The spread of the coronavirus disease (COVID-19) in Galicia The spread of the coronavirus disease (COVID-19) in Galicia 

Dávid kulcsa – Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 21. vasárnapra

Vasárnapi olvasmányunk Izajás próféta könyvéből való. A próféta az Úr szózatát közvetíti, amellyel Sebna udvarnagyot leteszi tisztségéből, és helyére egy másikat, egy bizonyos Eljákimot iktat be. A szózat második egysége, amely a beiktatás gesztusát részletezi, míves és ünnepélyes, szinte elszakad a történelmi összefüggéstől.

Egyáltalán mit tudunk a történeti összefüggésről? Sebna nevével még egyszer találkozunk Izajás könyvében, mégpedig a 36-37. fejezetek történeti elbeszélésében, amely Szancherib asszír uralkodó és hadvezér Kr.e. 701-es jeruzsálemi hadjáratával kapcsolatos. Bár a két szakasznak nem kell feltétlenül ugyanarra a személyre vonatkoznia, általában mégis feltételezik, hogy Sebna történelmi alakja, illetve éppen itt jövendölt nehéz sorsa ehhez az asszír hadjárathoz kapcsolódott. A prófécia korábbi részletében (Iz 22,15-18) az Úr azzal vádolja meg Sebnát, hogy feltűnő sírhelyet készíttetett magának, vagyis a rá bízott hatalmat arra használta fel, hogy saját hírnevét öregbítse, és nem a város meg a nép sorsával törődött. Az „udvarnagy” kifejezés itt valószínűleg a király utáni második embert jelöli, olyasvalakit, akinek valóban rendkívül jelentős szerep jutott az ország kormányzásában.

Eljákimról ezzel szemben még megközelítő ismereteink sincsenek. Beiktatása az Úr ígérete szerint valójában olyan különleges és magasztos módon történik, hogy az szinte már nem is személyének vagy hivatalának szól. Izajás könyvének egészében úgy tűnik, hogy Eljákim szolgálata a könyv derekán mintegy betölti azt az űrt, amely a pogány uralkodók – Bábel és Egyiptom urának – letaszítása (Iz 14 és 19), másfelől pedig az eljövendő dicséretes uralkodó, Hiszkija (Iz 36-38) között tátong. A könyvben aztán a 40. fejezettől sorra azt látjuk, hogy az Úr leváltja minden földi képviselőjét, s végül ő maga akar uralkodni népe felett (Iz 66).

Mi történik tehát Eljakimmal a próféta szavai szerint, képzeletben Sebna udvarnagy színe előtt? Az Úr meghívja őt, mint valaha Ábrahámot, Mózest, Sámuelt vagy éppen az Úr szolgáját. Az Úr szolgája kifejezés is különleges és megtisztelő, csak a legnagyobbak sajátja. A köntös és az öv, amelyet kap, a papi ruházat része. Magáért beszél az uralom szó, míg az atya mint cím az Ókori Kelet királyokra és magas rangú hivatalnokokra használt fogalma, amely személyes dimenziót kölcsönöz a hatalom gyakorlásának, a gondoskodás, másfelől pedig a tisztelet várható relációját. A vállra helyezett kulcsok a királyi jogarhoz hasonlítható, annál persze kisebb hatalmat fejeznek ki. Izajás egy jövendölése szerint az eljövendő utód „vállára kerül az uralom” (Iz 9,5). A korabeli kulcsok a maiaknál természetesen jóval nagyobbak voltak. Egyiptomban a hadvezér tett jelentést a királyi palota bezárásáról és kinyitásáról este, illetve reggel. A kulcs átadása tehát egyfelől nagyon is megfelel az udvarnagy feladatának, másfelől, mivel itt Dávid házának kulcsairól van szó, ezzel az egész felemelő sorozattal együtt a prófétai szó valahogy egy eljövendő, meghatározó személyiség beiktatását sejteti. Isten vezeti népét megbízottai által. Isten hatalma és ereje mutatkozik meg a megbízott határozott fellépésében, megkérdőjelezhetetlen döntéseiben is: „amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja”.

A szöveget a liturgiában nem olvassuk tovább, pedig érdemes volna. A jövendölés befejezése ugyanis még egyet fordít a helyzeten, s úgy tűnik, áttételesen Eljákimnak, az új udvarnagynak is megjövendöli, hogy még ez a különleges hatalom és megbízatás is mulandó. Mintha előre üzenne minden földi szolgálattevőnek: szabad Istenre bízniuk és neki visszaadniuk egész megbízatásukat, és kell is, hogy gyenge emberségükkel végül ne gátolják Isten művét.

Jézus Péternek mondja: „Neked adom a mennyek országának kulcsait…” (Mt 16,19). A Jelenések könyve szerint pedig saját magáról szól így: „Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa” (Jel 1,18). A teher alatt megroppanó Pétert, s vele együtt reményünk szerint mindannyiunkat felemel az irgalmas Úr, Dávid sarja.

Évközi 21. vasárnap, A év

Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 19. vasárnapra
20 augusztus 2020, 16:34