A velencei pátriárka nagyböjti üzenete: Közelebb az Úrhoz a próbatétel napjaiban
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„Előre nem látott módon kezdődik ez a mostani Nagyböjt és ez egészen más, mint amit néhány napja elképzeltünk volna”- kezdődik a pátriárka levele. Olyan hetet élünk most, melyben az egészségügyi szükséghelyzet a közjó iránt felelős állampolgári magatartást kíván tőlünk, mely azonosulni tud a hatóságok iránymutatásaival a közegészség megóvása érdekében. Végső értelemben keresztény állampolgárként politikai felelősségünkről és egyházi szeretetszolgálatunkról van szó.
Körültekintéssel a félelem és a pánik ellen
Miközben imádkozunk azokért, akik a közjóról döntéseket hoznak, leszögezzük, hogy a kellő körültekintés és az állampolgári megfontoltság elhárítja a káros félelmeket és a pánikkeltést, még akkor is, ha a helyzet komoly és nem szabad alábecsülni. Ezek a napok az egyházi közösségeink számára fájdalmas megszorításokat hoznak, éppen a liturgikus időszak, a Nagyböjt kezdetén, mely egy intenzív időszak, amikor a hívek egész közössége Istenhez emeli a szavát: „Bocsáss meg Uram, a te népednek!”.
Egyházi közösségünket most szórvány formájában éljük meg
Az a kérés érkezett hozzánk, hogy ne gyülekezzünk jelentős számban összejöveteleinken. Éppen ezért, az Úr tanítványaiként, hivatásunk felfedezni még nagyobb erővel az Egyház – Isten Népe és Krisztus Teste – jelentőségét, hogy felülkerekedjünk a könnyelmű egyénieskedésen. Hivatásunk arra szól, hogy egyházi közösségünket szórvány formájában éljük meg. Erősítsük meg személyes kapcsolatunkat az Úrral a személyes ima, valamint a családi és baráti környezet imádságának jelentős mozzanatain keresztül. A hívő ember számára semmi sem véletlen, minden a kegyelem lehetősége, vagyis kedvező idő, kairosz, hogy növekedjünk emberségünkben, és mint az Úr tanítványai.
A legnagyobb elkötelezettséggel éljük meg Úr napját
Mélyen elszomorít, hogy nem ünnepelhetjük együtt Hamvazószerda, Nagyböjt ünnepélyes és közösségi kezdetének liturgiáját, továbbá hogy az első nagyböjti vasárnap liturgiája is korlátozások alá esik. Ennek ellenére intenzíven éljük meg egyházi közösségi összetartozásunkat, miközben túllépünk a találkozás látható és fizikailag érezhető formáján. A vasárnap öröktől fogva az Úr napja, ezért mindenkit arra kérek, hogy minden esetben a legnagyobb elkötelezettséggel élje meg azt. Testvérek, a vasárnapi szentmise összejövetelek kényszerű és fájdalmas korlátozása legyen számunkra az Úrral való és egymás közti közösségünk növekedésének a lehetősége – kéri a velencei pátriárka nagyböjti üzenetében. Ugyanis mindent az Egyháztól kapunk, mely minden egyes személy hitének és szeretetének a „mi-jellegű” közössége.
Az Oltáriszentség előtti személyes jelenlétünkkel
Helyezzük a középpontba Isten Szavát, hittel és szeretettel egyszerűen átelmélkedve azt. Tartsuk Isten Szavát annak, ami valójában: élő és időszerű Szó, mely ma értünk mondatik. Fedezzük fel a szentségimádás jelentőségét, mint az Oltáriszentség előtti személyes jelenlétünket, valamint a még buzgóbban gyakorolt szentgyónás szentségét. Ez annak a pillanata, amikor a hitben Isten irgalmával találkozunk és kiengesztelődünk egymás közt. Az ősegyház második keresztségnek vagy a könnyek keresztségének nevezte. Annak a szentségi jele a gyónás, amit éppen a keresztséggel jól kifejezésre juttat a liturgikus idő.
Önáltatás azt gondolni, hogy le tudunk számolni az Istennel
Ezeknek a napoknak a helyzete drámaian felráz bennünket abból az önáltatásból, hogy a technikai-tudományos ismereteink révén minden ellenőrzésünk alatt tarthatunk. Ez nincs így és ma, és megrázó módon látjuk, hogy teremtményi életünk mennyire törékeny és sebezhető. Az emberi-teremtményi törékenység nem egy túlhaladott állapot, mely csak elmúlt századokat érintette. Önáltatás azt gondolni, hogy le tudunk számolni az Istennel!
Keresztutat járva, rózsafüzérrel a kezünkben
A jelenkor, amiben élünk, legyen olyan felhívás mely úgy jár el, hogy hívő életünk lépjen ki a biztosra vett szokásainkból és nyerjen kifejezést a hit felelős és valódi döntéseiben és még inkább bátrabb tettekben. Moraglia pátriárka végül a Via Crucis, a keresztút ősi és ma is időszerű gyakorlatára, a szent rózsafüzér imádkozására, a szegények és szenvedők iránti mindennapos szeretetgyakorlatra, az irgalmasság lelki és testi műveire hívja fel hívei figyelmét.
Az Egészség Szűzanyja támogatása mellett
Nagyböjti üzenete utolsó gondolatában a velenceieknek oly kedves Santa Maria della Salute, a „tenger igazi Kapitánya”, az Egészség Szűzanyja támogatását kéri: őrködjön napjaink felett, töltse meg azokat reménységgel és mutasson utat nekünk, aki az Ő Fia, Jézus Krisztus, a legszentebb Üdvözítő. Isten áldjon mindnyájatokat, Francesco pátriárka – zárul Moraglia bíboros nagyböjti üzenete.
