Szó – Janka Ferenc atya elmélkedése Karácsony ünnepére

Tudományos könyvek sora foglalkozik a Logosz különböző filozófiai és teológiai jelentéseivel és értelmezéseivel. Mielőtt azonban e szerteágazóan gazdag világba bepillantanánk, a „húsvéti nevetés” régi homiletikai hagyományához kapcsolódva egy kis karácsonyi mosolygás reményében közelítsük meg humorral a Szó bölcseletét.

Egy német vicc így élcelődik: „Ein Mann, ein Wort, eine Frau, ein Wörterbuch­” – vagyis: „Egy férfi – egy szó, egy nő – egy szótár.” Mielőtt, persze mi férfiak a magunk javára megmosolyognánk a nők beszédesebb természetét, jusson eszünkbe az, hogy a szélsőséges szűkszavúság sem mindig örvendetes. Erre világít rá a székely asszony kérdése, aki harminc év házasság után nekibátorodva megkérdezi a férjét:

–      Ember, aztán szeretsz-é engem? – Mire az ura így válaszolt.

–      Ide hallgass, asszony!  Mielőtt feleségül vettelek, egyszer már mondtam volt, hogy szeretlek. Nos, ha változás történne, akkor majd szólok.”

Milyen jó, hogy az Úristen a maga képmására, férfinak és nőnek teremtette az embert. Így a kinyilatkoztatás történetében is egyformán örülhetünk férfias és nőies stílus minden gazdagságának, mert mindkettő Isten végtelen szeretetéből ered és feléje tart.

Biztonságot ad a Mindenható, férfias tömörséggel kimondott, végérvényes és visszavonhatatlan szeretet-szövetsége. Ugyanakkor megigéz Isten szeretetének a nőies társalgás titkos vallomásaira emlékeztető szeretet-szótára is, amit ismét és ismét, szívesen és vágyva hallgatunk. A zsidókhoz írott levélben olvassuk, hogy Isten „sokszor és sokféleképpen szólt a próféták által, a végső időben a Fiúban szólt hozzánk” (Zsid ).

De nem csak a szó és a szótár feszültségében közelíthetjük meg „a Szó” misztériumát. A nyelvtudomány és a nyelvfilozófia is segíthet. Inspiráló szempontokat nyújt a szavak jelentése, a szemantika, a nyelvi jelek egymáshoz fűződő kapcsolata, a szintaktika és a szándékolt és megértett közlés világa a pragmatika.

Az Isten Szó jelentése, szemantikája, Szent János apostol leveleiből tárul elénk. „Az Isten Szeretet”. Eszerint a Szeretet Logosza, Igéje, Szava sem más, mint Szeretet. „Kezdetben volt a Szeretet. A Szeretet Istenben volt és Isten volt a Szeretet. Minden a Szeretet által lett és a Szeretet nélkül semmi nem lett, ami lett. Ez a Szeretet testté lett... 

Ugyanakkor a Logosz Ige-ként való fordítása is inspiráló. Mert az ige, mint szófaj, cselekvést, történést és létezést fejez ki.

–      Az Ige minden evilági cselekvés forrása, hordozója és célja. Ő az Atya teremtő, megváltó és megszentelő Szava a Lélekben.

–      Az Ige a történések foglalata. Ő hordozza az üdvösség ígéretének emlékezetét, ami a jelen elevensége és a jövő iránytűje.

–      Az Ige a Lényegfeletti Lét kinyilatkoztatója. Általa, Vele, Benne és Érte létezik minden, ami van.

A Szó azonban több is, mint jelentés, szemantikai tartalom. Reláció, viszony, kapcsolat is. A nyelv bölcselete sem csak a szavak vagy a fogalmak jelentésével foglalkozik, hanem a nyelvi jelek egymáshoz való kapcsolatával is. A szintaktikai szempont ennek a különleges „Szónak” az esetében nem nyelvtani kategória, alany, állítmány, tárgy, határozó és jelző viszonya, hanem az emberi személyek egymás közötti kapcsolatának összetartó ereje, nyelvtana, grammatikája. Az isteni „Szeretet-Szó” a tagadhatatlan összetartozás, a szolidaritás, az egymást helyzetbehozó segítés, a szubszidiaritás, és a teremtett világhoz való felelős viszonyulás élettere.

Végül a szándékolt és megértett jelentés világában, a pragmatikában, a „Szeretet-Szó” számunkra meghívás, felszólítás és parancs: Szeress! Szeresd az Istent, minden képességeddel és felebarátodat, mint önmagadat!

Az egy Isten három személyben a Szó, a Szeretet, a minden képzeletünket felülmúló Szeretet-trialógus, élet- és boldogságközösség titka. Olyan Szeretet, amely a „szeretlek-szeretünk” nyelvtanfölötti valóságában és elevenségében bontakozik ki az Atya a Fiú és a Szentlélek hármas egységében.

Amikor te szeretsz engem, én szeretlek téged, mi szeretjük őt, vagy őket és ő vagy ők szeretnek minket, akkor ebbe az alap-Szóba, ős-társalgásba, a barátságok-barátságába kapcsolódhatunk be. Mert a barátság mindig szabadon viszonzott szeretet. Ezt nyilatkoztatja ki Jézus, amikor azt mondja, hogy barátaimnak mondalak titeket. Majd még ennél is többet, amikor értünk áldozott életével igazolja, hogy nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja a barátaiért.

Kezdetben volt a Szó. Ennek a Szónak a jelentése Szeretet. Ez a Szeretet Ige is. Minden cselekvést, történést és létezést átható Szeretet. Ez a Szeretet azt mondja: „szeretlek”. Ez Isten első és utolsó Szava. Ez a Szó azért lett test, hogy mi is mindenestől Szeretetté válhassunk. Hogy egyetlen Szavára, amelynek kifejtésére a világ összes szótára sem elég azt válaszoljuk: én is szeretlek téged!