Két kérdés: Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 18. vasárnapra

Az esztelen gazdag példázatával kapcsolatban két alapvető kérdés merül föl bennünk. Az első, hogy mitől függ az ember élete? Mitől függ, ha „nem a vagyonban való bővelkedéstől”? A második, a „kié lesz”? Ez, a „kié lesz mindaz, amit szereztél” dilemmához kapcsolódik. Mert a halállal kényszerűen elvesztett vagyonon sorsán túl, az is kérdéses, hogy valójában kié, kié volt és kié lesz az az élet, amit kizárólag a vagyonszerzés tölt be.

Első kérdésünk a tömeghez forduló Jézus kijelentéséhez illeszkedik. „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

Jézus figyelmeztetése korunkban különösen is aktuális mert a függetlenség és a függés kérdésével szembesít bennünket. Fodor Ákos, Axióma című haikuja tizenhét szótaggal a lényeget ragadja meg és rövidsége ellenére egy sor illúzióról rántja le a leplet.

Szabad vagyok, ha

megválaszthatom, kitől

és mitől függjek.

Sokan vannak ugyanis olyanok, akik a saját szeszélyüktől, pillanatnyi hangulatuktól, ösztönös impulzusaiktól való függést vélik szabadságnak. Innen nézve persze bármiféle elköteleződés a szabadság elvesztésének tűnik. De lehet-e valaki sikeres a munkában, a tudományos életben, a művészetekben, a sportban, éveken át tartó gyakorlás, komoly erőfeszítések nélkül? Elképzelhető-e a családi élet harmóniája, jó baráti és emberi kapcsolatok hűség, megbízhatóság, áldozatvállalás nélkül?

Az amerikai katolikus egyház rádiós és televíziós missziójának meghatározó személyisége, Fulton Sheen püspök, 1941-ben jelentette meg a „Függőségi nyilatkozat” című könyvét. Fel akarta rázni honfitársai lelkét, hogy felismerjék, mit jelent a függetlenség és mit kell tenniük ennek megőrzése érdekében. Ezt írja: „Ne feledjétek, a Függetlenségi Nyilatkozat a Függőség Nyilatkozatát jelenti. Alapító Atyáink szándéka az volt, hogy Istenhez tartozó nemzet legyünk, hogy sose feledjük: 'Szükségünk van Istenre'. Ma mindenki a jogokról beszél, és kevesen a kötelességekről. Ezért fontos emlékeznünk arra, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat kettős függőséget állít: az Istentől való függést és az Istentől származó jogtól való függést. Minden embernek azért van értéke, mert Isten teremtette, nem pedig azért, mert az Állam elismeri őt. Azon a napon, amikor demokráciánkban átvesszük - egyes amerikai jogászok már elterjedt elképzeléseit, miszerint a jog és az igazságosság a közmegegyezéstől és a korszellemtől függ-, aláírjuk függetlenségünk halálos ítéletét. Amikor megtagadjuk Istent, mint jogaink alapját, akkor többé nem lesznek jogaink. A Függetlenségi Nyilatkozat, ismétlem, a Függőség Nyilatkozata.”[1]

Sheen püspök 81 éve leírt gondolatai ma még aktuálisabbak, mint keletkezésük idején. A szabadságunkat akaró és garantáló Istentől való függés az emberi méltóság, az egyéni és közösségi jogok alapja, valódi szabadságunk záloga. A teljes ember és minden ember kiteljesedésének lehetőségi feltétele. Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ tehát az ember élete, hanem az irgalmas és emberszerető Istennel való kapcsolatunk, függésünk minőségétől és hitelességétől. 

A függetlenség és függés mellett felmerülő második kérdés a „kié lesz mindaz, amit szereztél”. Jézus egy kizárólag a szerzés horizontján mozgó élet végső értelmetlenségével szembesít. A halál miatti abszurditás azonban felveti az odáig vezető életút értelmességének a kérdését is.

Ebben az összefüggésben tájékozódik Antoine de Saint-Exupéry biblikus stílusban írt, óriási parabolája a Citadella is. Alapkérdése, az Isten keresése és a megtalálás nehézségeinek drámája. A cél, megkeresni az emberi élet értelmét a családban, az igazságban, a testvériségben, a szabadságban, az otthonban, a mesterségben, a szeretetben, az emberi közösségben. A lényeg: veszendő létünk elcserélése valamire, aminek értelme van.

„A hímzőrámájuk felett vakoskodó asszonyok gyönyörű, Isten házát ékesítő hímzett terítőkre cserélik el magukat, a gyermekét ápoló anya egy édes mosolyra, a szegkovács meg a deszkát fűrészelő asztalos hajóra, az építész templomra, az uralkodó népe boldogságára. Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad, mint a hímzőnők remeke vagy az építész évszázadokkal dacoló temploma.”[2]

De mire cseréli el magát az, aki csak a jó terméssel, magtárai bővítésével, az evéssel és ivással meg saját gondtalan életével törődik? Aki a kielégülést összetéveszti az örömmel, az élvezetet a boldogsággal. Aki a mennyiségi gyarapodás bódulatában szem elől téveszti a minőségi különbségek csodáját? Aki a közömbös önzés szemellenzője miatt nem érzékeli az ajándékozás kapcsolatokat teremtő elevenségét.

A gazdag nem csak azért oktalan, mert végül mindent elveszít, amit birtokolni vélt. Még inkább esztelen azért, mert embersége a gazdasági ésszerűségre szűkült. Akinek pedig nincs kapcsolata az Istennel és a többi emberrel, annak önmagával sincs. Lelke számonkérésének drámája az utolsó pillanatban csak az eddig rejtett szomorú hiányt teszi láthatóvá.

Mitől függ és kié az életem?

Ha szabadságom Istentől való függés, akkor nem csak a végső számadás után, hanem már most is egészen az övé az életem.

[1] https://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/9822-fulton-sheen-julius-4-i-fueggosegi-nyilatkozata.html 2022.07.27.

[2] Antoine de Saint-Exupéry: Citadella; Fordította: Pődör László  https://mek.oszk.hu/00300/00382/html/ 2022.07.27.