25 éves a budapesti Magyar Szentek temploma – Németh László atya emlékezése
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A templom építése történetének gyökerei még az 1990-es rendszerváltás előttre nyúlnak vissza. 1987-ben született meg a Béccsel közösen 1995-ben rendezendő világkiállítás terve és 1988-ban hívta meg az előzetes egyeztetések után Paskai László bíboros II. János Pál pápát magyarországi lelkipásztori látogatásra. 1991 júniusában Bécs elállt a világkiállítás megrendezésétől, augusztusában pedig II. János Pál pápa Magyarországra érkezett. Látogatásával a világegyház élő vérkeringésébe vont bennünket. Az Antall József vezette magyar kormány nem sokkal a pápa látogatása után, 1991 őszén döntött úgy, hogy Bécs nélkül is megrendezi a világkiállítást 1996-ban „Kommunikáció egy jobb világért” mottóval, amelyre meghívást küldött a Vatikán Államnak is.
Szentszéki pavilon terve, mely plébániatemplom marad
A Magyar Katolikus Püspöki Kar döntéséről, hogy készek vállalni a Szentszék pavilonjának felépítését, Angelo Acerbi címzetes érsek, pápai nuncius tájékoztatta a vatikáni Államtitkárságot, amelytől 1993. június 6-án kelt levelében írtak szerint, azt a választ kapta, hogy a „Szentatya nagyra becsüli ezt a kedves szolgálatkészséget és áldásáról biztosítva őszinte örömét fejezi ki a kezdeményezésért.” Seregély István egri érsek, a Püspöki Kar elnöke július 1-én kelt levelével kért fel és bízott meg „az 1996. évi budapesti világkiállítás szentszéki pavilonjának megépítésével, valamint a kiállítás megszervezésével”. Elkezdődtek a tárgyalások Barsiné Pataky Etelkával, a világkiállítás kormánybiztosával. A tervezett EXPO helyszínén kijelölték a vatikáni pavilon helyét, amelynek megtervezésére az egyházmegyéktől tizenöt javaslat érkezett. Az előkészületeket a Püspöki Kar ülésein követte nyomon, amelyeken rendszeresen beszámoltam a fejleményekről, első alkalommal 1993. december 14-én. Az EXPO iroda jónéven vette volna, ha Makovecz Imre kap megbízást a pavilon terveinek elkészítésére. A körültekintő mérlegelés után, Pannonhalma és Hajdúdorog javaslatát is figyelembe véve a javasolt tervezők közül Török Ferenc kapott megbízást a tervek elkészítésére. Már ekkor megfogalmazódott az az elképzelés, hogy a pavilon a világkiállítás után a területileg illetékes plébánia temploma legyen, amelynek egy bérház földszintjén volt kápolnája a Kruspér utcában.
EXPO-t nem rendeztek, de a templom megépült
Az előkészületekről az EXPO Irodával közösen 1994. május 3-án sajtótájékoztatót tartottunk az Úri utcai prímási palotában, amelyen Paskai László bíboros úrral együtt részt vett Barsiné Pataky Etelka főbiztos és Angelo Acerbi nuncius úr. A Püspöki Kar 1994. évi nyári konferenciáján bemutatásra került a templom makettje, téma volt a telek tulajdonjogi helyzete, a pavilon sorsa a tervezett kiállítás után, és a szükséges anyagiak előteremtésének lehetősége. Rögzítésre került, hogy az 1996. május 11-től október 4-ig tervezett kiállításon a Vatikán nemzeti napja augusztus 21-e lesz. Lépések történtek a pavilon és a kiállítás finanszírozásának előteremtéséhez. A Püspöki Karon, a Főegyházmegyén és az egyes egyházmegyéken kívül anyagi támogatási kérelemmel fordultunk az Olasz Püspöki Karhoz, a nyugati segélyszervezetekhez (Renovabis, Europäische Hilfonds, Kirche in Not), a nuncius úr javaslatára pedig a Colombus Lovagokhoz is, akik rendszeresen támogatják a Vatikán kezdeményezéseit. Az 1994. évi parlamenti választások után az MSZP-SZDSZ koalíció alakított kormányt, amely hivatali esküjét július 15-én tette le. Az új kormány már a hónap végén bejelentette, hogy nem kívánja megrendezni a Világkiállítást. A végleges döntést a parlament szeptemberben hozta meg. A parlamenti választások második fordulóját, május 29-et követően, még az új kormány megalakulása előtt 1994. június 17-én Paskai bíboros úr és Acerbi nuntius úr földhasználati szerződést írt alá Barsiné Pataky Etelkával, hogy biztosítva legyen az építkezéshez a terület. Benedetti Tibor pedig felkérést kapott arra, hogy legyen a pavilon-templom megvalósításának projektmenedzsere és folyamatban volt a kivitelező cég kiválasztása is. A nyári hónapokban eldőlt, hogy az EXPO esetleges elmaradása esetén is jó lenne, ha felépülhetne a templom, amely döntést Acerbi nuncius úr is támogatott. Dérczy Ferenc váltotta Barsiné Pataky Etelkát, aki szintén támogatta a terv megvalósítását az EXPO elmaradása esetén is. A kialakul helyzetet a Püspöki Kar 1994. szeptember 13-án tartott ülésén tárgyalta meg. Amikor kiderült, hogy az EXPO biztosan elmarad, 1994. november 21-én lemondtam a kapott megbízásról. A templom megvalósítása ezt követően teljes egészében az Esztergom-budapesti Főegyházmegye ügye lett.
Szent II. János Pál pápa áldása
A Budai Esperesi kerület egyik gyűlésén (esperesi korona) fogalmazódott meg a javaslat, hogy az épülő templom titulusa „Magyar Szentek” legyenek. A Horn kormány a nemzetközi világkiállítás helyett 1996-ra a magyar millecentenárium megünneplését tervezte. Felmerült a kívánság, hogy ebben vegyen részt a Vatikán is. Az események aztán úgy alakultak, hogy a jubileumi évben, 1996-ban maga II. János Pál pápa jött ismét Magyarországra. A Püspöki Kar ebből az alkalomból Esztergomban, az Érseki Palotában rendezett kiállítást Magyarország és a Szentszék ezeréves kapcsolata címmel, amely június 29-én nyílt meg. Az EXPO tervezett épületei közül 1996 nyarára egyedül a templom készült el. Az augusztus 17-i felszentelésen jelent volt Göncz Árpád köztársasági elnök és Barsiné Pataky Etelka is, aki nagy tapsot kapott. II. János Pál pápa pedig szeptember 7-én Győrben a szentmisén megáldotta egy márványtáblát, amely a felépült templomba került.
Ennek szövege: „Őszentsége II. János Pál pápa az 1996-ra tervezett Világkiállítás vatikáni pavilonja helyén felépült Magyar Szentek templomának erre az emléktáblájára áldását adta második magyarországi apostoli látogatása alkalmával a Győrött bemutatott szentmise végén. 1996. Szeptember 7.”.
Végezetül szólaljon meg maga Szent II. János Pál pápa, aki mindhalálig felemelte a nemzet tiszteletét: „Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet”.
