Jeruzsálemi pátriárka: A feltámadott a szenvedésben és a háborúban is jelen van
Gedő Ágnes – Vatikán
Hitünk egyik legnagyobb misztériumával találkozunk az ünnepélyes húsvéti imavirrasztáson az üres sír előtt állva. Megéljük a fény, az ige, a keresztelés és az eucharisztia liturgiáját, majd ünnepeljük a feltámadás örömteli hírét. Lukács evangélista részletesen foglalkozik azokkal az asszonyokkal, akik követték Jézus nyilvános működését. Ők ugyanis a végsőkig hűek maradtak Mesterükhöz. Amikor Jézus sírjáról van szó, Lukács így ír: „Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.” (Lk 23,55-56)
A feltámadás hírvivői a bátor asszonyok
Az evangélista nagyon világosan beszél az asszonyok bátorságáról. Ők lesznek a feltámadás eseményének első hiteles tanúi. Valóban, nemcsak a passió és a keresztre feszítés idején voltak jelen, hanem a temetés pillanatáig is, és így szemtanúi voltak annak, milyen sietve temették el Jézust. Aztán hazamentek, és nemcsak siratták szeretetett Mesterüket, hanem összekészítették a bebalzsamozáshoz szükséges keneteket, amit a szombat elmúltával akartak felhasználni. A figyelmesség, szeretet gesztusa ez, amit a halál sem tudott megállítani – mondta homíliájában Pizzaballa érsek. És ugyanezek az asszonyok a hét első napján észreveszik, hogy el van hengerítve a kő a sírbolt elől. Lukács kiemeli, hogy zavarodottak voltak, amikor meglátták a nyitott sírt, és meg jobban megrémültek attól a két férfitól, aki a feltámadást hírül adták nekik. A félelem dacára azonban ezek a bátor asszonyok visszamentek a tizenegyhez és a többi tanítványhoz, hogy elmondják, mi történt. De a férfiak nem hittek nekik, ezért Péter személyesen ment el ellenőrizni a tényt.
Önzetlen szeretet, bátorság és a feltámadás hirdetése
Lukács megnevezi őket: magdalai Mária, Johanna, valamint Jakab anyja, Mária. Konkrét személyek, névvel, küldetéssel, akik először hirdették a feltámadás örömteli hírét. E bátor asszonyok nélkül, az ő önzetlen szeretetük nélkül, mely képessé tette őket arra, hogy lássák és higgyék az emberileg lehetetlent, a tanítványok megmaradtak volna félelmükbe zárva. Csak az asszonyok voltak azok, akik „a hét első napján kora hajnalban elmentek a sírhoz”, ők voltak azok, akik azonnal hirdetni kezdték a feltámadást, elszólítva az apostolokat a cenákulumból és onnan az egész világra.
Keressük meg Krisztus jelenlétének nyomait a világban
A cenákulumban összegyűlt egyház elképzelése vonzó. Nyilvánvalóan a hitközösség szimbóluma. Ott alapította meg az Úr az eucharisztiát és a papi szolgálatot. Ott kérte tőlünk, hogy szeressük egymást és szolgáljunk egymásnak. Ott jelent meg az apostoloknak és Tamásnak, hogy megerősítse őket a hitben. És ott történt, hogy Mária, az apostolok és a tanítványok imádságos lelkülettel várták a Pünkösd eljövetelét. De a cenákulumból az egyháznak ki kell lépnie, hogy megkeresse a feltámadt Krisztust. Ki kell merészkednie, hogy megtalálja és megértse azokat a rejtett jeleket, melyek Krisztus jelenlétéről tanúskodnak a világban. Ékesszóló, ám titokzatos jelekről van szó, melyek az örömhírről szólnak az üres sír előtt: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lk 24,5). Talán minket is megkísért, hogy a holtak között keressük Jézust. Talán mi is a Mesterhez kiáltunk és könyörgünk, hogy vessen véget a halál és a pusztítás kultúrájának; a gyűlöletnek, a háborúknak, az etnikai konfliktusoknak, egész civilizációk kiirtásának, milliónyi kitelepített ember körülményeinek.
Krisztus az élő Isten, a hittel keresők reménye
Ez a valóság távolivá teszi számunkra Húsvét örömét. És mégis, Krisztus az élő Isten! Húsvét napjától kezdve a Feltámadott jelen van és működik a világban mindenütt, ahol a tanítványok élő hite befogadja. Meg kell tanulnunk keresni őt, mint az evangéliumi asszonyok, ahogy Péter és János keresték a feltámadt Urat. Krisztus az őt hittel és bátran keresők reménye. Azoknak a reménye, akik nem maradnak bezárva önnön biztonságukba, hanem kimerészkednek, hogy megleljék őt ebben a meggyötört világban. Erre az útra hivatott az egyház. Ezt az utat kell hitközösségként együtt járnunk – mutatott rá homíliájában a jeruzsálemi pátriárka. Az egyházat tagjainak tevékeny részvétele növeli és táplálja. Amikor Péter elment, hogy ellenőrizze, amit az asszonyok állítottak, megdöbbenve látta, hogy igazuk volt. El kellett ismernie, hogy a Mester meglepte őt, sőt elképesztette csöndes és élő jelenlétének ajándékával. El kellett ismernie, hogy Jézus már nem a holtak között volt, vagyis azok között, aki már nem vártak Isten meglepetéseire.
Hirdessük Húsvét örömét a világnak!
Hagyjuk, hogy minket is meglepjen Isten azzal, amit nekünk tartogat. Ez Húsvét igazi öröme. Még a szenvedés és a gyűlölet közepette is, amikor nincs ráhatásunk a történésekre, a halál nyomaival magunk körül, az Úr Jézus Krisztus él. Nem fogja hagyni, hogy a halál győzedelmeskedjen. Imádkozzunk, hogy egyházunk, ahol először adták hírül Húsvét örömét, a remény világossága legyen Isten népe számára az evangélium útján. Hirdessük együtt a világnak reménységünk okát, Krisztust, aki valóban feltámadt! – zárta beszédét Húsvét vigíliáján Pierbattista Pizzaballa érsek, jeruzsálemi latin pátriárka.
