Fiatalok, Európa és reménység - Parolin bíboros Strasbourgban

Vertse Márta – Vatikán

Délelőtt a vatikáni diplomácia első számú képviselője felkereste az Európa Tanács központi székhelyét. Elzászi látogatása lezárásaként Parolin bíboros vasárnap, július 4-én délután négy órakor szentmisét mutatott be a fiataloknak a Szent Ottília hegy kegyhelyén, a Hohenburg apátságban, ahol a tartomány szent patrónája nyugszik édesapjával és édesanyjával. Az ünnepélyes szentmise egyben alkalmat adott arra is, hogy a bíboros felszentelje az egyházmegye új segédpüspökét, Gilles Reithingert, aki idáig a Párizsi Külmisszió legfőbb elöljárója tisztségét töltötte be. 

Röviden felidézzük Elzász tartomány védőszentjének életét, akinek tisztelete Magyarországra is eljutott. Az 1768-ban felépített barokk stílusú parádi katolikus templomot Szent Ottília tiszteletére szentelték, délidőben a templom három harangja közül az elzászi patróna nevét viselő szólal meg.

Szent Ottíliát, Elzász patrónáját egész Európában tisztelik

Szent Ottília apátnő, Elzász védőszentje a szemfájósok és vakok védőszentje vakon született egy elzászi hercegi családban, a VII. században. Apja, Adalrich herceg megpróbálta rávenni feleségét, hogy ölje meg a csecsemő gyermeket, azonban az édesanya ehelyett a dajkával a burgundiai Palme kolostorába vitette, ahol titokban felnevelték leányát. Amikor Erhard püspök megkeresztelte a serdülő Ottíliát és krizmával megkente a szemét, a fiatal lány látni kezdett. Szent Ottília legendás életének másik epizódja, hogy miután szentáldozás nélkül halt meg, még egyszer életre kelt, hogy magához vehesse a szent ostyát. A 680-ban alapított Hohenbourgi kolostor első apátnőjét XII. Piusz pápa hirdette ki Elzász patrónájának 1946-ban, egy évvel a második világháború befejezése után. A tartomány ugyanis különösen sokat szenvedett a náci német megszállás idején.

Szent Ottília életében jelen van az Úr, aki befogadja a magukra hagyatottakat

Vasárnap délután homíliájában Parolin bíboros felidézte az egész Európában tiszteletnek örvendő szent alakját, dicsérve ragyogó példamutatását. A szent életében megnyilvánul az isteni cselekedet hatalma és gyengédsége. Létében felismerjük az Urat, aki befogadja és felemeli a magukra hagyatottakat és azt a látszólagos ellentmondást is, hogy aki jobbnak és méltóbbnak tartja magát, végül rájön, hogy szüksége van irgalmasságra és üdvösségre és gyógyulást talál erkölcsi vakságára annak a közbenjárására, akit azelőtt viszolyogva visszautasított. „Szent Ottília létezése azt mutatja, hogy az isteni közbelépés megváltoztathatja a perspektívákat minden pillanatban, új életet és új küldetést ad, meggyógyít a betegségekből és utat nyit az evangelizálás váratlan formáinak” mondta homíliájában Paroli bíboros.

A monasztikus közösség Hohenbourg erődítményében

Utalt Szent Ottília apjára, Adalrich elzászi hercegre, aki először visszautasította lányát vaksága miatt, majd, hogy jóvá tegye bűnös szándékát, neki ajándékozta leghatalmasabb erődítményét, ahol Ottília létrehozott egy monasztikus közösséget és ahol 720 körül bekövetkezett haláláig élt. „Szent Ottíliát ünnepelni annyit jelent, mint hirdetni Isten hatalmát, aki a legszerencsétlenebb körülményeket arra használja fel, hogy szent lelkeket formáljon” – fejtette ki homíliájában Parolin bíboros, vatikáni államtitkár.

Európa: reményre van szükség, hogy kijussunk a demográfiai télből

A bíboros szólt a földrészünket jellemző születéscsökkenésről. „Európának szüksége van a reményre, ha azt akarja, hogy véget érjen a demográfiai tél, amely nem elsődlegesen a gazdasági vagy társadalmi válság gyümölcse, hanem a remény és a lét hiteles értelmének meggyengülése. Ezért Európának szüksége van arra, hogy ismét felfedezze gyökereinek mély értelmét, szüksége van az Istenbe vetett hitre”. A bíboros a következő erőteljes felhívással fordult a hívekhez: „Európának szüksége van a jótékony szeretetre, arra, hogy gondoskodása középpontjába helyezze azokat, akik a perifériákon, szegénységben vagy kirekesztettségben élnek. Szükség van a migráció jelenségének bölcs és messzelátó kezelésére, hogy meg lehessen valósítani a valódi integrációt, ami váljon a testvériség forrásává és tartsa távol a fájdalmas elkülönítések és meg nem értések kockázatát, egy olyan kultúra rémképét, amely tagadja, hogy minden emberi lény egymás testvére. Fratelli tutti!” – utalt Ferenc pápa enciklikájára a bíboros államtitkár.

Kilenc évtizede hozták létre az Örökimádás Társulatát

Parolin bíboros emlékeztetett rá, hogy éppen ezen a hegyen, amelyet Szent Ottília választott ki kolostora megalapításához, 90 évvel ezelőtt, 1931. július 5-én hozták létre az Örökimádás konfraternitást. Ez volt a kívánsága Charles Ruch strasbourgi püspöknek már 1924-ben, tervét hét évvel később valósították meg. Az alapítók célja az volt a két világháború közötti időszakban, hogy az örökimádók hangsúlyozottan imádkozzanak a békéért és egyházmegyéjükért. Később ehhez a szándékhoz kapcsolták a papi és szerzetesi hivatásokért mondott imákat is.

Ma 52 csoportban mintegy kétezren követik egymást egész évben az örökimádásban és minden szerdán számos zarándok csatlakozik hozzájuk. A világjárvány idején az ima a szokásos formában és spirituális szeretetközösségben, virtuálisan is folytatódott. A bíboros arra buzdította a konfraternitás tagjait, hogy tartsanak ki hűségesen elkötelezettségükben. Rámutatott, hogy az alapítók szándékai ma is időszerűek, hiszen a béke soha nem egy véglegesen megszerzett jó, hanem mindenki számára elkötelezettség és egyben ajándék, amelyet kérni kell az Úrtól. Imára van szüksége az egyházmegyének is, amelynek történelme tükrözi az európai történelem nagy részét.

Szent Ottília az evangelizálás útja sok nemzedék számára

A források szerint Ottília kétszer született és kétszer halt meg: a keresztség által új teremtménnyé született Krisztusban és elnyerte látását. Életrajzi forrásai továbbá elbeszélik, hogy nővérei oktatására halála után visszatért az életbe, kezébe vette a szent útravalót, hogy ismét meghaljon és újjászülessen az ég örömeinek. A jelenlegi gondolkozásmód szkeptikus a csodákkal szemben, de ezekben az elbeszélésekben és a keresztények ájtatosságában megérezzük a mély igazságot, amely belőlük kisugárzik, mert általuk találkozunk Krisztus gyógyító és megváltó hatalmával – hangsúlyozta homíliájában Parolin bíboros. Szent Ottília esetében látjuk azokat az óriási nehézségeket, amelyekkel egy apja által visszautasított kislány találkozott, aki nem akart egy vak lányt a családban és az Úr felszabadító közbelépését, aki az áldás és az evangelizálás eszközévé akarta tenni Ottíliát számos nemzedék számára. A hit látja a láthatatlant és teljesen új, váratlan utakat nyit meg, új életstílusokra tanít, kitartást nyújtva. Szent Ottília és annyi más szent csodáinak alapja a hit forrásának a csodája – jegyezte meg végül homíliájában Pietro Parolin bíboros, arra buzdítva, hogy higgyünk mély hittel az Úr csodáiban, aki megtéríti és meggyógyítja a szíveket, visszaadja a vakoknak látásukat, új életet ad és azt akarja, hogy mindnyájan megismerjük Isten Fiát és elnyerjük az üdvösséget.