Trappista nővérek Szíriában: hiányzik a holnap reménye az országban

Maria Cecilia Mutual e Benedetta Capelli / Somogyi Viktória – Vatikán

A monasztikus életnek és az imának szentelik életüket a trappista szerzetesnők egy kis csoportja a szíriai kolostorukban. Ez az intézmény az önmagából kilépő egyház jele, Isten jelenlétének tanúja a szíriai romok között. Így összegezhető a Tartum és Homs között, a libanoni határ közelében található azeiri trappista nővérek története. Az 1996-ban elrabolt és meggyilkolt tibhirine-i trappista szerzetesek tragikus vértanúsága ihlette őket arra, hogy 2005-ben Szíriába költözzenek. Ennek az erőszakos halálnak a sebét az imával akarták begyógyítani a Krisztusnak szentelt élet örökségét felvállalva egy olyan országban, ahol különböző hitű emberek élnek. Először Aleppóba érkeztek, majd innen költöztek át Azeirbe.

Egy szenvedő nép

A hat nővér az új körülmények között újra felfedezte a monasztikus élet szépségét, nemcsak mint az atyák ősi hagyományát, hanem mint ami ma is értelmet, ízt és szépséget adhat a létezésnek. Így fogalmazott Marta Fagnani nővér, aki az észak-olaszországi Comóból származik, klauzúrás bencés szerzetesnő, aki a szíriai nép fájdalmának szóvivője. „A nép sokat szenved a szörnyű háború következményei miatt. Közel tíz éve tart már ez a kemény konfliktus, amelynek különböző szakaszai voltak. Jelenleg a legnehezebb súlya a bizonytalan helyzetnek van, ami az alapvető struktúrák tönkretétele, a munkanélküliség és a lakosság nagy részének elvándorlása miatt alakult ki. Hiányoznak a gyógyszerek, az alapvető élelmiszerek és számos vidéken éheznek az emberek” – mutatott rá keserűen a szerzetesnő az interjúban.

A helyzet ma nehezebb, mint a konfliktus idején

„Meglepett bennünket a szíriaiak rugalmassága és tűrőképessége, a reakciójuk és az életerejük ezekben az években. Nem tudom, hogy ez meddig tart még ki, mert a mostani időszak szinte keményebbnek tűnik, mint a konfliktus évei” – fogalmazott Márta nővér. Akkor élt a remény, hogy egy nap véget ér a háború. Az utóbbi két évben kialakult helyzetet azonban a remény hiánya jellemzi. „Egyre nehezebb a fiataloknak, hogy reménykedjenek, mert egyes területeken még mindig nem látszik a valós lehetőség arra, hogy munkát és biztonságos életet teremtsenek maguknak, amely emberhez méltó.”

Segítségnyújtás a helyi lakosságnak

A trappista nővérek jelenléte és közelsége az emberekhez nemcsak az imában mutatkozik meg, hanem abban is, hogy segítik a fiatalokat a tanulásban, fizetik egyetemi tanulmányaikat és a betegek gyógyszerköltségeit. „Támogatást nyújtunk az embereknek, hogy gázolajat tudjanak vásárolni és hogy helyre állítsák a háborúban megrongálódott házaikat. Segítjük a munkavállalókat, akik a munkában visszanyerik méltóságukat” – hangsúlyozta a szerzetesnő.

Testvériség a keresztények és a muzulmánok között

Végül Márta nővér szólt a keresztények és muzulmánok közötti testvériségről, amely természetes módon megnyilatkozik a hétköznapokban. „Szíriában nincsenek nagy teológiai viták. Együtt élünk a tisztelet jegyében, amely elsősorban abból a tényből fakad, hogy keresztények, muzulmánok és mások Isten szeme előtt vagyunk, érezzük jelenlétét életünkben. Ez teszi lehetővé, hogy együtt éljünk. Ezt a hozzáállást pedig Istentől kapjuk és hozzá tér vissza” – zárta interjúját Marta Fagnani nővér, az azeiri trappista kolostor elöljárónője.