Németh László atya, olaszországi magyar főlelkész utolsó „Új Üzenete”

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán

Olaszországban végzett húszéves lelkipásztori munkám zárul ezzel. 1999. március 3-án, Milánóban vettem részt először az olaszországi magyar közösség szentmiséjén. Azóta igyekeztem folytatni elődöm, Kovach Angelus kapucinus atya több évtizedes áldozatos munkáját. Lelkipásztori értesítőjének Üzenet volt a címe, az enyémnek Új Üzenet. Most utolsó üzenetemet küldöm, amelyben megköszönöm a jó Istennek, hogy ilyen hosszú ideig végezhettem lelkipásztori szolgálatot az Itália földjén élő magyar közösségekben. Nem volt könnyű, sokszor nehéz volt hétről hétre útra kelni, de mindig nagy örömmel tértem vissza Rómába, mert öröm volt találkozni, együtt lenni, magyarul imádkozni és énekelni, egymást bátorítani és segíteni, és a fehér asztal mellett is ápolni a magyarok közötti összetartást.

Köszönet a közös munkáért

Mindnyájatoknak köszönetet szeretnék mondani ezekért az évekért, a bizalomért, a sok szeretetért, amit kaptam, és az anyagi hozzájárulásaitokért, ami lehetővé tette a munkát. Ezeknek az éveknek az emléke örökké a szívemben fog élni, a szép szentmisék, a keresztelők, az esküvők, a zarándoklatok,a családlátogatások, a sok személyes baráti kapcsolat, és azok is, akiket végső útjukra kísértem ezekben az években. Megköszönöm azoknak a paptestvéreknek is a segítségét, akikkel együttműködhettem. Az alkalmi kisegítőkön túl elsősorban Ruppert József piarista atyának és Kovács Gergely atyának a Firenzében végzett munkájukat, valamint az azóta elhunyt Izmindy Antal oratoriánus atyának a milánói kisegítéseket. Hálás köszönettel gondolok a két nagykövetség vezetőire, továbbá a konzulokra és a tiszteletbeli konzulokra, különösen is azokra, akik mindig részt vettek a római magyar közösség szentmiséin. Milánóban minden főkonzullal sikerült jó kapcsolatot kialakítani, de ezek közül kiemelkedik az együttműködés Csiszár Jenő főkonzullal, aki hatékonyan karolta fel a helyi egyházi közösséget. Köszönet neki érte.

Köszönet a munkatársaknak

Különösen is szeretném megköszönni a munkatársak segítségét. Az ő közreműködésük nélkül nem tudtam volna végezni lelkipásztori szolgálatomat, ezért hálás szeretettel sorolom fel nevüket: Róma: korábban Farkas Magdolna, most Szokoly György, Milánó: korábban Spiero Marion, most Zsigmond Ágnes, Bologna: korábban Willmann János, most Balogh Szilvia és Polonyi Ildikó, Catania: korábban Ellenbacher Éva, most Berta Katalin, Firenze: Ács Mária, Loreto: Porkoláb Andrea és Póta Gabriella, Padova: korábban Da Re Ildikó, Párma: Sánta Anikó, Palermo: korábban Sótyi Etelka, most Boldizsár Andrea, Torino: korábban Ézsöl Katalin, Francesca és Nicola Coltellaro, most Szana Szilvia és végül Velence: Szabó Katalin és Anna Rossi.

Néhányan közülük már elhunytak, nyugodjanak békében! Az Úristen jutalmazza meg mindnyájukat a közösségért végzett munkájukért. A munkatársak közül sokakkal az évek során nem csak munkakapcsolatot alakítottunk ki, hanem sokukkal igazi baráti közösséget alkottunk. Én elmegyek, ők veletek, köztetek maradnak.

Folytassátok közösségeitek életét

A búcsúzás mindig nehéz, de az élet nem áll meg. És az üzenet, amit most küldök az az, hogy közösségetekben a felelős a munkatársakkal együtt, velük összefogva folytassátok közösségeitek életét. Őrizzétek meg azokat az értékeket, amelyekért eddig velem együtt fáradoztatok. Tartsatok össze, keressétek az új lehetőségeket, amelyben talán mindenkinek egy kicsit még több feladatot, együttműködést, elkötelezettséget kell vállalni a közösségért. Őszintén remélem, hogy az elmúlt évek nem múlnak el nyomtalanul. A legnagyobb öröm az lenne számomra, ha arról értesülnék, hogy az olaszországi magyar közösségek élnek és gyarapodnak.

Németh Norbert atyát és a lelkipásztorokat, akiket hozzátok küldenek, szeretetekbe ajánlom, segítsétek őket beilleszkedni ebbe a munkába, keressétek velük az együttműködést, becsüljétek meg szolgálatukat. Szeretettel és imával kísérem a közösségeiteket, családjaitokat és kérem, hogy ti is imádkozzatok értem. A jó Isten bőséges áldását kérem rátok és mindenkire, aki bármilyen formában is segítette lelkipásztori munkámat. Szent István király járjon közbe értünk, ő legyen hitünk és magyarságunk szikla alapja! Dr. Németh László atya