A pápa karácsonyi béke kívánsága a keleti egyházaknak, az ukrán hívek reményei

Vertse Márta – Vatikán

A Juliánusz-naptárt követő keleti egyházak január 7-én ünnepelték Karácsonyt. Ferenc pápa mindannyiukhoz intézte szívből jövő köszöntését '@pontifex' fiókján: „Szeretettel küldöm legjobb kívánságaimat, békét és minden jót kívánok a keleti egyházak fivéreinek és nővéreinek, katolikusoknak és ortodoxoknak, akik az Úr Születését ünneplik: Krisztus, aki Szűz Máriától született, ragyogja be családjaitokat és közösségeiteket!”

Egy újabb Karácsony a világjárvány idején

Mind a katolikus, mind az ortodox keleti egyházakban idén különösen érezhető a karácsonyi ünnep. A pandémia által okozott nehézségek napjainkban megkívánják, hogy újból felfedezzük az egység, a szeretetközösség értelmét, amelyet Jézus születése idéz elő. Idén Karácsonykor meg kell erősíteni a testvériség érzését. Ezt hangsúlyozta Makszim Rjabuha görögkatolikus szalézi szerzetes a Vatikáni Rádió olasz műsorának adott interjújában.

A Vatican News munkatársa a beszélgetés elején megállapította, hogy a Juliánusz-naptárt követő egyházak Karácsonya egyre inkább a minden keresztény valóság közötti testvériség pillanata, majd feltette a kérdést, hogy mi az Úr megszületésének jelentősége napjainkban?

Az ukrán szalézi szerzetes válaszában az egység nagy jelentőségét hangsúlyozta. A Karácsony egységet jelent Istenben, aki mindannyiunk számára megszületik, keresve a legszegényebbeket, a leginkább elfeledett, elcsüggedt személyeket, akik nehéz helyzetben élnek. Ők nagyon sokan voltak Jézus megszületésekor, több mint kétezer évvel ezelőtt, de napjainkban is magas a számuk. Azonban mindennek ellenére, Karácsony ünnepének egészen különleges az értelme, légköre szinte megváltoztatja a levegőt, amelyet belélegzünk, mert Karácsony keleten egyben a nagy összetartozás, a nagy családiasság ünnepe, amely egybegyűjt mindenkit az atyai ház fedele alatt, visszavezet az élet méhébe. Az egység egyszersmind reményt, egy új perspektívát nyújt, amelyre nem egyedül, hanem mindnyájan együtt tekintünk. A Karácsony nem csak azt jelenti, hogy együtt vagyunk azokkal, akikkel egymás mellett élünk, hanem azt is, hogy közösen, új szemmel, bizalommal és reménnyel tekintünk a világra, telve a mennyei jövő képével, amely azonban mindennapi életünknek is szól.

Idén ismét a világjárvány idején ünnepeljük a Karácsonyt. Milyen reményeket nyújthat ma ez az ünnep? – hangzott a következő kérdés.

Mindenekelőtt annak a reményét, hogy visszatérhetünk egy nyitottabb életre – válaszolta Makszim atya, ukrán görögkatolikus szalézi szerzetes. Az utóbbi évek egy kis félelem, bizalmatlanság, fáradtság, szomorúság érzését keltették, mégis a Karácsony továbbra is az összetartozás légkörét ébreszti az emberekben – tette hozzá Makszim atya, majd elmondta, hogy mint szalézi szerzetes a fiatalok oktatása terén fejti ki tevékenységét és észrevette, hogy ebben az időszakban a fiatalok még jobban kutatják a kommunikáció lehetőségét, olyan kommunikációt keresnek, amely valódi, nem virtuális kapcsolatokból áll. Ma az emberek az igaz embert keresik és Karácsony reménye az, hogy ismét hihetünk az emberi személyben, minden félelem ellenére, amely az egészségügy terén támadhat a Covid miatt. A remény és a bizalom erősebb mindennél, ami megoszthat bennünket – fejtette ki Makszim atya.

A Vatican News munkatársa ezután a következő kérdést tette fel:

Az Úr eljött közénk, alázatossá, kicsinnyé, védtelenné téve magát: ennek az ünnepnek az erőteljes üzenete a befogadás, amely soha nem hiányozhat a kevéssé szerencsések irányában?

Igen, a befogadás nagyon szép dolog, amelyet már több mint egy éve gyakorlunk, különös tekintettel a hajléktalanokra. Ők a szegények egy új kategóriáját képviselik. Azokról van szó, akik az utóbbi években Ukrajnában az ország egyes területein dúló háború következtében váltak menekültekké – felelte Makszim atya, kiemelve, hogy nagy figyelmet fordítanak ezeknek a személyeknek a szükségleteire. Befogadási központokat létesítettek számukra, hogy el tudják látni őket élelemmel, munkalehetőséget szerezzenek nekik. A karácsonyi időszakban még többet tesznek értük, mivel keleten ekkor ünneplik Szent Miklóst is, aki a gyermekek és minden szükséget szenvedő védőszentje és ilyenkor még nagyobb az adakozási, segítségnyújtási kedv, az ajándékozás. Ezek az évek még több nehézséget tartogatnak számunkra a koronavírus és a háború miatt – folytatta tanúságtételét az ukrán szalézi szerzetes. Ezzel egyidejűleg azonban tovább él az igazi remény Istenben, aki tud egyenesen írni még a történelem görbe soraiban is, amelyekben élünk és amelyekben Ő be tudja váltani ígéreteit az emberek olykor romboló magatartása ellenére is.

Utalással az utóbbi évek donbászi konfliktusára, a béke ajándékának témája zárta le a beszélgetést.

Itt az ideje, hogy ezen a Karácsonyon a béke ajándékát kérjék az Úrtól? – tette fel a kérdést munkatársunk.

Válaszában Makszim Rjabuha atya aláhúzta, hogy a béke ajándékát mindig kell kérni. Szerencsésnek nevezte magát, mivel egy ideig az ukrajnai apostoli nuncius, Claudio Gugerotti érsek tolmácsaként működhetett. Vele együtt felkereshette az ukrán területek konfliktusban élő közösségeit a karácsonyi és húsvéti ünnepek alkalmával is. Az emberek nagyon remélik, hogy nem feledkeznek el róluk és reménykednek abban, hogy ez az egység, ez az összetartozás az Úr révén élővé válik a látható korlátok ellenére. Nagyon fontosnak tartják, hogy ne hagyják magukra és ne zárják ki őket a valós világból, abból az életből, amelyet mindnyájan élünk. „Mindannyiunknak reménykednünk kell a valódi békében, amely lehetővé teszi, hogy visszatérjünk hétköznapi földi életünkhöz, hogy eljuthassunk a Mennyek országába is” – mondta tanúságtétele utolsó üzeneteként Makszim Rjabuha ukrán görögkatolikus szalézi szerzetes a keleti egyházak Karácsonya alkalmából.