P. Szabó Ferenc sorozatának 10. és egyben befejező része: A két pápa tanítása az élő hit követelményeiről

P. Szabó Ferenc - Budapest

Ferenc pápa - pár hónappal péteri szolgálata kezdete után – az előző alkalommal ismertetett Lumen Fidei enciklika 7. pontjában - rávilágít a keresztény hit lényegére: „A hitben, amely Isten ajándéka, a tőle belénk árasztott természetfeletti erény, felismerjük:  

- hogy igen nagy szeretetet kínáltak fel nekünk;

-  hogy egy jó szót mondtak ki felénk, s ha befogadjuk ezt a szót, aki Jézus Krisztus, a megtestesült szó; a Szentlélek átformál minket, megvilágítja a jövő útját, kialakítja bennünk a remény szárnyait,

- hogy örömmel járhassuk végig utunkat.

A hit, a remény és a szeretet csodálatos egybefonódással adja a keresztény élet dinamizmusát az Istennel való teljes közösség felé. - Mi ez az út, amelyet a hit nyit meg előttünk? Honnan származik hatalmas fénye, amely képes világosságot árasztani egy sikeres és termékeny, gyümölcsökben gazdag életre?”

Ezekre a kérdésekre keresett választ Ferenc pápa első körleve, amelyet már lényegében kidolgozott XVI. Benedek pápa.

(Személyes megjegyzésem.) Tapasztalatom alapján merem állítani (örülnék, ha a tények meghazudtolnának), hogy a magyar papok nagyon kis hányada olvasta és ismertette híveivel Ferenc pápának ezt az első körlevelét a hitről, amely pedig - a sokszor vele szembeállított - emeritus pápa időszerű, teológiailag megalapozott gondolatait teszi közzé. Még fokozottabban áll ez Ferenc pápa későbbi körleveleire és buzdításaira, amelyek pedig a II. Vatikáni zsinat és pápaelődei, illetve a püspöki szinódusokra összegyűlt világegyház püspökeinek véleményét tükrözik.

Persze, ha még a papok egy része is – számtalan apostoli feladatára hivatkozva – csak a megrostálandó médiahírekre és pápaellenes blogokra hagyatkozva alakítja ki álláspontját, akkor ne csodálkozzunk, hogy a jóhiszemű hívek is tanácstalanul, sőt botránkozva élik meg az egyházunkban eluralkodó zűrzavart, a „sentire cum ecclesia”, az egyházzal való együttérzés, a Péter utóda iránti kellő tisztelet és engedelmesség hiányát.

A hit és a szeretet egysége az Egyházban

Ferenc pápa – elődje nyomán - a Lumen Fidei III. fejezetében a hitben való egységről eszmélődik, majd a 49. ponttal így zárja: „A hit egységének és sértetlen továbbadásának szolgálatára adta az Úr Egyházának az apostoli jogfolytonosság ajándékát. Ez garantálja az Egyház emlékezetének folytonosságát, és teszi lehetővé annak a forrásnak a biztonságos elérését, amelyből a hit fakad. Az eredettel való kapcsolatot tehát eleven személyek garantálják, és ez megfelel annak az élő hitnek, amelyet az Egyház továbbad. A hit azoknak a tanúknak a hűségére támaszkodik, akiket az Úr választott ki erre a feladatra. Ezért a tanítóhivatal mindig az eredeti szó iránti engedelmességgel beszél, amelyen a hit alapul, és megbízható, mert arra a szóra hagyatkozik, amelyet hallgat, őriz és előad.[45] Szent Pál, amikor Milétoszban búcsúzott az efezusi presbiterektől, arról tanúskodott, hogy teljesítette az Úrtól kapott feladatát, hogy hirdesse ’Isten egész akaratát’ (ApCsel 20,27). Az Egyház tanítóhivatalának köszönhetően ez az akarat sértetlenül érkezhetett el hozzánk, s ezzel együtt az öröm is, hogy teljes egészében teljesíthetjük.”

Szeretetben gyümölcsöző hit

Később (LF 51) az élő, szeretetben gyümölcsöző hit követelményeiről még ezt olvassuk: „Épp a szeretettel való kapcsolatának köszönhetően (vö. Gal 5,6) a hit világossága az igazságosság, a jog és a béke konkrét szolgálatába szegődik. Hitünk Isten forrás jellegű szeretetével való találkozásból születik, amelyben megjelenik életünk értelme és jósága; s életünk oly mértékben kap világosságot, amennyire belép e szeretet nyitott dinamizmusába, azaz amennyiben úttá és gyakorlattá válik a szeretet teljessége felé. A hit világossága képes érvényesíteni az emberi kapcsolatok gazdagságát, alkalmasságukat a maradandóságra, megbízhatóságra, s arra, hogy gazdagítsák a közösségi életet. A hit világossága nem távolít el a világtól, nem idegenít el kortársaink konkrét elkötelezettségeitől. Megbízható szeretet nélkül valójában semmi sem képes egyesíteni az embereket. Egységük a hit nélkül csak a haszonra, a közös érdekekre, a félelemre, s nem a közös élet jóságára épülne, nem arra az örömre, amelyet a másik egyszerű jelenléte tud kiváltani. A hit teszi érthetővé az emberi kapcsolatok épülését, mert alapjukat és végső céljukat Istenben, az ő szeretetében látja, s ezzel megvilágosítja az építés művészetét, amely így a közjó szolgálatává lesz. Igen, a hit mindenki java, közjó, világossága nemcsak az Egyház belsejét világosítja meg, nem is csak a túlvilági örök város építését szolgálja, hanem segít építeni a társadalmainkat, úgyhogy reményteljes jövő felé vándorolhatunk.”

Befejezésül

A lemondott, búcsúzó XVI. Benedek pápa 2013.február 27-én, az utolsó szerdai általános kihallgatáson mintegy pápasága mérlegét készítette el. [1]

„Csaknem nyolc évvel ezelőtt, április 19-én elfogadtam, hogy magamra vállalom a péteri szolgálatot. Ez a szilárd bizonyosság továbbra is mindig elkísért engem. Abban a pillanatban, amint azt már több ízben kifejtettem: a következő szavak visszhangzottak szívemben: Uram, mit kívánsz tőlem? Nagy terhet helyezel a vállamra, de ha Te kéred ezt tőlem, szavadra kivetem a hálókat, annak biztos tudatában, hogy Te vezetsz majd engem. Az Úr valóban vezetett, mellettem állt, minden nap érezhettem jelenlétét. Az egyház útjának olyan szakasza volt ez, amelyben voltak örömök és fények, de nem könnyű pillanatok is.”

Majd így folytatta az emeritus Pápa: „Úgy éreztem magam, mint Szent Péter az apostolokkal a bárkában a Galileai-tavon: Az Úr olyan sok napfényes és könnyű szellővel kísért napot ajándékozott nekünk, amikor bőséges volt a halfogás; voltak olyan pillanatok is, amelyekben a vizek háborogtak és ellenszél fújt, csakúgy, mint az egyház egész történelmében és úgy tűnt, hogy az Úr alszik. De mindig tudtam, hogy abban a hajóban jelen van az Úr és mindig tudtam, hogy az egyház hajója nem az enyém, nem a miénk, hanem az övé és nem hagyja, hogy elmerüljön; Ő az, aki kormányozza a hajót, természetesen az ő általa kiválasztott emberek révén is, mert ő akarta így. Ez a múltban is bizonyosság volt és ma is az, amelyet semmi nem homályosíthat el. - Ezért ma szívem telve van hálával Isten iránt, mert soha nem vonta meg az egyház egészétől és tőlem sem vigaszát, világosságát, szeretetét”.

Befejezésül megjegyzem: Joseph Ratzinger/XVI. Benedek pápa Összes Művei (Opera Omnia) 16 kötetben jelentek meg. Ratzinger professzor, majd bíboros és végül XVI. Benedek egy egész életen át tartó kutatást és tudományos munkát ajándékozott az Egyház tagjainak és  minden érdeklődőnek. Mindez több mint 100 kiadványban és mintegy 600 tudományos értekezésben kapott írásos formát... A teológus Ratzinger/XVI. Benedek, miközben a múltat fürkészte, mindig tudott eredeti és korszerű gondolatokat megfogalmazni a mai ember számára.

IRODALOM                                                                          

1) Joseph Ratzinger/XVI. Benedek

 Életutam, 1927–1977, SZIT, Bp., 2005 (= Életutam)

 Bevezetés a keresztény hit világába, Vigilia, Bp., 2007. (=Bevezetés)

 A názáreti Jézus, I –III, SZIT, Bp., 2007, 2011, 2013. (=NJ I-II-II)

2) Peter Seewald interjúkötetei Ratzinge/Benedekkel

A föld sója., SZIT, Bp., 1997.(=Só)

Isten és világ. Hit és erkölcs. SZIT. 2004.

Utolsó beszélgetések, SZIT, 2016.

XVI. Benedek. Egy élet. I-II, SZIT, 2021.(=Seewald I-II)

3) Más szerzők

Vittorio Messori: Beszélgetés a hitről, Vigilia Kiadó, 1990. (=Beszélgetés)

Jacques Rollet, Le Cardinal Ratzinger et la théologie contemporaine, Paris 1987

Tracey Rowland, Ratzingers faith, Oxford 2008.

Card. H. de Lubac, Entretien autour de Vatican II, Paris, 1985. (=Entrtien)

Hermann Häring, Im Namen des Herrn, München, 2009. (H. Küng előszavával.)

Szabó Ferenc SJ: Jézus Krisztus megközelítése. Róma 1978.

Szabó Ferenc SJ: Világító emberek – időszerű művek.   Bp. 2018.-

Szabó Ferenc SJ: Viharban. Egyházunk az ezredfordulón. Bp. 2021.

Lukács László: Az igazság munkatársa., J. Ratzinger–XVI. Benedek élete és műve.  2016

Gianluigi Nuzzi: Őszentsége XVI. Benedek titkos iratai. Art Nouveau, Pécs, 2013.

Gianluigi Nuzzi, Via Crucis.  Chiarelettere, Milano 2015.

Franca Giasoldati, Il Demonio in Vaticano. I Legionari di Cristo e il caso Maciel, 2014.

Christine Pedotti – Anthony Favier, Jean-Paul II, L’ombre du Saint. Paris, 2020.

Céline Hoyeau, Trahison des Pères. Emprise et abus des fondateurs de communautés nouvelles. Bayard, Paris 2021.

[1]http://www.fondazioneratzinger.va/content/fondazioneratzinger/it/joseph-ratzinger/opera-omnia.html