A Fájdalmas Anya ünnepe a legnagyobb emberi együttszenvedésre indít
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az Anya látja, hogy a „Fia hangosan kiáltozik és könnyek között imádkozik”. Mit érezhet ilyenkor egy Anya? Pláne egy bűntelen Anya? Aki az „Úr szolgáló leányaként” mindig „megteszi az Isten akaratát”: „Legyen nekem a te Szavad szerint!” Most mire indíthatja a Lélek Máriát, ha a Fiát kiáltásra és hangos sírásra indítja?
Compassio: együtt-szenvedés, rész-vétel a másik szenvedésében
A válasz benne rejlik egy egyszerű latin szóban: compassio. Együtt-szenvedés ez, rész-vétel a másik szenvedésében. Ez a pillanat, amikor a kereszten függő és vérző Fiára tekint az Anya, az az Óra, amit Kánában előre jelzett. Az elragadtatás, az elvétel órája ez, amikor a Vőlegényt elveszik a násznéptől, és íme akkor most, lehet böjtölni és sírni.
A Stabat Mater az együttszenvedés himnusza
„Ugyanaz az érzés legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban megvolt” – bíztat Pál filippiekhez írt himnusza. Aki elsőként átvette ezt az érzést, az Anya volt. Így Máriára tekinteni és szívének érzéseit olvasni, e napon valójában a Fia szerető szenvedését tárják elénk. Szent Ferenc fiainak lelkesedésével a Todi városbéli ferences Nagy-Jakab testvér – Istennek legyen hála – megírta ezt nekünk - a Lélek ihletésére - és az Egyház hűségesen olvassa és elmélkedi a Stabat Mater mintegy húsz strófás költeményét. Olvassa Mária együttszenvedését a Fiával és a sok buzdítást, hogy mi is tegyünk hasonlóképpen. A Stabat Mater az együttszenvedés himnusza!
Stabat Mater: Áll a kereszt tövében. A helyén van. A Fia mellett!
Az első négy versszak bemutatja Máriát, aki ott áll a kereszt tövében. A helyén van. A Fia mellett. Kíntól könnybevont arccal sír, miközben tőrnek éle járja át. A ferences költő megkérdezi, hogy ki ne sírna, ki ne keseregne Máriával együtt? A Vers felénél, a kilencedik strófában kérni kezdi az együttszenvedés kegyelmét: „Fájdalomnak éles tőre, járjon át a lelkemen”. Mert tetszeni akar neki, megsebződni érte, osztozni gyötrelmeiben. A himnusz compassiót koldul, mert sírni akar mindig a fán epedővel. Máriával szeretne együtt állni, nem egyedül, mert csak egyedül, ez a mérhetetlen kín elviselhetetlen! Kelyhet akar ízlelni, Krisztusnak a kínjait viselni. Az egyre emelkedő hőfok a 17. versszakban jut csúcspontjára: „Sebeivel sebesítsen, szent mámorba részegítsen, buzgó vérével Fia!”. Giotto freskóit látjuk Szent Ferenc bazilikája altemplomában: A kereszten függő Isten-Fia vérét angyalok fogják föl aranykelyhekbe…, aztán megnyugszik minden, csitul a Golgota zaja: „Krisztusom, ha jő halálom, Anyád szeme rám találjon, És elhívjon engemet. S hogyha testem porba tér meg, Lelkem akkor a nagy égnek Dicsőségét lelje meg”.