Történelem: Janka Ferenc atya elmélkedése Advent 2. vasárnapjára
Szent Lukács evangélista, a kedves és tudós orvos, egy hivatásos történész alaposságával rögzíti az utókor számára Jézus nyilvános működése kezdetének történelmi koordinátáit. Gondosságának sokat köszönhetünk. Hiszen evangéliumában elevenen lüktet a történelem, és számunkra rögzített történelme termőtalaján ékesen virágzik és bő termést hoz az evangélium.
Lukács történelmi igényességével kapcsolatban egy római diákkori emlékem jut az eszembe. A Pápai Gergely Egyetemen talán a “Keresztény nyelv filozófiai elemzése” című tárgyból vizsgáztam, boldog emlékű Carlo Huber SJ atyánál. A vizsga egyébként jól sikerült, hiszen itt kezdődött a professzor úrral az a bizalmi tanár-diák kapcsolat, ami miatt később a doktori értekezésem témavezetője lett. Mégis, egy olyan kérdése vésődött máig felejthetetlenül az emlékezetembe, amire akkor nem tudtam válaszolni. Pedig ez elvileg rendkívül egyszerű volt. “Mi az evangélium?” Kérdezte többször is, olyan választ várva, amit nem találtam el. Mi az evangélium? “Geschichte!” Történelem! Adta meg ő azt a választ, amit hallani szeretett volna. Szíve közepéből feltörő erővel áthatott szava szinte most is a fülemben van, és az évek múlásával egyre jobban érteni vélem kijelentése szándékát.
Mert igaz, hogy szó szerinti jelentésében az euangélion jó hírt, örömhírt jelent. De az emberiség történelmének egy meghatározott helyén és idejében konkrétan felhangzó és megvalósuló evangélium több. Több, mint a “Hol volt nem volt, volt egyszer egy fiú...” mesés időn kívülisége. Több, mint valami kellemes távoli üzenet vagy unaloműző érdekesség. Több, mint a mítoszokban és legendákban lecsapódó “örök emberi”. Több, mint költők magas röptű és mélyen szántó vallomásai. Több, mint az életünk kényelmét szolgáló tudományos felfedezések vívmányai. Több, mint a pszichológiai technikák által megvalósítható testi-lelki jól-lét.
Mi az evangélium? Történelem. Jézus Krisztus evangéliumában maga Isten lép a történelembe, a világ és az ember történelme pedig máshol és előbb soha nem látott intenzitással egyesül Isten szeretetével. Az örök Isten hús-vér ember lesz. Mindenben hozzánk hasonló a bűnt kivéve. Tanít gyógyít, új életre kelt. Értünk szenved és vállalja a halált. Feltámad, elküldi a Szentlelket. Kész arra, hogy megdicsőült testével és vérével a kenyér és a bor színe alatt rejtőzzön és a földi idők végezetéig velünk maradva ránk váró jelenlét legyen.
Mi az evangélium? Történelem. És mi a történelem? Ezt egy másik római emlékem révén értettem meg mélyebben. 2002-ben a Pápai Német-Magyar Kollégium alapításának 450. évfordulóján Pater Peter-Hans Kolvenbach, a jezsuita rend generálisa tartott egy emlékező beszédet, amelynek mindnyájunkat megérintő, fő gondolata az volt, hogy “a nagybetűs történelem mindig kisbetűs történetekből épül fel”. Nem azon kívül, nem az előtt vagy az után, hanem abban és abból.
A Germanicumot a trienti zsinaton a katolikus megújulás érdekében hozott reformok értelmében, teológiailag jól képzett és személyes vallásosságában buzgó klérus képzésére alapították 1552-ben. A kezdeményezők Loyolai Szent Ignác és Giovanni Morone bíboros voltak, akik megnyerték III. Gyula pápa támogatását. Az intézmény történelme során számos bíboros, püspök, magas egyházmegyei hivatalt betöltő katolikus pap került ki a növendékek közül. Különlegesen fényes csillagai kollégiumunknak a vértanúi, így a Sztálin által meggyilkoltatott Romzsa Tódor görögkatolikus püspök is.
Az alapítók személyes, kisbetűs története a nagybetűs történelem felbecsülhetetlen értékű kovászává vált. (Az én kisbetűs, személyes történetemé is). Példájuk két dologra is tanít és bátorít bennünket is. Egyrész arra, hogy fedezzük fel saját életünk kis történéseiben is azokat a személyeket és mozzanatokat, akik életünk egészére pozitív hatással voltak. Másrészt arra, hogy ne csüggedjünk állapotbeli kötelességeink hűséges teljesítése közben, mert soha nem tudhatjuk egészen pontosan, hogy a mi életünk magvetéséből mikor szökken szárba és hoz bőségest termést valami, valaki, ha nem is a földi, de az örök életre.
Mi az evangélium? Történelem. Jézus Krisztus óta az evangélium megjelent az emberi történelemben és a történelem az evangéliumban. Talán szokatlan, de a nagybetűs történelem ma is a kisbetűs történetekben bontakozik ki. A mindennapi, személyes állásfoglalásokban, döntésekben és cselekedetekben, nem azok előtt vagy után, nem azok felett vagy alatt, hanem bennük. Ezért ma 2021. december 5-én, a római katolikus liturgikus kalendárium szerint advent 2. vasárnapján, amikor Joe Biden az amerikai és Vlagyimir Putyin az orosz elnök. Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. Ferenc a római pápa és Erdő Péter bíboros Magyarország prímása, akkor a legfontosabb, sőt egyedül fontos dolog az, hogy hittel hallgassuk és váltsuk tettekre az evangéliumot. Hogy a mi személyes, kisbetűs életünk története szeretetben egyesüljön a történelem Istenével és Isten történelmével. Mert igazán csak így tárul fel annak a mindig egyszerre személyes és egyetemes titoknak a mélysége, magassága és szélessége, amit úgy hívunk, hogy történelem.
