Nyolcvan éves a Taizéi Ökumenikus Közösség

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A francia kereszténység őshazája Gallia, ennek északi központja Lugdunum, ősi kelta-gall város, mai nevén Lyon. Lakói hamar megismerték Krisztus tanítását és vérüket is adták érte, amikor 177-ben 48 keresztény Marcus Aurelius császár alatt mártírrá lett. Photinust, a város vértanú püspökét a Keletről száműzött Szent Ireneusz követte, aki korának egyik legkiválóbb teológusa is volt. A vértanú város kisugárzása átformálta a későbbi Burgundia környékét. A 10. században a közeli Cluny bencés reform-monostora lett egy egész európai lelki megújulás kiindulópontja és centruma. A román kori Burgundia egyik fészke, Paray-le-Monial a 17. században Alacoque Szent Margit látomása révén Jézus Szent Szíve tiszteletének adott kezdetet. A 18. század végén a nagy francia forradalom véres zűrzavarában Lyon peremén, Ars falujában kezdett szolgálni a híres szent Plébános.

Megérinti az Eucharisztia lángja

Nem véletlen, hogy ez a sűrű szent vidék vonzza magához a második világháború kezdetén a fiatal Roger Schütz református lelkészt, egyenesen Genf városából. Keresi a helyét, hogy 1940 tájt, a háború borzalmai közepette Istennel együtt legyen és az ő nevében embertestvéreivel. Az említett Lyon, Cluny, Paray-le-Monial és Ars környékén talál rá a kicsi Taizé falura, melynek terméskőből rótt románkori kápolnájának szentélyében örökmécs-gyertyaláng jelzi az ott székelő Istent, a tabernákulum Eucharisztiájában. Valóban isteni csoda, hogy az ő református lelke „bemozdul” erre a jelre. Megáll és szállást vesz a faluban. Ennek most éppen nyolcvan éve. Akkor 1940. augusztus 20-át írták és a svájci tiszteletes Isten választott embere lett, aki a kereszténység újabb-kori történetében egyedülálló módon tudta a Lélek erejében összegyűjteni a különféle keresztény felekezetek főként fiataljait.

Taizé most az Alapítóra emlékezik

Taizé most az Alapítóra emlékezik az augusztus 18-a és 20-a közötti eseményekkel. A koronavírus járvány miatt a közös imádság, az Eucharisztia ünneplése és a bibliai reflexiók találkozóit csak virtuális úton, internetes közvetítés révén tudják megtartani, de remélik, hogy mind az öt földrészen fiatalok sokasága meghallja Taizé szívdobbanásait. A Taizé közösség priorja, Roger Schütz utóda, Alois testvér 18-án élő adásban köszönti a fiatalokat, aki egyúttal megemlékezik egy másik évfordulóról is: immár 15 éve annak, hogy 2005. augusztus 16-án egy lelki sérült fiatal tragikus módon megölte az akkor 90 esztendős Roger testvért. Ahogy a lyoni vértanúk vére magvetésként szárba szökkent, úgy Roger testvér élete is gyümölcsöket termett, olyan keresztényeket, akik a Megváltó Krisztusra tekintve egymást az ő testvéreiként ismerik fel.

Együtt a kiengesztelődés közösségében

Most pár gondolat emlékeztessen bennünket a Roger testvérben szunnyadó nagy lélekre: „Fiatalságom óta nem hagyott nyugodni a megérzés, miszerint a közösségi életforma annak lehet a jele, hogy Isten szeretet, és nem más, csak szeretet. Napról napra erősödött bennem a meggyőződés, hogy mennyire fontos lenne megteremteni egy férfiközösséget, amelynek tagjai arra törekednek, hogy egész életüket odaadva, megértsék egymást, és mindig kiengesztelődjenek egymással. Ebben a közösségben a szív jósága és az egyszerűség lenne mindennek a forrása”. Az az elképzelés, hogy Isten szigorú bíró, sok ember tudatában okozott pusztítást. Roger testvér épp ellenkező véleményen volt: „Isten csak szeretni tud. Isten feltétel nélkül szeret. Mindenekelőtt a fiatalok figyelmét kellett fölhívni erre, akiket a folyamatos szidások elzárnak a szeretet Istenétől”.

Isten szeret és nem büntet

Olivier Clément, ortodox teológus szerint Roger testvérnek Isten szeretetéhez való ragaszkodásával véget ért az a kor, amelyben a különböző keresztény felekezetek tagjai féltek egy büntető Istentől. Az Istenbe vetett bizalom egész életén át küzdelmet jelentett számára. Mégis gyakran hivatkozott édesanyjára, akinek elegendőek voltak Szent János szavai: „Isten a szeretet.” Ebből kiindulva lett a szív jóságának tanúja szerettei számára. Roger testvér gondosan ügyelt a közös imák alkalmával felolvasott bibliai helyek kiválasztására: meg ne zavarjon valakit egy nehezen érthető szöveg. Kérte, hogy csak olyan olvasmányokat válasszunk, melyek lehetővé teszik, hogy a hallgató eljusson az Evangélium lényegéhez, Isten végtelen szeretetéhez; a nehezebb szakaszok inkább maradjanak meg kiscsoportos tanulmányozásra.

Szent XXIII. János pápa: „Taizé, egy kis tavasz!”

Szent II. János Pál pápa 1986. október 5-én látogatta meg a Taizéi közösséget. A közös imádság után II. János Pál találkozott a Taizéi közösség testvéreivel és többek között ezeket mondta: „Kedves Testvérek, e rövid együttlét családias bensőségességében hadd fejezzem ki rokonszenvemet és bizalmamat irántatok azokkal az egyszerű szavakkal, amelyekkel XXIII. János pápa, aki annyira szeretett titeket, köszöntötte Roger testvért: „Ó, Taizé, ez a kis tavasz!” Azt kívánom, hogy őrizzen meg benneteket az Úr ebben a tavaszi rügyfakadásban, kicsinységben, evangéliumi örömben és a testvéri szeretet áttetsző tisztaságában”. „Áthaladtában letér az utazó a taizéi forráshoz, majd szomját csillapítván folytatja útját. (...) Ahogy tudjátok, a taizéi testvérek nem akarnak föltartóztatni benneteket. Az imádságban és a csöndben ahhoz szeretnének titeket hozzásegíteni, hogy a Krisztus megígérte élő vízből merítsetek, hogy megtapasztaljátok örömét, fölismerjétek jelenlétét és válaszoljatok hívására. Innen továbbhaladva tegyetek tanúságot Isten szeretetéről és szolgáljátok testvéreiteket, visszatérve egyházközségeitekbe, városotokba, falutokba, az iskolába, az egyetemre vagy munkahelyetekre.”