„Tisztulj meg!” – Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 6. vasárnapra

Az embert mindig is foglalkoztatta az a kérdés, hogy milyen viszony lehet a test és a lélek, a betegség és az egészség között. Miből fakad a tisztátalanság és a tisztaság, a bűn és az erény.

A kultikus tisztaság és tisztátalanság ószövetségi rendjét részben a higiéniai szempontok, részben az emberi életet veszélyeztető, elpusztító, károsító veszélyforrásokkal kapcsolatos, ősi, sokszor már feledésbe merült tabuelőírások alakították. Ezek nyomán fogalmazódott meg, hogy ki és mi tiszta, (szent), azaz alkalmas a kultuszban való részvételre, és mi tartozik a profán világába. A kultikus tisztaság megőrzésének vagy visszaszerzésének szabályait, ill. szertartásait a Tóra tartalmazta. A leggyakoribb tisztulási rítus a mosakodás volt. A különféle tisztulási rituálék mechanikussá váló gyakorlata azonban gyakran szülte azt a téves nézetet, hogy a szertartás elvégzése után a személy vagy tárgy automatikusan visszanyeri kultikus tisztaságát. Ezt a hamis automatizmust először a próféták kritizálták. Ők az emberi benső megváltozásának szükségességét hangsúlyozták, a tisztátalanná tévő bűntől való elfordulást és a megtérést. Ugyanakkor azt is tudták, hogy az Isten előtti tisztaság az Isten által munkált csoda.[1]

Ebbe az egyre inkább kiteljesedő, megtisztító folyamatba illeszkedik Jézus küldetése, gyógyításai. Itt persze még csak annyit hallunk, hogy megesett a betegen a szíve, kinyújtotta a kezét, megérintette és azt mondta: „Akarom! Tisztulj meg!”

De Jézus nem csak azért jött, hogy fizikai betegségeket gyógyítson. Nem is csak azért, hogy helyreállítsa az istentiszteletben való részvétel külsőséges feltételeit.

Ő maga volt a tisztaság és a szentség. Benne megvalósult a test és lélek harmóniája, az ember rokonszenves jámborsága egyesült az Isten minden képzeletet felülmúló gyöngédségével és erejével. Tökéletes tisztasága révén tudta, hogy boldogok a tiszta szívűek (Mt 5,8). Megtisztító jelenléte tette a betegeket nem csak egészségesekké, hanem tisztává is (Mt 8,3). Ezért voltak a vele valódi közösségben lévő tanítványok is tiszták (Jn 15,3). Jézus Krisztus kereszthalálában és feltámadásában az ószövetségi kultusz évenkénti, templomi tisztulási és áldozati ceremóniáival ellentétben az Új Szövetség áldozata valósul meg, ami egyszer s mindenkorra megtisztít minket minden bűntől (Zsid 9,13k; 10,1-4.22). Az egyházban ennek nyomán érlelődik meg a gondolat, hogy Isten azért nem tesz különbséget zsidó és pogány között, mert ő a hit által tisztítja meg az emberek szívét (ApCsel 15,9).

A héten kezdődik a nagyböjt. A húsvétra felkészítő szent negyven nap sokféle kincset rejt. Ezek közül most a megtisztulás lehetőségére figyeljünk. Mert ez sem magától értetődő. Gondoljunk csak Arany János balladájának Ágnes asszony-ára. Szeretője megöli a férjét, s ezért bitófára kerül. A bűntudatában megbomlott elméjű asszony holtig tartó börtön helyett ugyan szánalomból kegyelmet kap, de a becsületén esett foltot, vérfolt gyanánt, életfogytig látja, mossa.

S Ágnes asszony a patakban

Régi rongyát mossa, mossa -

Fehér leple foszlányait

A szilaj hab elkapdossa.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

A házasságtörését gyilkossággal eltussolni próbáló Dávid király története az előbbivel párhuzamos, mégis teljesen más kimenetelű. Dávid elismeri gonoszságát, megvallja bűnét, Isten irgalmasságához és könyörületességéhez menekül.

Hints meg engem izsóppal és megtisztulok,

moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! 

Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten,

és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben!

Zsolt 51 (50) 9; 12

„Akarom! Tisztulj meg!” Jézus szavai, amelyek egykor a leprást meggyógyították és megtisztították hozzánk is szólnak. Amikor a Mi Atyánkban azt imádkozzuk, hogy „legyen meg a te akaratod”, akkor ezzel a testi, lelki és szellemi megtisztulást hozó Krisztusi szándékkal egyesülünk.

A bizánci nagyböjti liturgikus készület misztikus mélységű és magasságú szertartása az Előre Megszentelt Áldozatú Liturgia. Ennek záró papi imája így foglalja össze a testi és lelki megtisztulás távlatait:

Mindenható Uralkodó, ki minden teremtényt bölcsességgel alkottál, ki bennünket a te kimondhatatlan gondviselésed és jóvoltodnál fogva lelkünk és testünk megtisztulására, a szenvedélyek megfékezésére s a feltámadás reményének biztosítására e legszentebb napokba helyeztél. Ki negyven nap eltelte után kedves szolgádnak, Mózesnek kőtáblákon isteni kézzel írott törvényeket adtál: add meg nekünk is óh jóságos, hogy jó harcot harcoljunk, a böjt futását bevégezzük a hitet sértetlenül megtartsuk, a láthatatlan szörnyek fejeit összetörjük, a bűnnek legyőzői lehessünk s a szent feltámadást elítélés nélkül elérjük és magasztaljuk.

Mert áldott és dicsőített a te legszentebb és fölséges neved, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké. Ámen.

[1]Vö.:  Tiszta | Keresztyén bibliai lexikon | Reference Library (arcanum.hu) 2021.02.09.