Újra a hívek jelenlétében tartották meg a csíksomlyói búcsút

EGYHÁZ

Erőnk a lelkesedés: újra megtartották a csíksomlyói pünkösdi búcsút

Véget ért az idei pünkösdszombati fogadalmi búcsú Csíksomlyón. Ez a búcsú a székelyek, majd az erdélyi katolikusok, mára pedig az Istenbe kapaszkodó, Máriában bízó magyarok ünnepe. Katolikus ünnep, bár a szent hely, az imádság megteremti az összetartozás élményét, amire egyre több más felekezetű sőt nem hívő is elmegy a közösség vágyától hajtva. Az élmény reményt ad nekik is, el tudják raktározni lelkükbe a hétköznapokra.

Bodó Márta, a romkat.ro erdélyi katolikus portál szerkesztőjének tudósítása Kolozsvárról:

Az ünnepi szentmise elején Urbán Erik, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárója így köszöntötte a búcsúra összegyűlteket: a zarándokok motivációi különbözőek, de a hívó szó ugyanaz: Isten hozott mindenkit ide, ahol a magasságbeli borít be árnyékával – ezzel utalt az idei csíksomlyói búcsú mottójára.

Kovács Gergely gyulafehérvári érsek a folyamatosan érkező zarándokokra utalt, akik a járványügyi korlátozások, az esős idő ellenére jöttek: „Hogy mit jelent számunkra a fogadalmi búcsú, azt beszédesen mutatja a jelenlét”, aki pedig személyesen nem tudott jönni, online kapcsolódott be fogadalmi búcsúnkba.

A búcsús szentmise főcelebránsa Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök volt, aki bevezető szavaiban emlékeztetett: „különleges kegyelem és ajándék, hogy eljöhettünk ide”. A tavalyi évi búcsú után ezek a szavak még jobban megértintették a jelenlevőket, hiszen most átélték, hogy valóban kegyelem és ajándék, ha az ember személyesen jelen lehet a hegynyeregben az ünnepen.

Az idei búcsús szentmise szónoka a lujzikalagori csángómagyar születésű Salamon József gyimesbükki plébános volt. Otthonról hozott nyelvjárási szófordulattal kérdezett beszéde elején: „Honn vannak?”, és a nyeregben jelenlevők nevében így válaszolt: „Igen, honn vagyunk itt a nyeregben, eljöttünk Mária köszöntésére, fogadalmunk betartásának évfordulóján, mert fontos nekünk követnünk őseink fogadalmát, évről évre, újabb kincseket színre hozni, folytatni hivatásunkat. Honn vagyunk, mert fontos volt igent mondanunk Istennek, Máriával együtt.”

Az ünnepi szónok felelevenítette, hogy ilyenkor „zarándokok ezrei kelnek útra. A keresztalják az Istenbe vetett győzelem erejét jelenítik meg és hirdetik. Örömünk jeleként lobogók sokasága leng a magasban, példaképeink és védőszentjeink pártfogása alatt, a zarándokló, élő és eleven egyház szent imádságai kíséretében.” Salamon József gyerekkorára emlékezve felidézte: a moldvai magyaroknak Csíksomlyó lelki oázis. „Amikor gyerekkoromban jöttünk, itt testvérekre találunk, anyanyelvünkön kiimádkozhattuk, kiénekelhettük magunkat.”

Szentbeszéde végén a zarándokoknak Márton Áron szavaival a lelkére kötötte: „Erőnk a lelkesedés − engedjük, hogy a Lélek betöltsön”.