A velencei pátriárka a remény erényének újra felfedezésére buzdít pásztorlevelében

Lisa Zengarini / Somogyi Viktória – Vatikán

Francesco Moraglia velencei pátriárka arra hív levelében, hogy fedezzük fel újra a remény keresztény erényét, amely a hiten alapul és a szeretettevékenységben valósul meg. A bíboros a pasztorális év újraindítása alkalmából tette közzé a dokumentumot. Az újrakezdést a jelenlegi COVID-19 járvány miatt a sivatagon való átkeléshez hasonlította, ami nem lesz könnyű. Ez azonban ne vezessen a könnyen kialakuló kényelmetlenségérzéshez vagy a kincstári optimizmushoz annak tudatában, hogy a feltámadt Jézus nem hagyja magára azokat, akik rábízzák magukat. Pusztán ennek az alapvető elemnek a figyelembevétele, vagyis, hogy a feltámadt Úr az egyházban él, a remény jele a vírusjárvány idején.

A remény a szolidaritásban valósul meg

„A remény nem válhat külön a konkrét, látható és mindennapi szolidaritástól. Ma az egyház társadalmi tanítása nagyon is aktuális: az emberből kiindulni annyit jelent, hogy az erkölcsi erényekből indulunk ki, amelyek nem válhatnak el a teológiai erényektől” – mutat rá a velencei pátriárka. Ferenc pápa szavaival arra buzdít, „engedjük megfertőzni magunkat a szeretettel és az optimizmussal, amelynek lényege nem az, hogy az adott helyzeten túlra tekintünk, hanem az életerő, amely által tudunk reménykedni, amikor mások feladják, ahogy a német teológus Dietrich Bonhoeffer mondta”.

Hálózatot teremteni a társadalmi lázadás kockázata ellen

Moraglia pátriárka abból a tényből indul ki elmélkedésében, hogy Olaszországban a járvány okozta vészhelyzet következtében súlyos társadalmi és gazdasági hatások tapasztalhatók. Az ország egyébként is kritikus helyzetben volt a lakosság egyre szélesebb rétegeinek az elszegényedése és a bizonytalan munkavállalói helyzet miatt. Még nagyobb veszélynek nevezte az ország társadalmi állapotát, amelyben az utóbbi években, a statisztikák (Censis) kimutatása alapján is, jelentősen elterjedt a társadalmi rossz közérzet. Ez azt a kockázatot hordozza magában, hogy végül felkelésbe torkollik a helyzet. E veszély láttán mindenki arra kapott meghívást, hogy tegye meg a maga részét: „A köz- és magánszemélyek, a vállalkozások, a szervezetek, az önkéntesek tehát építsenek hálózatot, elkerülve a kifogásokra épülő vitákat és biztosítva azokat, akik kevésbé védettek és kevesebb erőforrással rendelkeznek. Mindannyiunknak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy újra felfedezzük és újjáépítsük a társadalom szövetét” – figyelmeztet Moraglia bíboros.

A politika: kevesebb kommunikáció a közösségi hálókon, több tény és józan ész

A politika világához fordulva hangsúlyozza: „Keresztényként és állampolgárokként olyan politikát követelünk, amelyben kevesebb a veszekedés és nagyobb az összetartás az olyan döntésekben, amelyek az országot, vagyis bennünket érintenek. Olyan politikára van szükség, amely kevésbé nyilatkozik meg a közösségi hálókon és könnyed szlogeneken keresztül, és inkább a tényekben, illetve a józan ész által nyilvánul meg”.

Apró gesztusok a nehéz helyzetben levők felé

Moraglia pátriárka azt javasolja az egyházi közösségnek, hogy az új társadalmi vészhelyzettel a kis konkrét gesztusok segítségével nézzen szembe, amelyek az özvegy evangéliumi logikájának felelnek meg: kevesebbet dobott be a templom perselyébe, anyagilag tehát kevesebbet adott az őt megelőzőekhez képest, de valójában Jézus felhívja a figyelmünket, hogy sokkal többet adott azoknál, akik hatalmas összegeket adományoztak. „Az első gesztus tehát az, hogy jelképesen, de valóságosan „fogadjunk örökbe” egy személyt, aki szociális körülményei miatt láthatatlannak tűnik. Lehetőségeinkhez képest heti bevásárlásunkba illesszünk be egy-két vigaszt jelentő élelmiszert, amit azoknak szánunk, aki nagyon szorult helyzetben van. Ez a kis jócselekedet nem von el tőlünk semmit és ránk irányítja Isten áldását” – fogalmaz Moraglia bíboros.

Megnyitni a plébániákat az iskolák számára

„A második konkrét gesztus az, hogy nyissuk meg a plébániai struktúrákat az iskolák számára. Ezáltal több helyet biztosítunk nekik figyelembe véve azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe kell nézniük, hogy el tudják helyezni az összes diákot a biztonsági távolság tiszteletben tartásával. Az iskolák újra indítása fontos próbatétel az egész ország számára. Ha elbukunk ezen a téren, az mindenki számára negatív jel lenne” – mutat rá a velencei pátriárka. Emlékeztet továbbá, hogy a távoktatás azokat bünteti, akiknek nincsenek megfelelő gazdasági és technológiai eszközei, hogy eredményesen részt vehessenek benne.

Közösen osztott politikai erőfeszítések

Moraglia bíboros végül a politikai erőkhöz fordul pászorlevelében. Elismeri az eddigi pozitív erőfeszítéseket, ugyanakkor rámutat, hogy nagy szükség van a közösen osztott cselekvésre és elsősorban egy stratégiára, amely a fiatal nemzedékeket illeti: „A politika feladata, hogy a tervezhetőség képességének szintézisét megteremtse. Ne a könnyen elfogadható egyezségekre, hanem a stratégiai beavatkozásra összpontosítson, amelyek a jövőre terveznek, nemcsak a mai nap távlatait veszik figyelembe. Nem adhatunk tovább fiataljainknak egy olyan országot, amelyet hatalmas államadósság, munkanélküliség sújt és amelyet a jövőkép és az álmok hiánya jellemez.”

A pásztorlevél azzal a kívánsággal zárul, hogy „Velence alapításának 1600. évfordulója a jelenlegi társadalmi és gazdasági újraindulás idején alkalmat ad arra, hogy ennek az egyedülálló városnak a jövőjét megtervezzék, amely a vízre épült és egy egyetemes város, amely az egész világé”.