Az új érsek: Bár többet éltem Rómában mint otthon, Erdély nekem szülőföldem, hazám

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Csomagolás és költözés közben érte a kérésünk, 43 nappal kinevezése után és 19 nappal a püspökké szentelése előtt. Picit már jobban tud aludni, közelít lélekben Illés próféta élményéhez, aki „enyhe szellőben” érzi az Úr közeledtét.

Rómában is itthon vagyok, tehát itthonról megyek haza

„Római mivoltáról” így vall: „Hat év tanulmányi idő és a Szentszéknél végzett több mint 22 éves szolgálat után többet éltem Rómában, mint otthon. Rómában is itthon vagyok, tehát itthonról megyek haza”. Római léte meghatározó, ezer szál fűzi oda, s reméli, hogy az Örök Várost, annak szellemét, sikerül hazavinni magával. Rómába érkezése 1990-ből már csak azért is emlékezetes, mert egy zárt világból érkezett ide és ez a találkozás a Nyugattal valóságos „kultúrsokk” volt számára. Sokat segített és biztos alapot adott neki ebben az időszakban a római Német-Magyar kollégium, ahol diák volt. Nem volt könnyű itt gyökeret ereszteni, amikor egyszerre két nyelvet kellett elsajátítania, egészen nulláról indulva.

Rómához elegendő csak az utcán sétálni nyitott szemmel, nyílt szívvel…

Róma minden dimenziója megérintette, ahol érezni lehet a történelmet, a keresztény Róma gazdagságát. Ehhez elegendő csak az utcán sétálni nyitott szemekkel, nyílt szívvel. Ha majd visszatér ide, azt fogja keresni, amit itt hagyott, a személyes kapcsolatokat, a római magyar papi közösséget, a Kultúra Pápai Tanácsát, ahol dolgozott, a római magyar Szent István Házat, ahol közel tizenhét évet töltött, és akár az éttermeket is, ahová jóízű beszélgetések emlékei kötik.

Ismeri és elismeri egykori főnökeit

Szentszéki szolgálata végig a Kultúra Pápai Tanácsához kapcsolódik. Első főnöke Paul Poupard bíboros volt, aki pontosan tudta, mit bízhat őrá és aki személyesen mindig érdeklődött a családja után is. Utóda Ravasi bíboros egy kiváló tudású „Kulturmensch”, akit mindig érdemes volt hallgatni hihetetlen tudása és gazdag ismerete miatt.

Fontos számára az „élő Péterrel fennálló élő kapcsolat”

A római pápák közül három „élő Péterrel” találkozott. Fontos számára az „élő Péterrel fennálló élő kapcsolat”. Szent II. János Pál pápáról – akivel többször is találkozott – vallja, hogy „vele találkozni kellett”, mosolyát meglátni, számontartó személyes emlékezetét: „Nem kellett neki bemutatkoznom, magától mondta, amikor meglátott: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Éljen Magyarország!”. Benedek pápát viszont, akivel németül tudott beszélni, „hallgatni kellett”. Egyszerűen tudta megfogalmazni a nehéz teológiai igazságokat. Ferenc pápa pedig mind a kettőből szintetizál, frappánsan kommunikál, két-három kulcsszóban összefoglalja, ami az embereket szíven üti, ami bennük visszhangzik. Mindig közvetlen és emberközeli. 

Szülőhazámba térek haza. Szükség van tartozni valahová

„Majd harminc én után térek haza Erdélybe, mely nekem szülőföldem, hazám. Ide hazatérek és ez nagy örömmel tölt el”. Mindig szorosan megőrizte kapcsolatát a szülőfölddel, szívesen tért vissza Kézdivásárhelyre is és a város sem felejtette el: „Szükség van tartozni valahová”. Fontos a saját identitás, a saját arc és utána lehet mások, a másság felé nyitni. Az anyanyelv nagyon fontos, az embert meghatározza. Beszédjén is érződik a székely kiejtés és örül annak, hogy ez megmaradt. Az anyanyelvet és a saját kultúrát meg kell őrizni és ápolni kell. Másfelől tudni kell, hogy a másiknak is van anyanyelve, saját identitása és erre figyelemmel kell lenni.

Közelről nincs „nyájszaga”, de távolról is lehet „emberszagát” érezni

Közelről nincs „nyájszaga”, de távolról is lehet „emberszagát” érezni. Egy éven túl ugyan nem végzett lelkipásztori szolgálatot a nyájban, de itt Rómában mindig emberek közt mozgott. „Ha hiányzik az emberség, akkor nincs mire építeni, pedig a kegyelem is a természetre, a természetesre épül”. Itt Rómában Gergely atya igyekezett mindig emberek közt lenni, azért az irodai munkáján túl a nyári Márton Áron zarándokutakat szervezte, Firenzében az ottani magyar hívekhez járt misézni. Otthon pedig szeretne minél hamarabb kapcsolatba kerülni a papokkal és a hívekkel.     

Feladata a „teljes ember nevelése”

Egyik megvallott célkitűzése a „teljes ember nevelése”. Amikor fizika tanárnak készült, az Úr érettségi előtt szólította meg, hogy ne csak egy szakterületet szolgáljon, hanem az  „ő népét szolgálja és tanítsa, annak minden gondjával és problémájával. Az egész, a teljes embert kell figyelni, teljes körűen, minden oldalról szemügyre venni”.

„Márton püspök úr” a példaképe

A teljes ember számára „Márton püspök úr”, aki maga is az egész emberre figyelt. Éppen ezért, még ha méltatlanul is, de követnie kell az ő példáját.