az a farizeus, aki köszönetet mond az Úrnak, azt gondolva, hogy ő szent. Szép imádság mindannyiunknak, a nap végén, ha megkérdezzük: „Só voltam ma? Világosság voltam ma?” Ez a mindennapok életszentsége. Az Úr segítsen megértenünk ezt – fohászkodott végül a kedd reggeli szentmisén Ferenc pápa.