Kezek Kezek 

Íme, Isten maga jön: Martos Balázs atya elmélkedése Krisztus Király ünnepére

Hat év után elköszön a Vatikáni Rádió hallgatóitól a neves biblikus, aki hétről hétre osztotta meg a vasárnapi evangéliumról, olvasmányokról szóló elmélkedéseit. Krisztus Király ünnepéről szólva megállapítja: A hitünk bizalommal tekint a jövőbe: Isten akkor öleli magához az egész világot, amikor ez megérik a nagy találkozásra.

Krisztus Király vasárnapja az egyházi év befejezése. Mint az egész év, ez az ünnep is jelképes értékű: kifejezi azt a titokzatos, ámde valóságos uralmat, amelyet Krisztus a történelemben, napról napra és pillanatról pillanatra gyakorol, ugyanakkor ennek végső megnyilvánulását, nyilvánvalóvá válását, amikor a Fiú mindent visszaad az Atyának, és Isten lesz minden mindenben (vö. 1Kor 15,28). „Most még csak tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre” (1Kor 13,12). Most még csak a hit szemével látjuk és a hit belső érzékével tapasztaljuk Isten jelenlétét és cselekvését, akkor majd nyilvánvaló módon övé lesz minden uralom, sőt azt is megértjük, hogy hatalma a nagy átalakulásban sem változott, inkább a világ alakult át az ő titokzatos terve szerint, amellyel eddig is tiszteletben tartotta teremtményeit.

A történelemnek ezt a végpontját, a fejlődésnek ezt az „ómega-pontját” már az első keresztény nemzedék vágyott meglátni. Ők, akik annyira elevenen megtapasztalták Isten jelenlétét, a Szentlélek működését a Názáreti Jézusban, a szeretettel csordultig telő emberek módjára várták, hogy ez a teljesség újra az övék lehessen. A végső pillanatban már nincs „előbb” és „később”. A nagy beteljesedésben együtt lesznek azok, akik a mindenkor vártnak beteljesedését ünneplik, és azok, akik ennek első földi felragyogását már ismerik: akkor együtt lesz az Ó- és az Újszövetség népe, és reményünk szerint azok is, akik ebben a földi életben még nem tudták kifejezni a végső teljesség hitét Jézus nevével. Akkor minden vágyakozás belső egysége és igazsága Istenben nyilvánul meg, ahogy kinyilvánul minden mulandóság, hiábavalóság és hiány is. „Ami volt, elmúlt. (…) Nézd, újjá alkotok mindent” (Jel 21,4.6).

Sokféle és gazdag a világ, amelyben élünk, „szemre szép, és tekintetre gyönyörű”, a teremtés óta (vö. Ter 3,6). Nem csak azért szép, sőt csodálatos, mert olyannak látjuk. Valódi egysége a Teremtőben ered, ezért végül is benne mutatkozik majd meg. A Teremtő nagysága abban is látható, hogy „helyet ad” maga mellett, szabaddá teszi alkotásait, máskor meg, ahogy okos felnőtt jó pillanatban elkapja veszélybe sodródó gyermeke kezét, átlépi a maga állította korlátokat. A világ ma sok szempontból gyorsuló ütemben fejlődik. Az a szabadság, amelyet Isten ebben ad mindannyiunknak, a szeretetre szól, a másokkal és másokért való növekedésre. A hitünk bizalommal tekint a jövőbe: Isten akkor öleli magához az egész világot, amikor ez megérik a nagy találkozásra.

Krisztus Király vasárnapján Ezekiel próféta jövendölését olvassuk: „Íme, magam keresem meg juhaimat, és magam ügyelek rájuk.” Mintegy két és fél ezer éve, bő fél évezreddel a Fiú megtestesülése, Jézus Krisztus szenvedése és feltámadása előtt szólalt meg a próféta, de szavai azt az ígéretet mondták ki, amely a mai embernek, az Istenről megfeledkezett, az anyagba, a sötétbe, az univerzum tágasságába beleszerelmesedett embernek is szól: ha százszor és ezerszer, évszázadokon és évezredeken át alkalmatlan volt a hírnök, hogy szóljon, a vezető, hogy vezessen, ha beteg és késedelmes volt a szív, hogy halljon és engedelmeskedjen, íme, Isten átveszi a vezetést, és maga jön, hogy cselekedjen, jóleső és helyes rendbe összegyűjtsön, az élet útjára vezessen. A jó király prófétai képe a jó pásztor. Jöjj el, Urunk, és ne késlekedj! (vö. Jel 22,20).

Kedves Hallgatók! Ezzel a Krisztus Királyhoz szóló fohásszal végéhez ér hat éve tartó elmélkedés sorozatom itt a Vatikáni Rádióban. Abban a reményben és hitben kerestem a szavakat hétről hétre, hogy bennük Isten szólít és vezet. Titokban mindig füleltem, szinte fojtott hangon beszéltem, hogy ha Isten hangja megszólal, utat engedjek neki. Hozzá fohászkodtam, hogy azt mondhassam, ami benne igaz, hogy vele lehessek, miközben róla nektek beszélek. Boldog vagyok, ha ez valamelyest sikerült. Köszönöm neki és mindenkinek, akivel ebben találkozhattunk, ezt a közös figyelmet!

Krisztus Király vasárnapja, A év

19 november 2020, 17:42