Ferenc pápa homíliája: az „emlékezethiányos” keresztények nem találkoznak Jézussal

Alessandro Di Bussolo/Somogyi Viktória – Vatikán

A keresztény emlékezet az élet sója, tehát hátra kell tekinteni, hogy előre tudjunk lépni. Emlékeznünk kell az első pillanatokra, amikor Jézussal találkoztunk és elmélkednünk kell róla. Továbbá fel kell idéznünk a szeretet törvényét, amelyet az Úr vésett szívünkbe. Ferenc pápa csütörtök reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén Szent Pál Timóteushoz intézett buzdításából indult ki. Az első levélben így szól: „Gondolj Jézus Krisztusra”.

A keresztény emlékezet

Emlékezetünkben hátra kell lépnünk, hogy találkozzunk Krisztussal, hogy erőre leljünk és előre tudjunk haladni. A keresztény emlékezet mindig találkozás Jézus Krisztussal – hangsúlyozta a pápa. A keresztény emlékezet olyan, mint az élet sója. Emlékezet nélkül nem haladhatunk előre. Amikor „emlékezethiányos” keresztényekkel találkozunk, rögtön észrevesszük, hogy elvesztették a keresztény élet ízét. Olyan emberré váltak, akik betartják a parancsolatokat, de azok misztikuma nélkül, anélkül, hogy találkoznának Jézus Krisztussal. Vele találkoznunk kell az életben – buzdított Ferenc pápa.

Emlékezni a Jézussal való találkozás első pillanataira

Három helyzetben találkozhatunk Jézus Krisztussal: az első pillanatokban, őseinkben és a törvényben. A Zsidókhoz írt levél kijelöli számunkra, hogy miként tegyük ezt. Emlékezzetek az első időkre, megtérésetek utánra, amikor olyan buzgók voltatok... Mindenkinek meg van a maga ideje a Jézussal való találkozásra. Életetekben volt egy, két, három olyan pillanat, amikor Jézus közeledett hozzátok, megjelent nektek. Ne feledkezzetek meg ezekről. Vissza kell térnünk ezekhez a pillanatokhoz és beléjük kell kapaszkodnunk, mert ösztönzést nyújtanak, amelyekben Jézus Krisztussal találkozunk.

A keresztény út forrása

Mindenkinek vannak ilyen pillanatai, amikor találkozott Jézus Krisztussal, amikor megváltozott az élete, amikor az Úr megmutatta neki hivatását, amikor az Úr meglátogatta egy nehéz pillanatban... – jegyezte meg a pápa. A szívünkben őrizzük ezeket, úgyhogy keressük meg őket és gondolkodjunk el róluk. Ezek a momentumok a keresztény út forrása, amely erőt ad nekem. Emlékszem ezekre a pillanatokra? – tette fel a kérdést a Szentatya. Emlékezem a találkozás pillanataira, amikor Jézus megváltoztatta az életemet, amikor megígért valamit? Ha nem emlékszünk, keressük meg ezeket.

Emlékezzünk meg arról, aki átadta nekünk a hitet

A második találkozó Jézussal őseink emlékezetén keresztül jön létre. Őket a Zsidókhoz írt levél vezetőknek hívja, akik megtanították nektek a hitet. Szent Pál a Timóteushoz írt második levélben így buzdít: Emlékezz anyádra és nagyanyádra, akik átadták neked a hitet. A hitet ugyanis nem postán kaptuk, hanem embereken keresztül – tette hozzá a pápa. A Zsidókhoz írt levél pedig ezt mondja: Tekintsetek rájuk, a tanúságtevők sokaságára és merítsetek erőt belőlük, akik elszenvedték a vértanúságot.

Vannak gyökereim vagy csak a jelenben élek?

Amikor az élet víze felkavarodik, fontos elmenni a forráshoz és abból erőt meríteni a tovább haladáshoz – tanácsolta a pápa. Tegyük fel magunknak a kérdést: Visszanyúlok vezetőim, őseim emlékéhez? Gyökerekkel rendelkező ember vagyok vagy gyökértelenné váltam és csak a jelenben élek? Ha így van, akkor azonnal kérjük a kegyelmet a gyökerekhez való visszatérésre, azokhoz az emberekhez, akik átadták nekünk a hitet – buzdított Ferenc pápa.

A szívünkbe vésett szeretettörvény emlékezete

Végül Jézus Márk evangéliumában a törvényre emlékezetet. Az első parancsolat: Izrael, hallgass az Úrra, a mi Istenünkre. Ez a törvény emlékezete. A törvény egy szeretetgesztus, amelyet az Úr tett meg felénk, amikor kijelölte az utat és azt mondta, hogy ezt követve nem hibázol. Ezért tehát fontos a törvény emlékezete: nem a rideg törvényé, amely pusztán jogi szövegnek tűnik, hanem a szeretettörvényé, amelyet az Úr vésett a szívünkbe – mutatott rá a Szentatya. Tegyük fel magunknak a kérdést: Hűséges vagyok a törvényhez, emlékezem rá és ismételem? Előfordul, hogy mi keresztények – még a megszentelt életűek is – nehezen tudjuk emlékezetből felidézni a parancsolatokat. Azt mondjuk: igen, igen, emlékszem, aztán egy ponton hibázok és végül nem emlékszem.

Az emlékezet visszatekintés ahhoz, hogy előre tudjunk haladni

Emlékezz Jézus Krisztusra. Ez annyit jelent, hogy tekintetünket az Úrra szegezzük az élet pillanataiban: amikor találkoztam vele, amikor próbatételek érnek, őseimben és a törvényben – fogalmazott a pápa. Az emlékezet nemcsak visszatekintés, hátralépés. Visszatekintés, hogy előre tudjunk haladni. Az emlékezet és a remény együtt járnak. Kiegészítik és kiteljesítik egymást. Emlékezz Jézus Krisztusra, az Úrra, aki eljött, életét adta értem és majd eljön. Ő az emlékezet és a remény Ura.

Az Úr segít az emlékezetben és a reményben

Homíliája végén a Szent Márta-ház kápolnájában a pápa megállapította: ma mindannyian néhány percre tegyük fel magunknak a kérdést. Hogy állok az emlékezéssel azokra a pillanatokra, amikor az Úrral találkoztam? És őseim emlékezetével? A törvény felidézésével? Végül pedig kérdezzük meg magunktól: Hogy állok a reménnyel? Miben reménykedem? Az Úr segítsen minket az emlékezés és a remény munkájának elvégzésében – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában.