Hagyjuk, hogy megtaláljon minket az Úr tekintete – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája
Alessandro di Bussolo/Gedő Ágnes - Vatikán
Két gesztus: az oltáriszentség és a lábmosás
Jézus az eucharisztiával szeretetre tanít minket, a lábmosással pedig a szolgálatra. Azt mondja, hogy egyetlen szolga sem nagyobb az uránál, sem a küldött a küldőjénél. Ez a három dolog képezi az egyház alapját. A mai szakasz (Jn 13,16-20) János evangéliumából két gesztust ír le, melyek „intézmények” – magyarázta a pápa. Ez a két gesztus jelenti tanításának alapját tanítványai és az eljövendő egyház számára. Jézus testét és vérét adja, hogy megegyük és megigyuk, vagyis megalapítja az oltáriszentséget, és megmossa a lábukat. Ezekből a gesztusokból születik az a két parancsolat, amelyik növeli az egyházat, ha mi hűségesek vagyunk. Az első a szeretet parancsa: már nemcsak úgy kell szeretnem felebarátomat, mint önmagamat, hanem tovább menve: „úgy szeressétek felebarátotokat, mint ahogy én szerettelek benneket”.
A szolga nem nagyobb uránál, ez az igazi alázat
Szeretet nélkül nem növekszik az egyház, üres intézménnyé változik; látszat és terméketlen gesztusok intézményévé. A testébe kell lépnünk: Jézus megmondja, hogyan kell szeretnünk a végsőkig. Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Aztán a második új parancs, amely a lábmosásból ered: szolgáljatok egymásnak. Mossátok meg egymás lábát, ahogy én megmostam a tiéteket. Két új parancs és egy figyelmeztetés: szolgálhattok, de úgy, hogy én küldtelek titeket, én vagyok a küldőtök. Ti nem vagytok nagyobbak nálam. Jézus világossá teszi: „Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél”. Ez az egyszerű és igazi alázat, nem a tettetett alázat. A tudat, hogy Ő nagyobb mindannyiunknál, és mi szolgák vagyunk, akik nem haladhatunk túl Jézuson, nem használhatjuk Jézust. Ő az Úr, nem pedig mi. Ez az Úr parancsolata. Enni és inni ad, és azt mondja: így szeressétek egymást. Megmossa a lábunkat, és azt mondja, így szolgáljatok, de vigyázat: egy szolga soha nem nagyobb annál, aki küldte őt, az uránál. „Fejbe vágnak” ezek a szavak és gesztusok, melyek az egyház alapját adják. Ha pedig mi ezzel a három dologgal megyünk előre, nem hibázhatunk.
A szentek tudták, hogy Uruk nagyobb náluk
A vértanúk és a szentek így haladtak előre: tudatában annak, hogy ők szolgák. Jézus ekkor egy másik dologra figyelmeztet: „Ismerem azokat, akiket választottam”. „De azt is tudom, hogy egyikőtök el fog árulni engem”. Ezért Ferenc pápa azt tanácsolja nekünk, hogy csöndesedjünk el egy pillanatra és hagyjuk, hogy ránk tekintsen az Úr. Hagyjuk, hogy Jézus tekintete belénk hatoljon. Sok mindent érzünk majd: szeretetet, vagy talán semmit… leblokkolunk, szégyent érzünk. De bárhogy is, mindig hagyjuk, hogy elérjen Jézus tekintete. Ugyanaz a tekintet, amellyel azon a vacsorán nézte az övéit. Uram, te ismersz, te mindent tudsz.
Ahogy Péter a Tibériás-tónál: „Te mindent tudsz. Tudod, hogy szeretlek, tudod, mi van a szívem mélyén. Végtelen szeretet, szolgálat, és – bár kissé katonás kifejezés, de szükséges – alárendeltség. Vagyis, hogy Ő a nagyobb, én szolga vagyok, senki nem előzheti le Őt – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
