Eucharisztia Eucharisztia 

Rész és egész – Janka Ferenc atya elmélkedése Úrnapjára

Krisztus Szent Teste és Vére ünnepe: Úrnapja. Bizonyára sokan vagyunk olyanok, akik gyerekkorukban elsőáldozási katekézisen a -„mi az oltáriszentség?”- kérdésre ezt a válasz tanultuk: „Jézus Krisztus valóságos teste és vére a kenyér és a bor színe alatt”.

Most amikor a budapesti Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülünk, érdemes ezt a kérdést újra feltenni. Mi az eukarisztia?

Mielőtt megpróbálnék a kérdésre válaszolni, egy réges-régi példázatot szeretnék felidézni. Egy indiai maharadzsa udvarának főemberei az élet nagy kérdéseiről vitáztak. Az uralkodó őket hallgatva megparancsolta, hogy hívjanak a város főterére öt vak embert és vezessék őket egy elefánthoz. Miután mindegyikük megérinthette a hatalmas állatot, megkérdezték tőlük, hogy milyen az elefánt.

Az első, aki az ormányát fogta, azt mondta, olyan, mint egy óriáskígyó. A második, aki a farka közelébe került azt állította, hogy egy kötélhez hasonlít, aminek ecset van a végén. A harmadik, aki a fülét fogdosta, így szólt: „az elefánt éppen olyan, mint egy hatalmas legyező.” A negyedik, aki a lábát tapogatta, úgy vélte, hogy olyan, mint egy oszlop. Végül az ötödik, aki az oldalához került meg volt győződve arról, hogy az elefánt olyan, mint egy nagy fal.

A történetet többnyire az emberi megismerés töredékességének illusztrálására szokták felhasználni, ütköztetve és mulatságossá téve a résztapasztalatok alapján egymásnak ellentmondó állításokat. Napjainkban, a relativizmus diktatúrájának korában, ezen nem is lepődünk meg. Azonban, ha a történetet figyelmesebben olvassuk, akkor két másik dolog is nyilvánvalóvá válik. Az egyik az, hogy a vakok tapasztalataiban sok igazság van. Csak annyiban tévednek, amennyiben részleges ismereteiket az egésszel, az elefánttal azonosítják. A másik, még az előbbinél is fontosabb belátás pedig az, hogy az elefánt, vagyis az egész és annak igazsága létezik! A teljes igazság létezését nem csorbítja tehát az sem, ha mi, a vakokhoz hasonlóan, ennek csak néhány aspektusát ismerjük.

Az eukarisztia misztériuma is egy ilyen kimeríthetetlen teljesség. Néhány évtizeddel az Úr napja ünnepének kialakulása előtt 1215-ben a IV. Lateráni zsinat két fontos tanítást is megfogalmazott. Az első, hogy a kenyér és a bor Krisztus valóságos testévé és vérévé lényegül át. A másik az úgynevezett ’teológiai analógia’ tan. Eszerint „a Teremtő és teremtménye közt bármekkora legyen is a hasonlóság a köztük lévő különbség mindig nagyobb”. Ennek alapján hívő bizalommal, mégis kellő intellektuális alázattal kell tudomásul vennünk, hogy Istenhez, a Szeretet Szent Titkához, az egyház történelmi közösségének tagjaiként és egyénenként is úgy közelítünk, mint a vakok az elefánthoz.

Ahelyett azonban, hogy azon keseregnénk, mi mindent nem tudunk Istenről és az eukarisztiáról, érdemesebb rácsodálkozni azokra az éltető hitigazságokra, amelyek révén nem vagyunk kiszolgáltatva a tudatlanság teljes sötétségének, hanem az életben való eligazodásunkhoz és az örök üdvösségünkhöz elégséges iránymutatást kapunk.

- Mi az eukarisztia? Reálszimbólum. Sokkal több, mint puszta jel. A jel és a szimbólum különbségére utal az ’Oldalszél’ KRESZ tábla és a szélzsák különbsége. A szélzsák úgy utal a szél erősségére és irányára, hogy tartalmazza is azt, amire felhívja a figyelmet.

- Mi az eukarisztia? Ontológiai esemény: átlényegülés, átváltozás. Keresztény életünk legreménytelibb állítása. Ahogy a kenyér és a bor Krisztus halhatatlan szeretete és hallatlan alázata révén feltámadott és megdicsőült emberségének hordozója lehet, úgy hív bennünket is Szent Ágoston nyomán átalakulásra: „Vegyétek, amik vagytok, Krisztus teste! Legyetek, amik vagytok: Krisztus teste!”

- Mi az eukarisztia? Antropológiai, egzisztenciális jelentőségű történés: egyre mélyülő vágyaink és egyre magasabban szárnyalni óhajtó beteljesedéseink világa.

- Testi létünk szerint fizikai éhségünk és szomjúságunk parányi csillapítása.

- Emberi és társas mivoltunk igazságra és testvéri közösségre éhező és szomjazó valósága számára baráti asztalközösség, a szolidaritás megtört kenyere és az igaz szeretet örömének bora.

- A Szentet éhező és szomjazó lelkünk számára pedig mennyei manna és az üdvösség kelyhének boldogító itala az Istennel való egyesülés menyegzői lakomáján.

- Mi az eukarisztia? A szabadulás és a szabadítás tápláléka. Olyan étel és ital, ami tanít és gyógyít. Elvezet „a mindent szabad nekem”-től, a „de nem minden használ” bölcsességére. Figyelmeztet, hogy ne váljak semminek a rabjává. Nagy Gáspár „kell valami szabadítót mondani” verssorának dinamikáját folytatva mondhatnánk, hogy kell valami szabadítót enni és inni, hogy bűnös kötöttségektől megszabadulva élhessünk és a szabadító Isten munkatársaiként másokat is a gyógyító és szabaddá tévő igazságra és az ebből fakadó igaz életre vezethessünk.

- Mi az eukarisztia? Eszkatológikus lakoma. Isten mellettünk végérvényesen elköteleződő szeretetének záloga. Az „akkor majd Isten lesz minden mindenben” végidőbeli békéjének előíze.

- Ki az eukarisztia? A Mennyei Atyának a Szentlélekben hálát adó Fiú, Jézus Krisztus misztériuma, aki a kenyér és a bor színe alatt az üdvösség teljes valóságába és igazságába hív meg bennünket.

Végtelen jósága számára még az sem akadály, ha mi is, mint a vakok az elefántból, szeretete Szent Titkának egészéből csak részecskéket érzékelünk.

Hallgassa meg Janka Ferenc atya elmélkedését Úr napjára

 

03 június 2021, 18:41