Slachta Margit SSS újratemetése Slachta Margit SSS újratemetése 

Identitásunkat nem adhatjuk föl: újratemették Slachta Margit szociális testvért

„A Hazát itt hagyni nem akartam (…) a kötelesség visz el és hoz vissza.” Németh Emma, a Szociális Testvérek Társasága magyarországi elöljárója emlékezik Slachta Margitra, akinek üzenete ma is időszerű nemcsak Magyarország, de egész Európa számára is.

2021. december 7-én újratemették Slachta Margitot, a Szociális Testvérek Társasága alapítóját. Dr. Erdő Péter bíboros vezette az újratemetési szertartást, amelyen a katolikus érsekeken és számos püspökön kívül a zsidó felekezetek és más történelmi egyházak, valamint az állami élet képviselői, köztük az Országgyűlés házelnöke is részt vett.

Slachta Margit életét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Mátrai Márta az Országgyűlés háznagya, valamint Kővári Magdolna SSS, a Szociális Testvérek Társasága általános elöljárója és dr. Németh Emma SSS, magyarországi elöljáró méltatta, kiemelve Slachta Margit aktualitását is.

Hallgassák meg Németh Emma SSS emlékezését!

Az elmúlt évszázadban nem volt ritka, hogy éppen a hazájukat nagyon szerető és szolgálni akaró emberek kényszerültek azt elhagyni. Közéjük tartozott alapítónk, Slachta Margit is. A keresztény és nemzeti értékek melletti alkutlan kiállása miatt 1948-ban kizárták az Országgyűlés törvényhozói munkájából. Illegálisan hagyta el Magyarországot. A testvérközösségnek írt levelében azt ígérte, visszatér, amint tengerentúli feladatait elvégzi. 1951 novemberében vissza is érkezett Bécsbe, ám az illegális határátlépés nem sikerült.

Ami akkor több hónapos próbálkozás ellenére sem volt lehetséges, az most, 70 évvel később a hálás utókor jóvoltából megtörténhetett. Köszönet illeti ezért az újratemetést kezdeményező Barankovics Alapítványt és a Nemzeti Örökség Intézetét.

„A kötelesség visz el és hoz vissza.” – írta Slachta Margit 1949-ben. Ez a kötelességtudat az örökéletbe átlépve sem szűnt meg benne. Vallotta ugyanis, hogy a földi és az örök hazát egymástól elválasztó láthatatlan vonal nem szigetel el bennünket egymástól.[1]

Slachta Margit SSS
Slachta Margit SSS

Útmutatást adni, az ember valódi javát és boldogságát elősegíteni, lelkesíteni, felrázni, a korszellemtől függetleníteni és az örök értékeket felmutatni: ez jellemezte leginkább Slachta Margit életét és munkáját. Hazaérkezésével ma is minden bizonnyal ezt tartaná kötelességének. 1939-ben adott útmutatása nekünk is szól: „óriási munkát kell végeznünk, hogy függetlenítsük magunkat a korszellemtől, a minden jogfogalomtól elszakadt államokból ideáramló erős hatásoktól.”[2]

A keresztény gyökereit lassan elveszítő Európában ma is nagyon aktuális ez a felhívás. Láthatjuk, hogy a keresztény alapok hiánya különféle, egymásnak ellentmondó jogértelmezést és jogbizonytalanságot eredményez. 1943-ban elhangzott figyelmeztetése nekünk is szól: Az ember önmagában nem képes más ember számára az emberi méltóságot és jogot biztosítani. Az ember nem diktálhat erkölcsöt.[3]

Ha mégis megteszi, azzal nem a diszkrimináció eltörlését és a minden embert megillető egyenlő bánásmódot szolgálja. Ellenkezőleg. Elszakítja az embert társadalmi és biológiai gyökereitől, ezzel céltalanságba és reménytelenségbe taszíthatja. Az abortusz és eutanázia legalizálásával, a biológiai nem megtagadásával pedig veszélyezteti az emberi személy Istentől kapott méltóságát is. Ez a halál kultúrája, ami nemcsak az egyes emberek leselejtezéséhez, hanem előbb-utóbb a társadalmak összeomlásához is elvezet.

„A kötelesség visz el és hoz vissza.“

Slachta Margit hazajövetelével ma is kötelességet teljesít. Állásfoglalásra, a korszellemtől való függetlenségre és cselekvésre szólít mindannyiunkat. „Aki ma beszél, amikor beszélni kell; aki, mint katolikus beszél és cselekszik, mikor szól és tesz, az a társadalmat és az államot alapjaiban támogatja”[4]

Csak az Istenből élő tudatos ember képes függetlenné válni a korszellemtől. Az, akinek van saját identitása, értékrendszere, tájékozódási pontja, stabil háttere. Sem a politikai korrektség, sem a tolerancia, sem az egység fontossága nem eredményezheti a saját identitás, a  saját értékek feladását. Egy 1920-as cikkben így ír erről: „Mert ha a béke és összetartás egy meggyőződésbeli elmosódottságot eredményez, az végzetes hiba volna és út azon liberalizmus felé, mely végső kifejlődési fokán a bolsevizmus képében mutatkozott be. (…) Bántani nem bántunk senkit, de azt ne kívánja senki, hogy az ő kedvéért színtelenekké legyünk.”[5]

Slachta Margit életpéldájából merítsünk erőt, lelkesedést, útmutatást, segítséget saját életünkhöz! Kérjük a közbenjárását, hogy el tudjuk utasítani a közömbösséget és konformizmust! Adja Isten, hogy megőrizzük keresztény gyökereinket, hogy soha ne hallgassunk, amikor beszélni kell, és ne legyünk tétlenek, amikor cselekedni kell!

„Járj közben értünk, mai szociális testvérekért, országunkért és Európáért Margit, testvér!“

 

[1] Húsz év - Lelki örökség II. kötet, 105. old.

[2] 1939. október 6-ai tanítás

[3] Vö. A Lélek Szava, 1944. I. 15., 11-14.

[4]Társaságunk szellemi arcképe , A Testvér 1943. évi 10. sz. – Slachta Margit lelki öröksége II. 1940-1945 c. kötet, Salkaházi Sára Alapítvány, Bp., 2012., 116. old.

[5] Slachta Margit: Folytatások és kiindulások, Magyar Nő, III. évf. szept. 11. 1920, 10. szám

Hitvallása
Hitvallása

Slachta Margit rövid életrajza

Az 1884. szeptember 18-án született és 1974. január 6-án Buffalóban meghalt Slachta Margit volt Magyarország első női parlamenti képviselője, akit 1920. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén választottak képviselővé.

A nagyfokú szociális érzékkel rendelkező szerzetesnő már tanárképzősként bekapcsolódott a patronázs mozgalomba, majd ő volt a megalapítója a Keresztény Nő c. katolikus egyesületi lapnak és a később párttá alakuló Keresztény Női Tábornak. A nők jogaiért küzdött ugyan, de elhatárolódott a radikális feminizmustól. Vallotta, hogy nincsen külön női és férfi érdek, mert a kettő a családban egy, és bármelyik sérül, sérül a gyermek érdeke is.

Fő célja volt az ember, az egyén és a család boldogítása, a gyermek-, nő- és családvédelem, ide értve az evilági boldogítás mellett az örök célok felé törekvés segítését is. Ehhez kevésnek tartotta a karitász munkát, emberhez méltó társadalmi körülményeket kívánt kialakítani. Ennek érdekében már az 1920-as évek elején szociális iskolát szervezett, szociális útmutató füzeteket adott ki, majd 1937-ben megnyitotta az ország első katolikus női szociális képzőjét.

A társadalmi reformok és a belső megújulás szolgálata által egy egészen új krisztusi világ előkészítésén fáradozott, amelyben egyre kevesebb a hajótörött, tehetetlen, elhagyott ember. 

Meggyőződése volt, hogy a törvényhozásban elengedhetetlen a Tízparancsolat érvényre juttatása. A társadalom krisztusibb berendezkedése nélkül minden szociális és karitatív működés elégtelen. Eszköze akart lenni a Szentléleknek, kialakítani saját magában és a szociális testvérekben az olyan – Istent és embereket szerető – modern munkás típusát, aki szolgálja Isten és a lelkek ügyét az élet centrumából, onnan, ahonnan országok és népek sorsát irányítják.

Nem alamizsnálkodással akart csupán segíteni, hanem erkölcsi támasszal, népneveléssel. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a krisztusi alapok elvesztése jogbizonytalanságot eredményez, mert az ember önmagában nem képes más emberek számára az emberi méltóságot és jogot biztosítani. Az ember nem diktálhat erkölcsöt. Az erkölcstelen törvényekkel szemben az Istennek való engedelmességet vállalta akkor is, ha az veszélyes volt, hiszen – ahogy 1943-ban írt világnézeti Credo-jában megfogalmazta: „az igazság kérlelhetetlen és alkutlan, de az isteni irgalom határtalan.” 1908-ban választott szerzetesi életmottója: Jézusom, irgalom.

Fontosnak tartotta a közszellemformálást. Világnézeti kurzusokat szervezett, cikkeket írt, előadásokat tartott, bátran szembeszállva a pusztító ideológiákkal, a fasizmussal és a kommunizmussal egyaránt és a testvéreket is erre hívta.

A három parlamenti ciklusban (1920-1922, 1945-1947 és 1947-1949) képviselővé választott Slachta Margitot parlamenti és szociális munkája mellett legtöbben életveszélyt is vállaló embermentő munkájáról ismerik. Vezetésével a szociális testvérek a II. világháború alatt több, mint ezer zsidó életét mentették meg Magyarországon. Ennek a munkának lett vértanúja a 2006-ban Budapesten boldoggá avatott Salkaházi Sára testvér is.

A magyarországi menekítés mellett szót emelt a környező országok zsidó deportálásai ellen is. A szlovákiai zsidók érdekében 1943. március 11-én XII. Piusz pápánál is járt, aki az audienciát követően tiltakozásra szólította fel a szlovákiai püspököket. Ennek hatására akkor a deportálást leállították. Az audienciára várva írta meg a világnézeti Credo-ját is.

Slachta Margit a társadalom érdekében végzett szociális és politikai munkája mellett abban is prófétának bizonyult, hogy az általa 1923-ban megalapított Társaságban létrehozta az un. titkos külső testvéri életformát. A titkos külső testvérek is fogadalmat tettek a tisztaságra, szegénységre, engedelmességre és a Társasághoz való hűségre. Ők azonban jeltelenül élték a szerzetesi életet a rájuk bízottak között. Ennek részben pasztorációs oka volt, részben pedig az esetleges egyházüldözést vette ezzel figyelembe, ami a szerzetesrendek 1950-es betiltásakor be is következett. Ekkor az elöljárók kihirdették: mostantól mindenki titkos testvér. Így tudott a Társaság a kommunista diktatúra éveiben is fennmaradni és új hivatásokat is befogadni.

1974-ben bekövetkezett halálakor az Associated Press hírszolgálati központ 6200 amerikai újságnak adta hírül ezt a hírt.

09 december 2021, 17:10